Szuri András: “Tény, hogy a fiatalok hiányoznak a város életéből”

   Szuri András, pedagógus  

Komárom egyetemi város. Oly jól hangzik eme kijelentés, az értelmét mégis sokféle képen lehet értelmezni. Tanult ember számára, aki netán még egyetemet is megjárt, ez a kifejezés egy olyan intellektussal ellátott, aktív várost jelent, ahol napi pezsgés van és egymásnak adják a kilincset a kávézóban a íródeákok. Napjainkban általános az a jelenség, hogy az egyetemista nem az értelmiség és a kulturális élet zászlóvivője. Már nem jelenti azt a megbecsült pozíciót, azt az érdemet. Bejutni, megtartatni ott és a végzés után büszkén, felemelt fejjel végigsétálni az utcán. Inkább egyfajta társadalmilag elvárt divat, egy amolyan elérhető középkategóriás autó. Amit megtud szerezni mindaz, akinek a feltételei adottak, és van benne egy minimális elszántság iránta, de még azt is némi anyagi rásegítséggel helyettesíteni tud.
Vágyom azt az állapotot, amikor azok az emberek az irodalmat, a művészetet, a történelmet írták vagy alkották újjá. Sajnos a realitás az, hogy a diplomás emberek fele nem is a saját kitanult szakmájában fog később tevékenykedni, arról nem is beszélve, hogy nagyjából ugyanekkora arányban nem is oda valók. Ahogy az oktatási intézmények, az egyetemek is hozott anyagból dolgoznak, hiszen az előképzést nem ők végzik, ők csupán válogathatnak a jelentkezők közül, ha ezt megengedhetik maguknak anyagi szempontból. Azokat a középiskolásokat pedig, akik Miliszájruszon és Valóvilágon szocializálódtak, nem feltétlen kell a jövő zálogának tekinteni.
A nagyszámok törvénye alapján, minél nagyobb egy intézmény annál több értékes diplomás lehet a soraiban, ez a törvény visszafelé is igaz. Egy intézmény minél kisebb, annál kevesebb magas szintű kultúrkatonát ad a világnak. A komáromi Selye János Egyetem nem tartozik sem a nagy létszámú, sem a nagy múltú egyetemek közé. Ezek persze változhatnak, hiszen évről évre nagyobb lesz a hírneve, több végzett hallgatója lesz, és sikeresebbnél sikeresebb éveket tud majd maga mögött, de most még nem olyan nagy létszámú. Most tokkal vonóval együtt az a pár ezer egyetemista sajnos nem csinál nyarat. Nem ők váltják meg Komáromot semmilyen szintéren. Kezdeményezések vannak, szárnyukat próbáló aktív fiatalok. Ők próbálják az állóvíz minőségét időről időre feljavítani, több-kevesebb sikerrel.
A legnagyobb bajt ott látom, hogy 2 oldal van ebben a kérdésben. A Komáromiak oldala, akik azt várnák az egyetemistáktól, hogy a lehető legtöbb programon mutassák meg magukat, szervezzenek, tüntessenek, hordják az oxigént a véráramban. Míg a másik oldal az egyetemistáké, akik akár több 100 kilométerről eljönnek ide egyetemre, napról napra élnek az előadások tengerében, a vizsgák között egyik küzdelem nehezebb, mint a másik, és még tegyenek meg mindent a számukra még csak épp kinyíló városért.
Nekem mindkét oldal sajátom, kivéve, hogy én itt születtem, s ezért a legfájóbb tudatában lenni eme tényekkel. Tény, hogy a fiatalok hiányoznak a város életéből, tény, hogy a város hiányzik a fiatalokéból, ahhoz, hogy a két oldal közeledni tudjon egymáshoz össze kéne őket zárni egy szobába, hogy beszéljék meg a gondjaikat, és addig ki sem engedni őket, amíg nem fogtak kezet.

(A véleményt a szerző beleegyezésével teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük)