CSEMADOK 70 – ünnepi hangverseny az összetartozás városában – Komáromban
2019/5/10
„Csak törpe nép felejt ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket…”
(Garai János)
A Csemadok Komáromi Városi Szervezete karöltve a Komáromi Városi Kamarazenekar Polgári Társulással és a Komáromi Városi Művelődési Központtal a Komáromi Napok keretében rendezett nagyszabású ünnepi hangversenyt a CSEMADOK megalakulásának 70. évfordulója alkalmából.
A „csak tiszta forrásból” merítő koncertet a Komáromi Kamarazenekar Kodály Zoltán Adagiójával nyitotta, a hegedűszólót a Pozsonyi Zeneakadémia felettébb tehetséges komáromi növendéke, Boris Borsányi játszotta. A hangszeres zenét kórusmuzsika követte: a Marianum Egyházi Iskolaközpont Orsovics Ivette vezette „nagyok kórusának” műsora üde színfoltja volt a rendezvénynek.
A kiváló gyermekkar után a Csemadok helyi szervezete és a Vmk Concordia vegyeskara állt dobogóra. A kórus hírnevéhez méltó, igényes, szép műsort – Szíjjártó J.: Magos a rutafa – Szent Iván napi dalok Nyitra vidékéről, Tóth Péter: Lángok, Kodály Zotán-Petőfi Sándor: A magyar nemzet – énekelt alapító karnagyának Stubendek Istvánnak vezényletével.
Ezt követően a vonós zenekar szimfonikus zenekarrá bővült, hogy a Tizsti pavilon patinás dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség nagy örömére és meglepetésére – művészeti vezetőjének és karmesterének, Medveczky Szabolcsnak avatott keze alatt felcsendüljön a 20. századi magyar zenekari muzsika, a nagyvilágban bizonyára a legtöbbször elhangzó műve, Kodály Zoltán Galántai táncok c. nagyzenekari kompozíciója.
Fantasztikus élményben volt részünk! A közönség felállva tapsolt, a zenekar a mű zárószakaszát megismételte. Bravó, bravó, bravó, Komáromi Kamarazenekar! Hogy még katartikusabb legyen az élmény és valódi ünnep az ünnep, ismét pódiumra állt a Concordia, és zenekari kísérettel szólaltatta meg Beliczai M.: Ave Maria, W.A.Mozart Ave verum és G.Fr. Händel: Halleluja c. Művét; Orsovics Ivette, Stubendek István és Medveczky Szabolcs vezényletével.
A hangverseny műsorát összeállítóknak és a szereplőknek csak gratulálni lehet és megköszönni a kapott élményeket! Sajnos ugyanezt nem vonatkoztathatjuk a Komáromi Napok szervezőire, mert az idén sem sikerült biztosítaniuk azt, hogy a nemesebb zenét is igénylők zavartalanul hallgathassák végig az ünnepi hangversenyt. Csak megjegyezzük: mint a város adófizető polgárainak, a nemesebb szórakozásra vágyóknak is ugyanannyi joguk van az ünneplésre, mint a dübörgő-decibeleket igénylőknek!
És még valami: a hangverseny elején nem ártott volna néhány mondatot szólni a CSEMADOK-ról, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületéről; mi több: arról is, hogy jelenlegi Komáromi Kamarazenekar eredetileg a helyi CSEMADOK zenekaraként indult Dobi Géza hegedűművész, zeneszerző, a helyi MAI hosszú éveken át volt igazgatója vezetésével.
A hangverseny végén pedig a szereplőknek – az igazán kiváló teljesítményért és a példaértékű „viribus unitis“-ért a város vezetőségétől is kijárt volna néhány köszönő szó.
Az ilyen (a már több mint 50 éve folyamatosan működő) és ma már hivatásos szinten muzsikáló együttes, amely alapító tagjai: Rudolf Harmat, Hollósy Gabriella Zsuzsanna, Nagy Hollósy Zsuzsanna, Fekete Vince, Szombath Károly, Kulin Eduárd, Medveczky Horváth Györgyi, Mátesz Éva, Dobi Tibor, Eva Sýkorová, Kazán Péter, Weisz Péter mellett folyamatosan lehetőséget kínál a régió ifjabb majdani szakzenészeinek: Boris Borsányi, Csiba Hajnalka, Cseri Kristóf, Csintalan György, Domonkos Gábor, Zuzana Klimentová, Majer József, Misák Bence, Pócs beáta, Rácz Réka, Rácz Levente, Zsitva Tamás a szakma művelésére – mint a Komáromi Kamarazenekar az eddiginél sokkal több odafigyelést, mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyobb támogatást érdemelne; műsorait a komáromi tévének rögzítenie kellene és ünnepnapokon sugároznia; az arra kompetenseknek pedig a zenekart műsoraival utaztatni, országos rendezvényeinken való fellépési lehetőséget biztosítani kellene.
Befejezésül egy kodályi „üzenet“ megszívlelése: „A görög ember , ha kilépett otthonából, kulturát lélegzett be a piacon is. Nekünk ma védekeznünk kell a nyilvánosság, a levegő művészetpusztító bacilusai ellen. Meglehet, vannak akik művészet nélkül is boldogok. Ignoti nulla cupido. Ne irigyeljük őket. Igyekezzünk a bennök elsorvadt nemes szervet a fiatalság tömegeiben kifejleszteni.”
(Stirber Lajos, Pro Urbe Komárom díjas)
