Két komáromi fiatal került a Vasmacska Filmklub élére

2019/9/5

Nehezen indult. Nehéz volt becsalogatni a nézőket, ráhangolódni a komáromiak filmkultúrájára, de Szabó Gábor, a komáromi Selye János Gimnázium tanára, hitt és bízott benne, hogy sikerült beindíttani és felfuttatni a Vasmacska Filmklubot. Az idő, az elmúlt hét év őt igazolta. Mostanra az ország leglátogatottabb mozgóképszalonjává nőtte ki magát. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, szükségessé vált a megújulás. A vetítőgép kapcsolókulcsát azonban már nem akarta magánál tartani, inkább lehetőséget adott a bizonyításra két fiatalnak, a „filmes“ Fóti Dávidnak és Vörös Katinak, aki Réz András tanítványa volt a Werk Akadémián, ahol divatszakon szerzett képesítést.

Fóti Dávid: Ahhoz képest, hogy a kulturális antropológia mellett mozgókép kultúra szakot is végeztem az egyetemen, nem igazán vagyok egy nagy filmfogyasztó. Tanulmányaim során rengeteg filmet kellett megnéznem, de azok többnyire a nagy klasszikusok voltak. A filmújdonságok közül leginkább azokat szoktam megnézni, amikből filmesként valami újat meríthetek. Miután volt gimnáziumi tanárom, Szabó Gábor elkezdte keresni az utódját a Vasmacska élére, aminek a vetítéseire évek óta rendszeresen jártam, elmentem utána, megbeszéltük mik a filmklub vezetésének a kritériumai, és vállaltam.

Vörös Kati: Mindig nagy filmrajongó voltam, így amikor olvastam a hirdetést, némi hezitálás után, jelentkeztem. Az egy külön plusz, hogy Dáviddal már dolgoztunk együtt. Ő volt az operatőre és a vágója az egyik vizsgafilmemnek. Könnyen megtaláltuk a közös hangot. Szerintem most sem lesz gond. Bízok a meglátásaiban, a döntéseiben. Amikor felvetettem neki, hogy szeretném, ha a legendás amerikai rendező Stanley Kubrick filmjei közül valamelyiket levetítenénk, azonnal rábólintott. A másik nagy kedvencem, mégha kicsit megosztó személyiség is, Quentin Tarantino. Az ő műveik mellett kultfilmeket és szürreális kísérletező műveket szeretnék még ajánlani.

Elmúlt hét évben a Vasmacska bekerült Szlovákia tíz leglátogatottabb filmklubja közé. Teherként vagy kihívásként kezelitek ezt a tényt?

F.D.: Is-is. Szabó Gábor nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a filmklubban láthatóak legyenek azok a filmek, amelyek akár a színművészeknek, akár az alkotóknak köszönhetően kötődnek Szlovákiához, a felvidéki magyarsághoz. Ezt a vonalat mi mindenképpen szeretnénk követni. Sajnos a mozikba nem mindig azok a filmek kerülnek be, jutnak el az emberekhez, amelyek érdemesek rá. Sokszor a marketing, a reklámkampány nagysága dönti el egy film sikerét és nem a valós értéke. Művészetileg kicsit felhígult a filmipar, de ettől függetlenül vannak jó filmek. Ezek többnyire fesztivál- és művészfilmek. Persze nem szeretnénk csak ebbe az irányba elmenni. A westerntől a disztópiáig minden műfajra nyitott vagyok. Tervem szerint néha egy-egy hónapban tematikus alkotásokat láthatnak majd a nézők.

V.K.: Mindenképpen komoly felelősség. A filmklub törzsközönsége nagyrészt a középkorosztályhoz tartozik. Remélem mellettük megtudjuk szólítani a fiatalabb korosztályt is. A szeptember 19-én vetítésre kerülő Beats c. film, melyet Brian Welhs, a nagysikerű Black Mirror sorozat rendezője fémjegyez, a képi, zenei világával biztosan vonzó lesz a fiatalok számára, hiszen a tiltott rave korszak ifjúságáról szól. A film egyenesen a 16. miskolci CineFest nemzetközi filmfesztiválról kerül a Vasmacska filmklubba. Mondhatni országos premier lesz.

Az elmúlt hét évben a nézők többnyire fajsúlyos, mély mondanivalóval rendelkező filmeket láthattak a filmklub vetítésein. Marad ez az irányvonal?

F.D.: Mindenképpen. Én azonban nagyon szeretem azokat az „egyszerű” filmeket is, amik nincsenek túlgondolva, nem filozofikus kérdésekre keresik a válaszokat, nem hatalmas témákat feszegetnek, hanem a mindennapi élet apró problémáival, a hétköznapok apró drámáival szembesítenek minket, alázatosan, mint az egyik nagy kedvencem Greta Gerwig filmje, ami Lawrence David Herbert könyvéből készült, a Lady Bird. Egy kamaszlány lázadásának, érzelmi viharainak és felnövésének története. Hétköznapi sztori, és pont ettől rendkívül emberközeli. A könyvadaptációkat gyakran érik támadások a laikus nézők részéről, hogy nem ugyanolyanok, sok minden kimarad belőlük, de ha egy több szálon futó regényt szeretnénk egy az egyben átültetni egy másik műfajba, az olyan lenne, mintha a Feszty körképet szeretnénk egy szénceruzával megfesteni. Lehet, hogy jó lenne feketén-fehéren, de teljesen más hatást érnénk el vele.

V.K.: Szerintem sem kell mindig nagy eszméket hirdetni. Meg nem minden rendező tudja komoly mondanivalóval két órán át lekötni a nézők figyelmét. Szerintem sokszor túl sok dolgot várunk el filmektől – komoly kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak, miközben a cselekmény elveszik, ezzel a nézők figyelme csökken és többet nem szívesen ül majd be egy ilyen filmre. Ahogy Dávid is mondta, az egyszerűbb dolgokkal foglalkozó filmek is lehetnek jók. Nem kell mindig mindent túlgondolni.

Sokan, ha színházról, moziról van szó, akkor nem a „fárasztó” előadásokra szavaznak, hanem a könnyedebb műfajokra. Mostantól több vígjátékra számíthatnak a filmklub látogatói?

F.D.: Nem vagyok műfajkerülő. A skandináv könyvekről, filmekről az embereknek általában azonnal a sötét, nyomasztó krimik jutnak az eszükbe, miközben remek vígjátékok születnek az alkotóműhelyeikben. Ezek a minimalista alkotások gyakran feszegetnek komoly társadalmi kérdéseket vígjáték elemeket használva. Szerintem nem a műfaj határozza meg, hogy egy kérdésre mennyire ad jó választ egy audiovizuális médium. Egy vígjáték is lehet zseniális, ha a párbeszédek, a zene, a díszlet, a kosztümök mind erősítik, támogatják egymást és mindennek van helye, oka és értelme. Egyszóval, ha jól működik.

V.K.: Filmek terén mindenevőnek számítok. Szerintem is fontos, hogy minden műfaj szerepeljen a repertoárban, ezzel is mutatva, hogy nem igaz a sztereotípia, miszerint a komoly kérdésekkel foglalkozó művészfilmek nem lehetnek könnyedek, humorosak. Lehetnek, remélem nekünk sikerül majd ezt megmutatnunk a Vasmacska Filmklub nézőinek.

(komaromonline.sk – JN)