Egy igazi gyógyszerész nem ismer lehetetlent
az interjút készítette Janković Nóra 
A komáromi kórház gyógyszertárának épületében nincs semmi figyelemfelkeltő. Első ránézésre kicsit olyan, mintha megállt volna felette az idő. Talán így is lett volna, ha közel tizenöt éve nem kerül ide egy fiatal gyógyszerésznő, aki szenvedélyesen rajong a szakmájáért, akit hajt a tudásvágy és aki számára olyan gyógyszerek elkészítése, melyek az egész Európai Unióban hiánycikknek számítanak, nem lehetetlenség, hanem kihívás. De vajon mi ösztönzi? Miért keresi folyamatosan a próbatételeket? Mik a további tervei? – kérdeztük a gyógyszertár vezetőjét, a komáromi PharmDr. Komjáthy Hajnalkát, PhD, a kórház vezető gyógyszerészét, a Kórházi Gyógyszerészek Európai Szövetségének szlovákiai nagykövetét.
– Az individuális használatra felírt magisztrális vagy receptúrai készítményeket törvényileg minden gyógyszertárban el kellene tudni készíteni. Csak más a papírforma és más a valóság, ugyanis a helyben készített orvosságokra alig térítenek át valamit a biztosítók. Nincs benne „biznisz”, így kizárólag az elhivatott, a szakmájukat szívvel-lélekkel szerető gyógyszerészek kaphatók csak rá. Az ún. taxa laborum 1-2 € készítményenként, amely nem igazán fedi a készítmény elkészítésére szánt időt. Mi úgy öt éve lendültünk bele, amikor a heveny gégehurut gyulladással küszködő pici gyerekek kezelésére szolgáló prednizon hatóanyagú végbélkúp kiesett a piacról. A kétségbeesett, szorongó anyukákat látva állandóan azon járt az agyam, hogy tudnánk megoldani a problémát. Kitaláltam, hogy rendelünk hatóanyagot és megcsináljuk. Nem gond. Következő lépésben szívbeteg kisgyermekek részére kezdtünk zselatinkapszulás digoxínt, furoszemidet, kaptoprilt készíteni, mivel számukra külön nem gyártanak, és a szülőknek a felnőtt betegeknek szánt tablettákat kellett szétdarabolniuk. Ettől kezdve, ahogy kiesett egy-egy nőgyógyászati kúp, bőrgyógyászatban alkalmazott kenőcs vagy oldat, mi elkészítettük. Később szemszárazság és gyulladáscsökkentő szemcseppekkel és sok egyéb készítménnyel bővítettük a szortimentünket. A kolléganőim már megszokták, hogy mindig újabb dolgokat találok ki és folyamatosan ötletelek, hogy miképpen tudnánk még jobban hozzájárulni az emberek gyógyulásához, egészségvédelméhez.
Az Európai Unió és a világ vezető államainak gyógyszergyártói folyamatosan versengenek egymással, igyekeznek minél nagyobb fogyasztói piacot megszerezni maguknak. Ilyen piacgazdasági viszonyok mellett miképpen lehetséges, hogy időről-időre mégis felüti a fejét a gyógyszerhiány és a betegek hetekig, hónapokig nem jutnak hozzá a megszokott orvosságukhoz?
A probléma gyökere az, hogy az EU-ban csak a nagy hasznot hajtó innovatív gyógyszergyárak maradtak. A generikus (lejárt szabadalmi védettségű) gyógyszergyártó vállalatok a gyártósorok nagy részét elvitték a jó öreg kontinensünkről Ázsiába és azokba az országokba, ahol olcsóbb a munkaerő. Az egykori Csehszlovákia gyógyszergyárait sorra bezárták. Egy sem maradt. Megesett, hogy a több százéves történelmi múlttal rendelkező Sandoz (svájci Novartis leányvállalata) egyik terméke jó fél évig nem volt elérhető, mert az Indiában lévő gyárukat elmosta az áradás. A gyógyszerkonszernek nem (csak) a betegek érdekeit nézik, hanem a gazdasági előnyöket. Most, a járvány során szembesültek a kormányok azzal, hogy ennek a globális gazdaságpolitikának a következtében az egyes országok mennyire kiszolgáltatottá váltak, mennyire függ az egészségügyi ellátó rendszerük működése más államoktól. A jövőben ezen mindenképpen változtatni kellene.
Sokat rontott a helyzeten a koronavírus-járvány?
Sokkal több megoldandó problémával és kihívással szembesülünk. Némely gyógyszer nehezen beszerezhető, némelyikek meg hiánycikké váltak. Ahogy az emberek, úgy a gyógyszeripar sem volt felkészülve egy ilyen méretű pandémiára. A gyógyszergyárak az optimalizáció jegyében 1-2 évre előre betervezik, hogy az adott gyártósoron mikor, melyik készítményből mennyit gyártanak majd. A coviddal és az európai standarddal, melynek részese például a dexametazon, nem számolhattak. Egyébként dexametazont, ami egy kortikoid, kis mennyiségben mindig is készítettünk a daganatos betegeknek, mert ők a kemoterápia mellett a szervezet gyulladásszintjének a csökkentésére rendszeresen szedik, és egyre több és több az onkológiai páciens, aki rászorul. Emellett a dexametazont egyéb autoimmun és krónikus gyulladással járó betegek kezelésénél is alkalmazzák. Gyulladáscsökkentő tulajdonsága miatt kezdték alkalmazni a koronavírusos betegeknél is. Amióta a covidos betegek kezelésére előírt európai kezelési standardban szerepel, óriási lett a kereslet iránta és a Krka által gyártott tabletták hiánycikké váltak. Injekciós formában, korlátozott mennyiségben van. Hogy azt a kórház tartalékolni tudja a súlyos onkológiai pácienseknek és a covid-osztály lélegeztető gépen lévő betegeinek, felajánlottuk, hogy a közepes vagy enyhe tüneteket produkáló betegek részére, akik le tudják nyelni a kapszulákat, mi legyártjuk a dexametazont. Megemlíteném, hogy a felszívódása az injekciós és a kapszulás formának nagyon hasonló. Ma is négyszáz kapszulát készítettünk belőle.
A média és a reklámok mennyire hatnak az emberek gyógyszerfogyasztási szokásaira? Közre játszik ez abban, hogy az utóbbi évben még egyes vitaminokat sem lehetett beszerezni?
Rendre megnő azok iránt a készítmények, legyenek azok természetes alapú gyógyhatású készítmények vagy táplálék kiegészítők, amit felkapnak a közösségi portálokon vagy a reklámokban. Sokszor megesik, hogy betér hozzánk valaki és amikor azt mondjuk, hogy az nálunk nincs forgalmazva csak Magyarországon, akkor megsértődik. Az ivermektin iskolapéldája a média hatásának az emberekre. Csodaszernek hiszik. Az ivermektint nálunk az állatgyógyászatban használták. Humán felhasználása EU-n belül mindössze egy-két országban volt engedélyezve, olyan külső paraziták ellen, mint például a rüh. Szlovákiába csak kivételes behozatali engedéllyel lehet beszállítani. A jelenleg rendelkezésünkre álló publikációk alapján a kritikus betegek állapotában nem eredményezett javulást az alkalmazása. Az ivermektinnel történő kezeléssel kapcsolatban azonban rendkívül kevés a klinikai vizsgálat, ugyanis sehol nem használták önmagában. A koronavírusos betegek ellátása ugyanis az EU által kiadott kezelési protokoll alapján folyik, amit Szlovákia is elfogadott, amiben pontosan le van írva milyen stádiumban milyen gyógyszerek kombinációja ajánlott. Hatalmas kockázatnak tennék ki a beteget, ha ettől eltérően kizárólag ivermektinnel próbálnák kezelni. Arról nem is beszélve, hogy akkor a kontroll csoportot placebóval kellene, ami egy ilyen diagnózis esetében egyet jelentene a Hippokratészi eskü megszegésével. Megengedhetetlen és elképzelhetetlen. Nem látom jónak azt a média által generált nagy felhajtást és figyelmet, ami a gyógyszert övezi.
Az, hogy egy kis gyógyszertári laboratóriumban tevékenykednek, behatárolja a lehetőségeiket?
Részben. Sokat számít ugyanis, hogy a kórház vezetősége, Mgr. Miroslav Jaška, MPH. igazgató úr és Dr. Filkó Gabriella, orvosigazgató támogatja a törekvéseinket és bebiztosítják nekünk a szükséges technikai felszerelést. Természetesen minden szempontból nagy lépés lesz számunkra, hogy a nyáron egy európai színvonalú korszerű laboratóriumot fogunk kapni, aminek a megvételére és a felszereltségébe fél millió eurót fektet a kórház. Itt már a szigorú jogi és biztonsági előírásoknak megfelelő onkológiai készítményeket, citosztatikumokat, parenterális (emésztőrendszert kikerülő mesterséges tápláláshoz szükséges) infúziós készítményeket is tudunk majd készíteni. Az onkológiai páciensek esetében hangsúlyosan fontos a személyre szabott kezelés, melynek összeállítása során figyelünk arra is, hogy a különböző gyógyszerek, amiket szednek, ne legyenek interakcióban egymással. Ha ezt az innovációt sikerül bevezetnünk, akkor az onkológiai központ még jobban fog tudni fejlődni, és még több betegnek tudnak magas színvonalú kezelést biztosítani az onkológiai központ orvosai.
Ezek szerint Ön amellett, hogy a gyógyszertár vezetője, a kórház klinikai gyógyszerésze is?
Igen. Kevesen tudják, hogy a kórháznak két gyógyszertára van. Az egyik, amit mindenki ismer, az ambuláns betegek részére van, míg a másik a kórházi betegek ellátásának biztosítására hivatott. A gyógyszerektől kezdve az egészségügyi segédeszközökig, dietetikus készítményeket, diagnosztikumokat, mindent, amire a betegellátásban szükség van, mi biztosítunk be. Öt gyógyszerész, öt gyógyszerlaboráns és három szanitár alkotja a két gyógyszertár kollektíváját. Mi gyógyszerészek felváltva dolgozunk a két gyógyszertárban és a laboratóriumban, hogy mindenki azonos szakmai ismeretekre és rutinra tegyen szert. Mindenkinek megvan a maga szakterülete és erőssége. Van, aki a nőgyógyászati osztállyal, van, aki az onkológiával, van, aki a neurológiával van szoros kapcsolatban. Így remekül kiegészítjük egymást. Az a szerencsénk, hogy rugalmasan gondolkodunk és amint hiányt észlelünk a forgalmazásban, mi azonnal igyekszünk pótolni, hogy a betegek ellátása biztosítva legyen. Egy olyan kollektíva a miénk, melyben jó alkotni. Büszke vagyok a kollégáimra, nélkülük nem sikerülne az a sok minden, amit eddig letettünk az asztalra.
Kórházi gyógyszerészként milyen új kihívások elé állította Önt a pandémia?
Amióta elindult a kórházi oltóközpontban a munka, mindennap reggel hatkor, steril műtősruhába beöltözve, kezdjük a vakcinák előkészítését. Laboratóriumunkban tároljuk –80°C fokon a Pfizer – BioNTech vállalat által készített Comirnaty® vakcinákat. A másnapi felhasználásra előtervezett mennyiséget előző nap áttesszük hűtőszekrénybe, ahol öt napig tárolható. Fiziológiás steril oldattal hígítjuk, majd a pontosan kimért dózisokat felszívjuk a fecskendőkbe. Ezt követően ezeket egyenként felcímkézzük (típus, gyártási szám és percre pontosan az elkészítési idő). Óránként 36 adagot készítünk, hogy az oltásra érkezők folyamatosan frisset kaphassanak. Az egész országban csak öt gyógyszertár készíti így „kézre” az oltóanyagokat.
Régen a patikusoknak komoly társadalmi megbecsültségük volt. Milyen ma a szakma presztízse?
Az embereknek a fele méltányolja, hogy ha igyekszünk felhívni a figyelmüket valamire, ha alternatívát ajánlunk, ha elszeretnénk magyarázni mikor-miképpen ajánlott a bevétele az általuk vásárolt vagy kiváltott gyógyszernek, míg a másik fele nem nyitott rá és sokszor bosszúsan reagálnak. Hollandiában, Belgiumban és több nyugat-európai országban a beteg farmakoterápiás kezelésében az orvos és a gyógyszerész egyenrangú partnerként dönt. Nálunk a gyógyszerészek komoly kitüntetésekben, díjakban sem szoktak részesülni. Ezt tudva nem is gondoltam, hogy valaha felfigyelnek a munkámra és értékelni fogják, így amikor 2018-ban két szakmai elismerésben is részesültem, nagyon meglepődtem. Bevallom, amikor Prágában fent álltam a színpadon és elmondták, hogy az Agel csoportnak 13 000 ezer alkalmazottja van, és az egyéb egészségügyi szakdolgozó kategóriában nekem ítélték a legjobbnak járó díjat, az fantasztikus érzés volt. Amikor pár hónapra rá értesítettek, hogy az Egészség Világnapja alkalmából nekem ítélték az Év egészségügyi dolgozója díjat, amit Nyitra megye elnökétől vehettem át, viccelődve mondtam is a kolléganőimnek, hogy amilyen a mi szakmánk, most már egy életre elláttak díjakkal.
Mennyire motiválták ezek a komoly elismerések?
Örültem nekik, de akkor tudtak volna motiválni, ha előtte nem a legjobb tudásom szerint és maximális igyekezettel tettem volna a dolgomat. Annak idején, még a Komenius Egyetem Gyógyszerészeti Karán volt egy nagyon kedves tanárom, prof. RNDr. Mikuláš Pšenák, CSc., aki amellett, hogy több amerikai egyetemen volt kint ösztöndíjasként, Eötvös Lóránt Tudományegyetem kutatási projektjeiben is részt vett, s kitűnően tudott magyarul, mindig azt mondta, hogy „ha valamit kiadsz a kezedből az nézzen ki valahogy”. Rengeteget tanultam tőle. Később ő volt a doktori munkám témavezetője is. Az őszi kikerics életciklusa során létrejövő biokémiai folyamatokat kutattam, melynek során kolchicin alkaloid termelődik, amiről mostanában több pozitív klinikai vizsgálatot olvastam, mint az ivermektinről. Érdekes, hogy most az akkor tanultak visszaköszönnek.
Van lehetősége arra, hogy az elmúlt több mint húsz év során felhalmozott tudását és tapasztalatát tovább adja?
A diplomám megszerzése után, az egyetem doktori iskolájában folytattam a tanulmányaimat. Párhuzamosan tanítottam és kutattam. A kapcsolat azóta sem szakadt meg. A mai napig óraadó tanárként visszajárok az egyetemre. Emellett, míg nem forgatta fel az életünket a járvány, gyógyszerészeknek, orvosoknak tartottam előadásokat évente többször is. Pár alkalommal a Selye János Gimnáziumban is, ami érdekes emlékeket ébresztett fel bennem a gimnáziumi évekkel kapcsolatban. Gyógyszertárunk az egyetemisták körében is kiemelkedően népszerű, jönnek hozzánk szakmai gyakorlatra Pozsonyból és Kassáról is, de még Brünnből és Hradec Královéból is voltak nálunk jövendő patikusok. Sokat kell velük foglalkozni, de érdemes, mert ha látjuk, hogy ott van bennük az elhivatottság, az a jó értelembe vett megszállottság, ami ehhez a szakmához kell, akkor fel tudjuk nekik ajánlani, hogy később legyenek a csapatunk tagjai.
Milyen indíttatásból választotta a gyógyszerészetet?
Lehet, hogy túl sok Robin Cook regényt olvastam? Annyira egyértelmű volt, hogy gimnazistaként nem is kerestem a válaszokat a miértjére. Az biztos, hogy meghatározóak voltak számomra Holczhei Árpád biológia és Konczer József kémia órái. Fantasztikus pedagógusok tanítottak. Osztályfőnököm a legendás Ipóth Barnabás tanár úr volt, aki megtanított minket összefüggésekben gondolkodni, és egy probléma megoldásánál előre látni, hogy az egyes lépésekből mi fog következni. Rengeteget köszönhetek nekik és annak a négy évnek, amit a Selye János Gimnázium falai közt tölthettem.
Köztudott, hogy a gyógyszerészet a legnehezebb szakok közt van. Nehéz volt magyar iskolából, magyar nemzetiségű diákként a kezdett?
Érdekes, hogy míg a szobatársnőmmel a legelemibb beszélgetés is nehezen ment, a vizsgákat simán letettem egyesre. Tény, hogy az egyetemi éveim alatt soha nem jártam bulizni vagy szórakozni, minden időmet a tanulásnak szenteltem. A doktori képzésem alatt kollégiumtól 5.52-kor indult a buszunk, fél hétkor már az egyetemen voltunk és néha tíz órakor a portás zavart ki minket, hogy be tudja zárni az épületet. Szombatonként egy gyógyszertárban dolgoztam, hogy megszerezzem a szükséges szakmai gyakorlatot, vasárnaponként pedig a gimiseket készítettem fel biológiából és kémiából az egyetemi felvételire. Soha nem éreztem úgy, hogy ez valamiféle áldozat vagy lemondás. Ugyanaz a kíváncsiság, tudásvágy hajtott, ami ma is.
Soha nem bizonytalanodott el, nem érezte azt, hogy legszívesebben váltana?
A doktori munkám közben volt pár mélypontom, amikor úgy éreztem, hogy már sok, de a férjem, akit még diák koromban ismertem meg, ahogy azóta is mindig, bíztatott, buzdított és motivált. A kórház technikai részlegének alkalmazottjaként rálátása van a helyzetünkre, a nehézségeinkre és igyekszik a gyógyszertár működését segíteni. Sokat köszönhetek a családomnak és nagyon hálás vagyok nekik, hogy megértik és elfogadják, hogy nekem nem ér véget a munkám, ha bezárjuk a patikát. Nagyobbik lányom, Hajnalka, követte a példámat, idén első éves a Károly Egyetem Gyógyszerészeti Karán. A kisebbik, Dóra most harmadikos gimnazista. Ő egyelőre még más pályában gondolkodik.
Otthon is szokott még szakmai kérdésekkel foglalkozni?
A délután a családé, de este, amikor már pihenhetnék, akkor is folyamatosan kutakodok, igyekszem tovább képezni magam. Nekem a hobbim a szakmám. Hihetetlenül gyorsan változik most a tudomány. A biológiai gyógyszerek alkalmazása egyre jobban utat tör magának. Ezeket folyamatosan fejlesztik, kutatják. Mivel a most már a kórház onkológiai központ is, ezeket vizsgálatokat, eredményeket követnünk kell. Gyakran írok publikációkat, és a Gyógyszerész, valamint a Gyógyszerészeti lapok magazin szerkesztői bizottságának tagjaként is sok feladat hárul rám. Mielőtt a járvány felborította az életünket elég sokat utaztunk szakmai képzésekre, konferenciákra. Az Európai Gyógyszerészek Szövetségének szlovákiai nagyköveteként évente utaztam szakmai tanácskozásra Brüsszelbe, ahol többek közt kiértékeltük azokat az országos felméréseket, melyeknek koordinátora és szervezője vagyok. Most ez az online térbe tolódott át. Jó, hogy közeleg a szép idő, kicsit többet lehetünk majd a friss levegőn. Tavasztól-őszig, jó időben sokszor kimegyek a kertbe, „bogarászok és kapirgálok” a virágok között, de általában akkor is azon kapom magam, hogy már megint valami projekten töröm a fejem. Sok tervem van még. Már kitaláltuk a nyári projektet…
(komaromonline.sk, Jankovič Nóra, fotók KH archívuma)
