Marián Dragúň: A legfőbb célom az olimpiai szereplés
A komáromi uszodában – hol máshol – beszéltük meg a találkozót. Bemutatkoztunk, és Marián azonnal úszótársait kezdte méltatni: „Itt van Alex, nagyon ügyes, aztán egy fiatal lány, Miriam, belőle is lesz valami. Róluk is írj majd!” Rögtön éreztem, hogy egy őszinte, nyíltszívű sráccal van dolgom, akiről remélhetőleg még sokat hallunk. Ő Marián Dragúň.
Mutatkozz be kérlek olvasóinknak! Ki is az a Marián Dragúň?
28 éves vagyok, a komáromi Ipariban érettségiztem. Hétévesen tanultam meg úszni, és 10 évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni az úszással. Jelenleg minden időmet ez tölt ki, így a családalapítás még odébb van.
A legutóbbi versenyeden a Szlovák Nagydíjon néhány századdal maradtál el attól, hogy kvalifikáld magadat az Európa Bajnokságra. Miként élted meg, hogy egy hajszálon múlott az egész?
Mindössze 4 század hiányzott, hogy részt vehessek a Glasgow-i Európa Bajnokságon. Egyelőre nem foglalkoztam ezzel. Valamennyi mellúszó távon bejutottam az A döntőkbe és két alkalommal sikerült dobogóra állnom. 50 és 100 méteres mellúszásban bronzérmet szereztem, ami úgy gondolom a Szlovák Nagydíjon nem kis teljesítmény. Most továbbra zajlanak az alapozó edzések, ezért az EB egyelőre nem is volt tervben. Az alapozó edzések során a kitartásra összpontosítunk, a gyorsaság a következő fázisban jön.
Mik a személyes céljaid?
Fokozatosan tűzök ki célokat magam elé, szeretnék kijutni az EB-re, a legfőbb célom pedig az olimpiai szereplés. Úgy tűnik, nem is vagyok ezektől olyan távol, április 3-án Stockholmba utazom a szlovák válogatottal.
Szinte minden hónapban versenyekre utazol. Hogy bírod anyagilag?
Ez nagyon megterhelő. Édesapám és az ő cége támogat anyagilag. Két-három éve bevezették, hogy a reggeli edzésekért fizetnünk kell, csak ez havi 240 euróba kerül. Éves szinte az edzések, táborok és az egész felszerelés több mint 20 ezer euróra rúg.
Hogy néz ki egy napod?
Naponta 4.50-kor kelek, 2-3 tojást, vagy zabpehelykását eszem. 5.40-kor már az uszodában vagyok, 6.15-ig bemelegítek, aztán jön az úszás. És ez napi 20 euró. Alkalmazásban vagyok, de jelenleg nem dolgozom, mert ezt munka mellett nem lehetne csinálni. Kettőkor már megint az uszodában vagyok.
Tartasz valami speciális diétát? Van valami hobbid?
Mindenevő vagyok, de arra vigyázok, hogy minél kevesebb legye a félkész áruból készült étel, a gyorskaja, nem iszom édesített italokat, kerülöm az édességet. De máskülönben nem diétázom. Kedvenc ételem anyukám rántott szelete. Hobbim nincs. Mindent az úszásnak rendelek alá.
Marián trénerét, Michal Knihárt is kérdeztük tanítványáról.
Mit lehet elmondani Mariánról?
Jó srác és jó úszó, van benne küzdőszellem. Be kell vallanom, jelenleg ő húz engemet magával, mindig többet akar edzeni.
Miként lehet őt motiválni, hiszen probléma van bőven, pénz nélkül semmilyen sportot nem lehet profi szinten művelni!
Ez jó kérdés. Ha nem szeretnénk az úszást, akkor nem lehetne csinálni. Minden reggel, amikor felkelek, arra gondolok, hogy ott állunk majd Mariánnal az olimpián. Ez a mi motivációnk. Nem könnyű, sokszor olyan érzésem van, hogy keresztbe tesznek nekünk, de megyünk tovább.
A beszélgetések végén elgondolkodtam. Ha Mariánnak édesapja nem lenne sikeres vállalkozó, akkor nem edzhetne eleget, nem csinálhatná, amit szeret, és amiben kiváló eredményeket ér el. Ha edzőjét nem hajtaná a szíve, már rég bedobta volna törülközőt. Szemünk előtt van születőben egy olimpikon, aki remélem, Szlovákiát és természetesen városunkat is képviseli majd. Örülök, hogy ilyen emberek vannak köztünk, de sajnos vannak olyanok is, akik nem értékelik megfelelően ennek a két embernek az igyekezetét…
(komaromonline.sk – Marek Mihály)
