„A múzeumtól jöttünk”
A Selye János Gimnázium tanulói általában pihenéssel, kirándulással vagy (negyedikesek esetében) érettségire való felkészüléssel töltik a tavaszi szünetben. Mi négyen kivételt képeztünk, ugyanis mi egy alternatív módját választottuk az üdülésnek. Március 8-án, csütörtökön a szünidőt megszakítva útra keltünk, hogy részt vehessünk az „Anyanyelvi játékok – játékos anyanyelv” – Mács József-emlékverseny elnevezésű vetélkedő Kárpát-medencei fordulójában – a felvidéki döntő győztes csapataként –, amelynek minden évben a kelet-magyarországi Széphalom ad otthont. Széphalomról annyit kell tudni, hogy neves nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc a felvilágosodás idején eme kis falut nevezte ki székhelyének, ahonnan irányította az irodalmi életet. Munkássága, nyelvművelői tevékenysége előtt tisztelegve az utókor itt hozta létre a Magyar Nyelv Múzeumát.
Vonatkeréken – átszállásokban bővelkedve – döcögtünk el Sátoraljaújhelyre, ahol az ígért szürke toyotás férfi helyett egy hölgy várt metalinzöld Opellel, hogy átszállítson minket a mindössze 5 km-re található Széphalomra. A jármű típusa nem nagyon foglalkoztatott minket, hálásak voltunk a szervezőknek ezért a figyelmességért – utólag is köszönjük, hogy kényelmessé tették utazásunk utolsó szakaszát. Útközben megcsodáltuk az éjszakai sötétbe burkolózó várost, ezen belül főleg azokat az épületeket, amelyeket nem akartunk nagyon közelebbről megismerni: a fegyházat, a börtönt, a rendőrséget és a bíróságot is. A szállásra megérkezve nemcsak a szobakulcsokat kaptuk meg, hanem a titkos jeligére is rájöttünk, amely így szólt: „A múzeumtól jöttünk.” Erre azért volt nagy szükségünk, mert először senki sem tudta, kik vagyunk és mit keresünk ott, ám e varázsszavak elhangzása után mindig azonnal hozzájutottunk ahhoz, ami épp kellett.
Másnap reggel – egy pihentető alvás és egy kiadós reggeli után – újult erővel indultunk el a Magyar Nyelv Múzeuma felé. A múzeum egyébként a maga nemében egyedülálló, mivel a világon nem létezik még egy olyan intézmény, amely egy adott nyelvnek és annak fejlődésének állítana emléket, így nem kis büszkeséget jelent, hogy ebben az évben ünnepli tízéves jubileumát.
A verseny megnyitását követően különböző furfangos feladatokban mérhettük össze tudásunkat három miskolci gimnáziumi csapattal. A kedvencünk az igazi kihívást jelentő szituációs játék lett. Az egész megmérettetés nagyjából két óráig tartott, amelynek végeztével rögtön sorra is került az eredményhirdetés, ahol számunkra csupa kellemes dolog hangzott el.
Noha eredetileg csupán kimozdulni és egy jót versenyezni jöttünk Széphalomra, véletlenül nyernünk is sikerült (na jó, egy kicsit mi is tehetünk róla). Határtalan büszkeséggel vettük át a győztesek kupáját (amelyből hosszas mérlegelés után végül nem ittunk, lévén nem lett volna túl higiénikus). Ám nemcsak magának az eredménynek örülhettünk, hanem a rendkívül bőkezű ajándékoknak is. A verseny szervezői nem ragadtak le a szokásos könyvjutalmaknál, ugyanis ezenkívül színházjegyeket nyertünk a Komáromi Jókai Színházba, valamint 2018. augusztus 9-19. között ingyenesen részt vehetünk az Anyanyelvápolók Szövetségének Ifjúsági Táborában. Hatalmas meglepetésként ért minket ez a hír, de annál nagyobb örömmel fogadtuk. Mind a négyünket izgalommal töltötte el a gondolat, hogy a nyáron még egyszer visszalátogathatunk Széphalomra.
Ebéd után még egy „laza” levezetésképp interjút adtunk a Kossuth Rádiónak, illetve a Zemplén TV-nek, melyek riporterei élénken érdeklődtek a felkészülési folyamatról, de legfőképp a Felvidék és az anyaország között felfedezhető különbségekről. A magunk részéről büszkék vagyunk, hogy bár Szlovákiában, kisebbségként nőttünk fel, egy ilyen témájú versenyen is sikeresen helytálltunk. Az anyanyelvi játékok – játékos anyanyelv versenyébe több mint 100 iskola nevezett be, a Felvidéket egy csapat, mi képviseltük, a döntőben pedig még 3 anyaországi középiskola jutott be.
Ezúton is nagyon köszönjük a felkészítést magyartanárnőnknek, Spátay Adrianának, aki elejétől kezdve buzdított mindannyiunkat.
(Finta Viktória, Gažík Viktória, Szeder Enikő, Leszkó Dárius, a képen: (fent) Spátay Adriana tanárnő, Leszkó Dárius, (lent) Finta Viktória, Szeder Enikő, Gažík Viktória)
