Selyeházy liliomok képviselték a felvidéki magyar iskolákat
Beülünk a buszba és elbúcsúzunk a kismartoni kastélytól. Hosszan tart a búcsú, hiszen egy másik busznyi társaság – a zsűri, a technikus személyzet és a szervezők körbeölelik egymást, mindenki mindenkit, ez pedig eltart egy ideig. Közben elered az eső is, mintha a házigazdák siettetnék a társaságot, hogy ideje hazamenni.
Ha belegondolok, hat hónap munkája fejeződött be ezzel a nappal. Októberben és februárban két kört teljesítettek a selyés lányok, az Estöri kreatív történelemversenye saját készítésű anyagokat – filmeket, prezentációkat – kért az Esterházyak történelméhez kapcsolódóan. A több mint 130 csapatból 14 került a kismartoni döntőbe, ezek közül egyedüliként a „Selyeházy liliomok” képviselték a felvidéki magyar iskolákat.
A döntőre sem érkezhettünk üres kézzel. Minden csapatnak nyilvánosan be kellett mutatkoznia egy saját maga alkotott címerrel. Krkoška Enikő, Pinke Andrea és Rezman Andrea a többi csapattal egyetemben pár percben bemutatta a zsűrinek e címert és egyúttal a csapatot is (identificatio). De ennyivel nem úszta meg senki sem, ugyanis a hagyományos versenyfeladatok csupán a töredékét alkották a versenynek. Nemhiába helyezték a kreativitást a vetélkedő fő követelményének. A következő körökben a „Selyeházy liliomok” jelenetet adtak elő Esterházy Pál életéből, pontosabban Pál herceg és két feleségének megjelenítésével. A történelem fintora, hogy Esterházy Pál diákként maga is játszott az iskolai színjátszó körben, akkor neki Juditot, egy bibliai nőalakot kellett színpadra vinnie. Most viszont Enikő bújt Pál bőrébe és próbált két nő között talpon maradni: a kísértet formájában megjelenő Esterházy Orsolya (Pinke Andrea) és az új feleség, Thököly Éva (Rezman Andrea) nem hagyták nyugodni a herceget. A kísértetnek végül sikerült a terve, a második házasság elhidegült, mégis, a kuruc fejedelem húga volt az Esterházy hercegek ősanyja. Ehhez a representatio-hoz tartozott egy donatio is, vagyis egy ajándék. Egy olyan ötletes meglepetéssel kellett a színpadon megjelenő „hercegi párnak” kedveskednie a csapatoknak, amellyel gazdagíthatjuk az Esterházy-kincstárt. A „Selyeházy liliomok” egy olyan homokórát ajándékoztak, amelynek belsejében szilvapálinka csepeg és jelzi az idő múlását. A saját készítésű óra utalás volt az előadott jelenet egyik pontjára, amikor Thököly Éva „égett borral” kínálja urát, Pál herceget, de ő nem fogadja el, tart a Thököly Imrétől küldött ajándéktól. Állítólag Thököly Imre említette először írásban a szilvapálinkát.
Maga a donatio annyira önálló munka volt, hogy a homokórán kívül is érezhető volt, mi a tartalma. Ezért óvatosnak kellett lennünk, nehogy mások idő előtt megpróbálják felbontani. Ennél nagyobb ajándékkal is kedveskedtek az Esterházyak felé a lányok, amikor a verseny előtti héten gyűjtést szerveztek az iskola diákjainak körében a galántai neogótikus kastély felújítására. Erre a nemes cselekedetre akkor tettek fogadalmat, amikor a februári galántai filmen dolgoztak és látták, hogy milyen rossz állapotban van a kastély. A helyi polgári társulás vezetőjét, Takács Zsoltot is megszólaltatták, aki segítséget nyújtott a film elkészítésében. Április végén viszont ő volt a Selye János Gimnázium vendége, a „Selyeházy liliomok” ekkor nyújtották át a selyés diákok támogatását a kastély felújításához. Takács Zsolt köszönetképpen egy előadás keretén belül mutatta be a polgári társulás munkáját és az Esterházyak felvidéki emlékeit.
A „Selyeházy liliomok” nem úszták meg ennyi szerepléssel. A duellum keretén belül a zsűri és a közönség hét szópárbajt nézhetett végig. Ebben az élvezetes fellépésben Rezman Andrea a nemrégiben elhunyt Esterházy Melinda hercegnét alakította, míg a nagykanizsaiak képviselője Thököly Évát. Míg a többi párbajban valóságos szó-csörték zajlottak, itt a két hölgy megértő volt a másik sorsával kapcsolatban, hiszen egyiküknek sem volt könnyű a sorsa férje mellett. Ma a két hercegnének külön-külön kiállítást szerveztek meg: Évának Fraknón, Melindának Kismartonban.
A több mint nyolcórás vetélkedő nem hozott a lányoknak dobogós helyezést, ettől függetlenül boldogok voltak, mert egy olyan élénk és ötletes munka zajlott, amiben nem is az volt a legfontosabb, hogy ki hányadik helyen végez, hanem az, hogy láthattuk mások kreativitását is megelevenedni, színészi tehetségeket láttunk kibontakozni, s talán a verseny jelképe is lehetne az a plakát, ahol Esterházy Miklós, a család felemelője selfie-t készít magáról. A Verseny célja mindazonáltal megvalósult: a diákok játékosan, mégis a pontosságra törekedve ismerték meg a 17. századi Esterházyak történelmét, történelmi környezetben, történelmi pillanatban. Már csak azért is, hogy a szervezők beillesszenek egy provocatiót is: a jövő évben újra megszervezik az Estöri kreatív történelemversenyt. Én pedig bevallom, hogy életem egyik legkellemesebb munkanapja volt a döntő, a kismartoni kastély Haydn-termében eltöltött nyolc óra egyszerre volt munka, pihenés és szórakozás.
(Elek József, felkészítő tanár)