Örömkönnyek és vidámság jellemezte a 40 éves találkozót – VIDEO
Ha a szívben van akarat, a kor nem számít
Múlt szombaton lezajlott a várva-várt nagy találkozó. A komáromi Spartak (ma KFC) egykori játékosai adtak egymásnak randevút, akik 40 évvel ezelőtt kiharcolták a csapat I. Szlovák Nemzeti Ligába való feljutását. A szervezők már napokkal korábban elvégezték az utolsó simításokat, semmit nem bíztak a véletlenre. Elkészültek a lila-fehér jubileumi mezek, még egyszer ellenőrizték a meghívottak listáját, megtárgyalták a vacsora-menüt, egyszóval, mindenre kiterjedt a figyelmük.
A megegyezett találka előtt fél órával a szervezők ellátogattak a komáromi temetőbe, ahol elhelyezték a megemlékezés virágait Kádár István edző, Ölvecky Ferenc szakosztály-elnök és Angyal István (Piki) csapatvezető sírjain.
Amikor visszatértek a KFC székházába, annak halljában már javában zajlott az érzelmektől sem mentes nagy találkozások sorozata. Játékostársak, akik közül nagyon sokan évtizedeken keresztül nem látták egymást, most kisgyermekként csüngtek egymás nyakában. Hirtelen előtörtek a régi szép emlékek, és bizony néhány, már szép korban lévő játékos szemében könnycseppeket is fel lehetett fedezni. Persze, az öltöző egykori mókamesterei is kitettek magukért. A legnagyobb nevetés azokban a kis csoportokban tört ki, ahol Bilkó Vili, Molnár Feri és Vojto Nosko „Császár” vitték a szót. Amikor a csapat már az öltözőben volt, hirtelen a Császár szalad ki pánikszerűen MUDr. Igor Káčer, egykori csapatorvos után. „Jöjjön doki, nézze meg a srácokat. Már csak a lábizmaik kemények!” Kitört a nevetés, és ezután már minden ennek a jegyében zajlott.
Így utólag talán be lehet ismerni, hogy a szervezők talán nem is számítottak ilyen gyönyörű részvétellel. A 18 meghívott kerettagból 15-en itt voltak, az ógyallai Kecskés Zoli egészségügyi okokból nem tudott részt venni a találkozón. A dunaszerdahelyi Majoros György és az újgyallai Jožko Szabo ismeretlen okokból, de bizonyára indokoltan maradtak távol. Úgyszintén egészségügyi okokból hiányzott még a meghívott Viola Zoltán (Papa) a csapat egykori gyúrója és Vass Pál, egykori klubelnök és játékvezető. Természetesen, a megjelent játékosok nagy tapssal küldték jókívánságaikat és kívántak mihamarabbi gyógyulást gyengélkedő barátaiknak.
Mivel a korábbi sikerek kovácsai közül is többen meghívást kaptak, így 20 játékos futott ki a pályára. A 15 bajnok mellett még Hajóssy Zoltán, a komáromi „Szőke szikla”, Opauszky Juraj, az örökké mosolygós, de kőkemény védő, Kóňa Bohumír, Ing. Miroslav Rusko és Pintér György.
A műsorközlő felvezető szövege után egyesével bemutatta az egykori bajnokcsapat játékosait. Ezt most sem hagyhatjuk ki!
Ing. Dušan Gálik – 73 éves, Breznóbányán él, 4 évig volt a Spartak játékosa
Bilko Vilmos – 69 éves, Szentpéteren él, 18 évig volt a Spartak játékosa
Broczky László – 67 éves, Andódon él, 27 évig volt a Spartak játékosa
Csöbönyei Ferenc – 68 éves, Komáromban él, 27 évig volt a Spartak játékosa
Nosko Vojtech – 63 éves, Torontóban él, 22 évig volt a Spartak játékosa
Genda Vladimír – 59 éves, Csúzon él, 28 évig volt a Spartak játékosa
Dombi János – 64 éves, Komáromban él, 16 évig volt a Spartak játékosa
Angyal Imre – 71 éves, Komáromban él, 2 évig volt a Spartak játékosa
Szeif László – 69 éves, Dunaszerdahelyen él, 4 évig volt a Spartak játékosa
Molnár Ferenc – 64 éves, Komáromban él, 27 évig volt a Spartak játékosa
Nagy Jenő – 68 éves, Komáromban él, 27 évig volt a Spartak játékosa
Ing. Pavol Šebo – 63 éves, Pozsonyban él, 9 évig volt a Spartak játékosa
Hornyák Zoltán – 58 éves, Paton él, 9 évig volt a Spartak játékosa
Jozef Kajan – 70 éves, Újgyallán él, 20 évig volt a Spartak játékosa
Jozef Rusko – 63 éves, Komáromban él, 9 évig volt a Spartak játékosa
A játékosok bemutatása után, azok egyperces néma csenddel emlékeztek meg egykori játékostársukról, Alexander Góriról, valamint a már említett klubvezetőkről, edzőről. A 2×10 percben megegyezett mérkőzés, meg maga volt a kis csoda. Az inak és a csontok már nem nagyon fogadtak szót, de a lelkesedés a régi volt. A játékvezető sem volt akárki. Vlado Dobrovič (Budha), az egyik komáromi focilegenda, érzékkel irányította a játékot, bár olyan sok dolga nem akadt. Nagyon vigyáztak egymásra a fiúk, és helyenként megható volt az az akarat, amellyel próbáltak menni előre. A megműtött térdek és forgók akadályozták néhányukat a futásban, a leadások azonban rendre eljutottak a címzetthez. Bilko úgy vetődött mint fénykorában, Gálik a másik oldalon büntetőt védett. Nosko és Dombi a megműtött lábaikkal is pontosan adták a labdát, Nagy Jenci ismét ördöngős cseleivel vívta ki az elismerést. Angyal Imre most is irányított, Csöbi, a védelem biztos pontjaként tündökölt, Hornyák Zoli játékán látszott, hogy nem olyan régen, még aktív játékos volt. Broczky az egykori csapatkapitány most sem tagadta meg önmagát, végig biztatta játékostársait, most azokat is, akik a másik csapatban játszottak. Csöbönyei Feri, mellettem álló felesége meg is jegyezte: „Én libabőrös vagyok a látványtól, és nagyon meghatódott is. Ezeket az embereket csak csodálni lehet”. Szinte biztos, hogy akik kijöttek, azok többsége ugyanígy érzett.
Mérkőzés után, Vojtech Nosko szolgált egy nagyon szép gesztussal. Vadonatúj csukáját, amelyet Kanadából hozott a mai alkalomra, a következő szavakkal ajándékozta a KFC-nek: „Ötven évvel ezelőtt, 1967-ben, ezen a pályán kezdtem rúgni a labdát, ma ugyanitt fociztam utoljára, ezért a KFC-nek ajándékozom”. Majd a csuka nyelvére felírta a nevét és az évek megjelölését: 1967-2017. Az ajándékot Baráth György klubelnök és Szüllő Béla alelnök vették át azzal az ígérettel, hogy az előkelő helyet fog majd elfoglalni a serlegek vitrinjében.
Második felvonás
A találkozó második felvonása sem volt kevésbé volt izgalmas, mint az első. A Vág melletti, csodálatos környezetben lévő közkedvelt Csárda üzemeltetője és személyzete nagyon barátságosan fogadta az érkező játékosokat és vendégeket. A legfinomabb ételek és italok egész sora arra engedett következtetni, hogy a hangulat bizonyára majd eléri a legmagasabb szintet. Úgy is lett, de előtte még történtek említésre érdemes dolgok. A csapat neves vendégeket üdvözölhetett, Stubendek László polgármester, Konštatntín Glíč, sportbizottsági elnök és Szüllő Béla, KFC alelnök személyében.
A polgármester nem érkezett üres kézzel. Az egykori bajnokcsapat játékosainak emlékplakettet adott át, megköszönve az akkori, városért tett szolgálatot. Többek közt hozzáfűzte azt is, reméli, a jövőben nem 40 évenként fognak megismétlődni a komáromi focisikerek. Minden egyes név elhangzását óriási üdvrivalgás követte, mintegy bizonyítékként, hogy a csapatszellem ma is él. Broczky László, egykori csapatkapitány nem igazán tudta, de talán nem is akarta leplezni meghatódottságát, amikor köszönetet mondott egykori csapattársainak, azok családtagjainak, különösen a feleségeknek, akik sok esetben voltak kénytelenek elviselni a férjek távollétét az edzéseken és mérkőzéseken, így a családban nélkülözhetetlen teendők többségében rájuk hárultak. Egyben minden résztvevő nevében gratulált a KFC csapatának, amely 40 után jutott fel ismét a második vonalba. Szüllő Béla, a KFC alelnöke rövid beszédében megköszönte a 40 évvel ezelőtti sikert elérő játékosok hozzáállását, példamutatását.
Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik támogatták ezt a felejthetetlen rendezvényt: Chudý Štefan, vállalkozó, a Spartak egykori kiváló játékosa, Pintér György, vállalkozó, a Spartak egykori játékosa, a Vág Csárda, valamint a KFC klubvezetése, amely lehetővé tette a találkozó sport-részének megrendezését. Külön köszönetet mondunk Ferenczy Marika szertárosnak, valamint Tanka Árpádnak, a hangtechnika biztosításáért.
Mindent összevetve, csodálatos szombat délután volt. A játékosok hosszan búcsúztak egymástól, hiszen még annyi mindent szerettek volna elmondani egymásnak. Lesz e folytatás? Ma ezt nem tudni, de az elszántság ott volt mindenki arcán. A szombati találkozóról azonban még egy fontos dolgot el kell mondani: SZÉP VOLT FIÚK ÉS KÖSZÖNJÜK!
(Böröczky József, a szerző felvételei)
