komaromonline.sk
HÍREK
Lelkészképzés Komáromban
  •   

A Selye János Egyetemen most már jó ideje működik a teológiai kar, melynek alap tanulmányi programja a teológus, illetve lelkészképzés. Sokan nem is tudják, hogy milyen mély története van ennek a városunkban. Mgr. Lévai Attila PhD., a teológiai kar dékánjával beszélgettünk.

Lévai Attila dékán és Öllős Erzsébet dékáni asszisztens

Mi ennek a története? Hol kezdődött?

Valamikor 1991-ben a változások után az egyház akkori vezetése, tekintettel arra, hogy hiány mutatkozott hitoktatókból, létrehozta először Komáromban majd Kassán a katechetikai szemináriumot. Meglátták azt is, hogy az akkori lelkészi gárda meglehetősen túlterhelt volt. A nagy gyülekezeteket is beszolgáló lelkész látta el, és éppen ebből kifolyólag döntöttek úgy, hogy a komáromi szemináriumot, egy módosítás révén, Calvin János Teológiai Intézetté alakította át. Nem csak hitoktatókat fog képzett, hanem úgynevezett lévitákat is, tehát olyan jellegű lelkészi szolgálatban lévő embereket, akik a keresztelés és úrvacsora kiosztásán kívül minden más szolgálatot végezhetnek. Valójában ez a Calvin János Teológiai Intézet 1994-ben egy döntés értelmében alakult át azzá a Calvin János Teológiai Akadémiává, amely kimondottan, elsősorban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészképző intézete lett. A lelkészképzés valahol az 1991-ben indult hitoktató képzésből formálódik ki, de 1994. október 9-ével datáljuk az akadémia első tanévnyitóját. Az első évfolyam megkezdte az évet és megindul a lelkészképzés az egyházban és Komáromban.

Meddig tartott ez a folyamat? Hisz tudjuk, hogy egyetemhez csatlakozott később az akadémia. Mennyire volt nehéz, avagy könnyű egybeolvadni az egyetemmel?

Ez meglehetősen hosszú folyamat volt, tekintettel arra, hogy az egyetem 2004-ben kezdi el működését, az akadémia pedig 1994-ben. A köztes időszakban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészképző intézete, minden jellegű állami elismertség és akkreditáció nélkül fejti ki tevékenységét, képzi a teológus hallgatókat. Több mint száz diák végez ez idő alatt és kap az egyháztól egy elismervényt, mellyel igazolja, hogy elvégezte a tanulmányait. Mikor az egyetem elindul, ezeknek a hallgatóknak döntő többsége a hallgatóknak, él azzal a lehetőséggel 2006-ban, hogy különbözeti vizsga ellenében elérhetik a magiszteri címet, immáron a Selye János Egyetemen.

De ez alatt a tíz esztendő alatt, számtalan olyan kezdeményezés végigfutott, amelyek arról szóltak, hogy ezt az intézményt valamilyen, elsősorban szlovákiai más intézményhez kellene csatolni, betagolni. Az akkori vezetőség kezdettől fogva próbálkozott. A nyitrai főiskola, egyetem is szóba került, a nagyszombati, a kassai. Minden egyesnél biztató tárgyalások indultak és nem látszódtak akadályok, de érdekes módon az utolsó lépések között mindig gáncsot vetettek ezek a dolgok. Volt róla szól, hogy a Károli Gáspár Egyetem kihelyezett részlege lenne, ez is biztatóan indult, de nem valósult meg.

Valójában egy évtizednyi sikertelen próbálkozás után létrejött a Selye János Egyetem és egy kész kart kapott a Calvin János Teológiai Akadémiával, mely Református Teológiai Karként integrálódott.

Calvin János Teológia Akadémia és Selye János Református Teológiai Kar. Mennyit változott az akadémiai rendszer? Mit tartott meg a régi rendszerből, milyen új arculatot vett fel, hogy egyetemi kar lett?

A két rendszer között marginális különbségek vannak. Az akadémia magának alakította struktúráját. Igaz, hogy nagyon sok impulzust és leírást vett át különböző tanulmányi programokból, de mégis saját magának szabta meg a profilját. Könnyebben lehetett a maga ura, hisz eldöntötte milyen órákat tanítson, milyen időkeretben. Míg az egyetembe való betagolódás magával hozta a meglévő felsőoktatási törvények rendszeres struktúráját. Jó pár tanóra kevesebb óraszámmal valósult meg, más lett az órakeret, átalakult a tanulmányi program. Létre kellett hozni a belső előírású dokumentumokat, statútumot, a tudományos tanács tárgyalási rendjét, szervezeti szabályozását és még számtalan ilyen van még, amelyek adminisztratívan működtetik a kart. Ezek olyan markánsan nem voltak jelen az akadémiai idejében, de most már elkerülhetetlen. Természetesen ez is így van, egy megszokott keretben, s tizenhárom év alatt már beleszokhattunk. Nem okoz problémát, néha-néha módosítgatni kell természetesen, de ettől függetlenül megvannak ezek a belső előírásaink. Idő közben kialakultak és fejlődtek.

Jelenleg üzemel még a Calvin János Teológiai Akadémia? Ha igen, mivel foglalkozik?

A Calvin János Teológiai Akadémia azzal, hogy betagolódott, nem szűnt meg létezni. Teljesen más szerepe van jelen pillanatban. Jelenleg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tudományművelő és kvázi felnőtt- és lelkésztovábbképző intézeteként folytatja munkáját. Megmaradt az akadémia működési keretei számára a teológiai könyvtár majd 40 000 kötetű állománnyal. S igyekszünk arra összpontosítani, hogy a egyfajta hátteret tudjon biztosítani a Református Teológia Karon hallgató tanulók számára és az oktatók munkájának. Úgy szoktuk mondani, hogy a Calvin János Teológiai Akadémia egyfajta ernyőszervezete is a Selye János Egyetem Református Teológia Karának. Megmutatkozik ez a publikációk kiadásának számában, a közös konferenciaszervezésben, pályázati lehetőségekben, amelyeket az akadémia elér, mint önálló jogi személy. Óhatatlan az is, hogy jelenleg a hattagú igazgatótanácsban két személy, az akadémia igazgatója és az egyik delegált tagja, a teológiai kar tanári karában is ott van, az akadémia titkára a karon doktorandusz, illetve a kar dékáni asszisztense és a püspök úr, kik mindkét testületben ott vannak. És még a püspök helyettes, ki nem tölt be más pozíciót a karon.

Akkor jelenleg városunk büszkélkedhet egy Calvin János Teológiai Akadémiával és egy Református Teológiai Karral mely egyben a Selye János Egyetem egyik kara is. Hallgatói szempontból melyik volt jobb Ön szerint? Az akadémia által kínált lelkészképzés, avagy a jelenlegi teológusképzés?

Nem tudok erre érdemben válaszolni, mert valamilyen módon hallgatója voltam mindkét intézménynek. Tényleges hallgatóként az akadémián és doktori képzésben a teológiai karon. Mindegyiknek megvolt a maga előnye és hátránya is. Az előnye az akadémiának az volt, hogy sokkal jobban tudott igazodni az egyház gyakorlati szükségleteihez. Ha nyolc órában kellett volna hébert tanítani, azzal sem lett volna gond. Számtalan olyan plusz óráink voltak, amelyek jelenleg a szűkre szabott tantervekbe nem férnek bele. Ennek a másik véglete az, hogy a mostani hallgatók nincsenek annyira túlzsúfolva. Szabadabbak az önálló kezdeményezésekre, kutatásokra. Akit érdekel a tudomány, annak, hát lehet így mondani, a szép mennyiségben lévő szabadidejében van rá lehetősége. Ezeket akár kamatoztathatja a tudományos diákköri munka keretein belül is, mint a Tudományos Diákkori Konferencián.

És ugyanez oktatói szemszögből? Mikor volt hatékonyabb a tanári kar munkája? Mikor akadémiaként működött vagy egyetemként?

Az akadémiai életben nem voltak olyan jellegű tényleges pressziók, amik az egyetemi életben megvannak. Egy tanár életében a tudományosságban egy szegmens az oktatás. Konferencia előadásokat kell készítenie, elvárt az a fajta publikációs és projekt tevékenység, amely szükséges az akkreditációhoz. S éppen ezekből kifolyólag az egyetemi életben a tanár eléggé leterheltté válik. Ezek elvárások, amelyeket éves szinten valamilyen módon teljesíteni kell. Minden egyes évben megjelennek mutatók a hatékonyságokról, amelyeket rögzíteni kell. Óhatatlanul szükséges, hogy tanárként más tudományos projektben is részt vegyünk, amely időt igényel. Éppen ebből kifolyólag a korábbi időszak, amelyben nem volt meg ez a keret, lehetett szabadabban kezelni az ilyen dolgokat. Természetesen voltak publikációk, konferenciák akkor is.

A kor felsőoktatása szétdarabolja az oktatókat, azzal a számtalan tevékenységgel, amelyet meg kell csinálniuk s plusz egy olyan adminisztratív tevékenység is járul mellé, amelyet minden oktatónak el kell végeznie. Az akadémia életben az oktatók élete egyszerűbb volt, mint most.

Lévai Attila és Molnár János a SJE RTK volt dékánja

Milyen volt a lehetőségük az akkori teológusoknak?  Mennyivel volt jobb vagy rosszabb nekik?

Jóval többen voltak. Valójában egy kampuszszerű életet éltek azzal, hogy a templom udvarában volt a kollégium, a könyvtár. Ott éltek, ott laktak. A templommal átellenben volt magának az akadémiának az épülete. Tehát gyakorlatilag egy kis területen koncentrálódott minden. Éppen ebből kifolyólag sokkalta kollegiálisabb és barátiabb volt az a lét. Ez volt az előnye. A hátrány pedig az volt, hogy a legtehetségesebb hallgatóinknak sem mutatkoztak azok a lehetőségek, amelyek ösztöndíjakban, csereprogramban nyilvánultak volna meg. Emlékszem az első ösztöndíj programok 99-2000 táján indultak meg, évente egy kettő német nyelvterületre.

Onnantól, hogy az akadémia transzformálódott egyetemi karrá, a hallgatók számára kinyíltak az ösztöndíj lehetőségek, a csereprogramok, az Erasmus program. Jelenleg ott tartunk, hogy nekünk az Erasmus keretein belül, csaknem 10 intézménnyel van aláírt szerződésünk és együttműködési szerződésünk további 4-5 intézménnyel. A mai kor teológus hallgatójának rengeteg lehetősége van, hogy felfedezze a világot, megismerjen embereket és ez nem csak magyar nyelvterületre vonatkozik. Ez a kettő összehasonlítva, az akadémia világát és a mostanit gyakorlatilag ég és föld.

Másik dolog az, hogy a Calvin János Teológiai Akadémia tekintettel arra, hogy nem volt akkreditálva, éppen ebből kifolyólag önfenntartó volt. Abból élt, amit a gyülekezetek adtak és a nyugati segélyszervezet. Voltak olyan évek, hogy a legtehetségesebb diákoknak tudtak tanulmányi jellegű ösztöndíjat is biztosítani, vagy a rászorulóknak esetleg szociális jellegűt. De ez hol ennyi, hol annyi volt. Ahogy látom, az egyetemünkön lévő hallgatóink, nagyon szép pénzeket tehetnek el havi rendszerességgel az ösztöndíjkeretből. Ez is egy nagy különbség a régi és új között. Természetesen az újnak a javára.

Ha már református teológiáról beszélünk, milyen a kapcsolat a református egyházzal? Mennyire játszik szerepet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház az egyetemi életben és az oktatásban?

Jónak és kiegyensúlyozottnak mondanám, éppen abból kifolyólag, hogy igyekszünk teljes egészében odafigyelni arra, hogy meghallgassuk egymás kéréseit s tudjunk egymásnak segíteni. Ugye ez ott mutatkozik meg, példának okáért, hogy az egyház püspöke tagja a teológiai kar tudományos tanácsának, míg a kar mindenkori dékánja az szavazati joggal teljes jogú tagja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinatának. Ez az egyik dolog. A másik, hogy a nálunk végzett hallgatók, akik Szlovákiai Református Keresztyén Egyháztól megszerezték lelkészjelölti jogállásukat, azok minden további nélkül mehetnek legációba, végezhetik a nyári gyakorlataikat az egyház gyülekezeteiben, és mikor befejezték tanulmányaikat, az egyház elfogadja az államvizsgájukat valójában az első lelkészképesítő vizsgának. Ott már csak valamilyenfajta pszicho teszt vár rájuk pluszba. Természetesen az egyház számít velük a későbbiekben, mint lelkipásztorokkal. Azt hiszem ettől több talán nem is kell. Igyekszünk oda figyelni, hogy mi az egyik, mi a másik fél igénye, és ahhoz igyekszünk alkalmazkodni is. Oly módon, hogy ha jön egy megkeresés az egyház részéről, hogy erre vagy arra jobban figyeljünk oda, akkor természetesen próbálunk ehhez igazodni, s ha mi megyünk az egyház vezetéséhez, akkor minket is meghallgatnak.

Nem okoz akadályokat ez a kapcsolatrendszer a kar működésében? Ugye egyetemi rendszer, kari élet, református egyház. Nincsenek feszültségek?

Ez azért nem okoz akadályokat igazán, mert az egyház felé nekünk nagyon teljesíteni nem kell. Egyetlen egy dolog van, amelybe úgymond beleszól az egyház, de ez tudatosan van benne a kar statútumában. Az egyház zsinati tanácsa hagyja jóvá a teológián oktatók névsorát. Más beleszólása valójában nincs. Teljes egészében az egyetemi törvényeknek kell megfelelnünk. Nincsenek konfliktusforrások, nincsenek ellentétek.

Milyenek a kilátások városunkban? Fent tud maradni továbbra is a lelkészképzés?

Nagyon bízom benne, hogy igen. Most már látszik, hogy kezdődik egy lelkészhiány, ami sokáig nem volt. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a nagy fellobbanások ideje az a kilencvenes évek közepe volt. Az akadémia működése alatt mi megéltük azokat az éveket, mikor 13-16 fős osztályok nyíltak úgy, hogy ezekre a helyekre 50-60 jelentkező volt. Most ott tartunk, hogy 5-6 jelentkező, ha több, akkor nagyon örülünk. Ez azt is jelenti, hogy nagyon megfogyott az érdeklődés a református teológia iránt. Évente 1-1 hallgató kerül ki, aki lelkészi szolgálatot végez az egyházunknál. Természetesen vannak itt hallgatók, akik Magyarországról, Erdélyből jönnek és aztán oda is mennek vissza. Őket az illetékes egyházkerület állítja szolgálatba.

Én hiszek abban, hogy maga a teológiai kar, a tudományossága lévén meg tud maradni egy életképes intézménynek az egyetem égisze alatt. És abban is, hogy ezek a negatív trendek az elkövetkezendő időkben majd megfordulnak. A demográfiai mutatókból ítélve, az esetünkre is igaz lesz, hogy jó pár nehéz esztendő következik hallgatói létszám tekintetében. De talán ellehet azt érni, hogy ha nagyon előre menni nem is tudunk, de ha a stagnálást megtartjuk, vagy ha nem fogyunk nagyon, akkor jó és bizakodó képpel tekinthetünk a jövőbe.

Azt azért el kell mondanom hívő emberként, hogy az ember tervez kategória az csak a mérleg egyik serpenyője. Az Isten végez. Ez számunkra hathatósabb és a hívő ember számára maradandó, hogy a Jóistennek van kegyelme és a Jóisten kegyelme elégséges arra is, hogy a kövekből is fiakat támaszthat. Felülírhatja az elképzelések, megadhatja azt is, hogy ha mindenhol stagnálnak a mutatók, állnak a számok, akkor is elhozhatja az ébredést, és küldhet úgy hallgatókat, hogy több lesz a hallgatói létszem, mint bármikor.

(Károly Zsolt – komaromonline.sk)


  •   

Hozzászólások

hozzászólás

komaromonline.sk

Like Us On Facebook