A komáromi és a kassai színház közös bemutatója
A 2016/17-es évad második premierje, Székely Csaba Bányavakság című tragédiája, melynek bemutatójára először 2016. október 28-án kerül sor Komáromban, két okból is különleges. Az egyik, hogy a két testvérszínház, a Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház fennállásuk óta először hoznak létre közösen egy színházi előadást. Természetesen többféle együttműködésre került már sor a szlovákiai magyarság két hivatásos színháza között, de mindig csak az egyik színház neve fémjelezte a létrejött produkciót. Most teljesen egyenrangú félként egy olyan előadás születik majd, mely egyaránt lesz kassai és komáromi.
A Bányavakság alkotó csapata is ennek jegyében állt össze: két színész – Tóth Tibor és Fabó Tibor Komáromból, két színésznő Kassáról: Vasvári Emese és Lax Judit, s Benkő Géza ötödikként, aki mindkét társulatban játszott már, jelenleg szabadúszó.
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Gadus Erika, mindkét színházban visszatérő munkatárs. Kántor Kata, a kassai színház koreográfusa segített a mozgásjelenetek beállításában, az előadás dramaturgja: Forgács Miklós, zenei vezető: Lakatos Róbert. Tehát a két színház társulatából, művészei közül jött létre egy olyan csapat, melynek tagjai ismerik ugyan egymást, de ilyen felállásban még nem dolgoztak együtt.
Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának első részét két évvel ezelőtt mutatta be a Komáromi Jókai Színház. A komáromi−kassai együttműködés jegyében most a sorozat második része, a magyar−román együttélés problémáit is taglaló Bányavakság kerül bemutatásra Czajlik József rendezésében.
Sötét színekkel festett, reménytelen világot ábrázoló tablót kínál Székely Csaba a Bányavakságban. Helyhatósági választások előtt áll a falu. Ince, a polgármester mindent megtesz pozíciója megtartásáért, még attól sem riad vissza, hogy feljelentse a konkurenciát jelentő szomszédját, Izsákot. A kiérkező román rendőr azonban nem csak a hungarista Izsák ügyleteit vizsgálja ki.
A Bányavirág a magánszféra reménytelenségéből építkezik, a Bányavakság azonban már a közügyek témakörét is bekapcsolja a történetbe, hiszen a rivalizáló polgármesterjelöltek karaktere, szellemi és lelki állapota tökéletesen leképezi a közösség lehetőségeit is (pontosabban annak hiányát). A hatalomért folytatott harcban semmiféle eszköztől vissza nem riadó, de a közös ellenség okán mégiscsak szövetséget kötő Ince és Izsák, a kisebbségi társadalom két szélsőséges alternatíváját mutatja: az önfeladást és a radikalizálódást.
A szereplők élete rémálomszerű lét, melyben eldönthetetlen, mi okozza a nagyobb kínt, amikor alkoholban pácolva fetreng az, aki nem bírja elviselni a valóságot, vagy amikor valami félreértés folytán kijózanodva csodálkozik rá arra, amiből már semmit sem ért. A fullasztó, fojtogató, mindennek csak a látszatát kínáló világban inspiráló disszonanciával köszön vissza a két előkép Martin McDonagh és Anton Pavlovics Csehov drámai világa. A mcdonagh-i kegyetlenség és a csehovi ábrándosság legerősebben a szituációk és a szöveg humorában mutatkozik meg, s bár olykor féktelen és tiszteletlen, mégiscsak emberivé teszi ezt a teljesen kiüresedett, lelketlen létpangást.
„Székely Csaba már az a generáció, amelyik a kisebbségi létet, mint témát nemcsak a pátoszon keresztül ragadja meg. Ugyanazokra a sorskérdésekre lehet nála is rálelni, mint az előző nemzedékeknél: identitás, megmaradás, elszegényedés, magunkra maradottság, létszámfogyás, asszimilácó. Egyfajta támasz nélküli, szétesés közeli állapotot mutat, amiben sem a közösségi lét, sem az egyéni kiteljesedés nem lehetséges. De ezek a súlyos tartalmak, nem válnak el a cselekménytől. A cselekmény nem csak arra szolgál, hogy megágyazzon a komoly üzenetnek. Van benne épkézláb dráma is, tényleg történik, oldódik valami, de a tartalom is hangsúlyosan megjelenik, nem válik szét a kettő. Valóban fontos témák, nagyon erős cselekménnyel – nekem ez a Bányavakság. Ráadásul nagyon gazdagon megformálható szerepeket nyújt a színészeknek, ebben a darabban aztán lehet úszni, inspiratív.”
(Czajlik József)
[envira-gallery id=”4299″]
