IV. Hagyományőrzők bálja

Január 13. volt az a bűvös nap, hogy negyedik alkalommal került megrendezésre a Hagyományőrzők bálja. Négy évvel ezelőtt indult az első ilyen tematikájú bál városunkban, amely természetesen nem csak a hagyományőrzőké. Szem és fültanúja lehettem, így az idézetet első kézből adom át: „Négy évvel ezelőtt kezdtük körülbelül ötvenen. Abból, ahogy látom, még most is itt ül negyvenöt és még plusz százhatvan ember. Felejthetetlen érzés, hogy ilyen sokan itt vagytok velünk és együtt szórakozhatunk!” Valamikor még egy nagyon szűk helyen indult az egész, majd a Selye János Gimnázium falain át, egészen a Selye János Egyetem nagy terméig vezetett az út.

A bál témája a magyarság, a magyar hagyományok és értékek megőrzése, a kultúra továbbélése az emberek szívében. Talán nem túlzok azzal, ha kimondom, hogy együtt, egy helyen, magyarok vagyunk mindenhol, Komáromban is. A témához igazodva bizony nagyon sokan érkeztek olyan hagyományhű viseletben, mint betyár- és csikósruhu, népi paraszti viselet, reneszánsz és középkori díszruha. Természetesen a klasszikus ing és nyakkendő sem tántorított el senkit a jó hangulattól.
Minden évben, ahogy idén is, különleges vendégek is fokozták az esemény hangulatát. A vacsora előtt a búcsi hagyományőrző egyesület kúcsos kalácsáról halhattak a jelenlévők és természetesen meg is ízlelhették ezt a tradicionális étket, mely a lakodalmakban nagy szerepet játszott a régi időkben. Sokszor még a lelkész is ezt kapta egy üveg borra feltűzve. A vacsorát követően díszvendégek műsorát élvezhette a közönség. Vadkerti Imre, a Kormorán zenekar énekesével együtt érezhettük igazán magyarnak magunkat, majd Csordás Ákos, a Magyar Lovasszínház színész-énekese zendített rá, a közönség pedig táncnak állt. Tizenegy órakor sor került az asszonynevelésre. Erről talán annyit lehet elmondani, hogy egy csikós és egy hölgy között, az ostor nagyon fontos szerepet játszik.
Éjfél tájékán a tombolahúzásra is sor került, ahol rengeteg díj talált gazdára. A fődíjak között egy kétszemélyes kirándulás, egyedi kézműves magyar ékszer és egy nagyon komoly vásárlási utalvány is helyet kapott a Sasfészek üzletbe. Akadt olyan is, hogy egy díj nagyobb volt, mint a nyertese. Az egész éjjeli talpalávalót a Tequila zenekar szolgáltatta.

A hajnali mulatást követően, egy nagyon színvonalas és igényes bálnak lehettem szem és fültanúja, mely évről évre csak feljebb tör. Jó volt látni, hogy magyar a magyart hogyan tiszteli, és miként tudunk együtt szórakozni.

Ha Isten is úgy akarja, bizony jövőre is eljön ez a nap, és ismét összejönnek hazánkból a hagyományőrzők, a nem hagyományőrzők és a mulatni vágyók, hogy újra együtt lehessünk.
„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar, mint tenger csigája a gyöngyét. A magyarságunk érzése mélyen bent ég bennünk, hogy szinte magunk sem tudunk róla, mint a tűzhányó hegyek, amelyek hideg kőhegyek, de egyszer megmordulnak.” – Gárdonyi Géza.

(Károly Zsolt, fotók: a szerző)