Hangulatjelentés a Komáromi Kamarazenekar XVIII. Nemzetközi Mesterkurzusa záróhangversenyéről

Stirber Lajos, a zenekar alapító tagja 

„A zene nem magányosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.”  (Kodály Zoltán)

Bizonyára – csakúgy, mint jómagam – sokan voltak, akik a hangversenyre invitáló meghívón lévő cím „A roma művészet felvirágoztatása” olvasatán – feltéve magukban a kérdést: vajon majd mit látunk – hallunk? – a szokottnál is kíváncsibban várták a komáromi kamarazenekar 2016. augusztus 27-ére meghirdetett hangversenyét.

Jól ismerve a „projekt” megálmodójának, a helyi művészeti alapiskola lelkes, ifjú hegedűtanárának, Kulin Eduárdnak, a zenekar tagjának, egyre eredményesebb, sokrétű tevékenységét, továbbá Medveczky Szabolcs, a zenekar művészeti vezetője, egyben karmestere, minden újdonságra való nyitottságát és Harmat Rudolfnak, a zenekar élete sok éven át szervezőjének fáradthatatlanságát, feltételeztem, hogy ismét valami „csoda” fog történni. Nem tévedtem: a nagyérdemű végig vastapsolta a rendkívül hangulatos, nemesen szórakoztató estet – a javából való nyári hangversenyt. Már a színre érkező zenekar – azzal is, hogy tagjai a szokástól eltérően nem zenekari formaruhában, hanem ízléses tarka nyári öltözékekben vonultak be a Kultúrpalota patinás dísztermébe, jelezte a szórakoztató szándékot – ahhoz illő atmoszférát teremtett.

A hangverseny nyitószámaként A. Vivaldi: Négy évszak c. concertojából Kulin Eduárd stílusos szólójával a Nyár hangzott el. A szólista szép tónusa kiváltképpen a mű tételeinek lassú tempójú szakaszaiban érvényesült: szólt hangszere meggyőzően, volt játéka hatásos.

A hegedűszót énekszó váltotta fel: Molnár Angelika – a Nagytapolcsányi Konzervatórium opera tanszakán végzett, Gútán élő „szabadúszó” – aratott hatalmas sikert G. Puccini: Gianni Schicci c. operájából Lauretta áriáját és Vince Zs.-Medveczky Sz.: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország c. dalát énekelve, ritka természetességgel, könnyedén, csodálatosan szépen csengő szoprán hangon. A szépen gradáló műsorba kellemes színfoltként simult bele C. Gardel: Por una Cabera c. kompozíciója, Eduard Kulin és Mátesz Éva színvonalas hegedűszólójával. Majd ismét Molnár Angelika énekelt, Lehár F.: Giuditta c. operettjének, az Oly forró ajkamról… c. „slágerét” adta elő, újfent nagy sikerrel. Az ifjú énekesnőt hallgatva, mindvégig a „mester” – Kodály Zoltán kinyilatkoztatása járt az eszemben, miszerint: „Az emberi hang… a legszebb hangszer.”

Az éneket hangszeres muzsika váltotta fel, újabb meglepetés következett. Miroslav Rác – aki szintén a Nagytapolcsányi Konzervatóriumban tanult zongorázni –, akit társai egyszerűen „univerzális zenésznek” tartanak, mert a zene minden ágazatát műveli, most Svätý Bože c. dzsessz felé hajló, kellemesen hangzó saját szerzeményét adta elő, a zenekar nagyszerű kíséretével.

A modern zenét, a szó legszorosabb értelmében klasszikus zene követte. A nagyszombati Miloš Biháry, a Pozsonyi Konzervatórium ötödéves növendéke W. A. Mozart: c-moll, K 491 zongoraversenyének első tételét játszotta, fölényes magabiztossággal; de a műhöz és a zenésztársakhoz illő alázattal – mintha naponta együttmuzsikálnának – maximálisan együttműködve a zenekarral és a karmesterrel. A vastaps most sem maradt el, és azalatt is szólt, míg az esten való közreműködését befejező zenekar vonult ki a teremből. Zenekarunk ezen a hangversenyen is bizonyított: Medveczky Szabolcs keze alatt szépen, tisztán muzsikáló valódi együttessé kovácsolódott össze; méltán érdemelte ki az elismerő sok tapsot.

Mozart akkor írt versenyműveket, amikor zongorajátékával el akarta kápráztatni polgárokból és főurakból álló, „műkedvelő” közönségét. Mint azt 1782 decemberében apjához írt levelében olvashatjuk: „A versenyművek valamilyen középmegoldást jelentenek a túl nehéz s a túl könnyű között … esetenként még a komolyabb műértők is élvezetet találhatnak bennük.” Az elhangzott mű viszont azok közül való „…amelyek már levetettek magukról minden szórakoztató jelleget…” – írja a zenetudomány.

A következő műsorszám C. Velasquez: Besame Mucho c. dalának – Kulin E (hegedű) M. Rác (zongora), M. Taraj (basszusgitár), M. Skácel (dob) formáció előadásával a klasszikus zenét a dallamos dzsessz váltotta fel. J. Kozma Autumn Leaves (Hulló falevél…) c. örökzöldje volt a következő műsorszám, amelyet a Miloš Biháry and Jazz Funk Brothers trió szólaltatta meg, az az együttes, amely a 2013 Nové tváre slovenského džezu (A szlovák dzsessz-zene új arcai) elnevezésű verseny egyik felfedezettje, díjazottja volt; 2014-ben pedig a Pozsonyi Dzsessz-napok keretében meghívottja volt, az Ifjú Zenekarok Pódiumának.

A hangverseny záróakkordjaként a Gelem gelem (Gypsy Hymn) zendült fel a Miroslav Rác, Milos Biháry, Eduard Kulin, Marek Taraj, Michal Skácel – „ad hoc” dzsessz-kvintett előadásában. A témát a hegedű mutatta be – feltételezhető, hogy a himnusznak van szövege is, kár, hogy nem énekelték el – majd, csak úgy mind az előző két dal megszólaltatásakor is, bravúrosabbnál bravúrosabb improvizációkat hallhatott az ifjú zenészek tudását csodáló, muzsikálásukat láthatóan élvező publikum. Ezúton is köszönjük és gratulálunk!

Érthetetlen, hogy a magát „Komáromi Városi Televíziónak” tituláló és mindmáig Pozsonyból „vezérelt akármi” szerkesztősége számára – minősítve ezáltal is saját magát – a „Komáromi Kamarazenekar” tevékenysége továbbra sem téma.

A szervezők és a szereplők viszont ezúton is köszönik Stubendek László polgármester úrnak, hogy jelenlétével megtisztelte ezt a rendezvényt is.

Sokak véleménye: csakúgy, mint a zenekar előbbi műsorainak többsége, ez a hangverseny is sikert arathatna bárhol az országban, de határain túl is: mindenütt, ahol igény van a nemesebb zenére, a nemesebb szórakoztatásra. A zenekar örömmel venné a meghívást!

Stirber Lajos, a zenekar alapító tagja (foto: Krűger Viktor)