Együtt menni fog, együtt sikerülni fog – színházi előadás a kórházi dolgozók tiszteletére

A Komáromi Jókai Színház vezetése és társulata a kórház dolgozóinak a koronavírus-járvány emberpróbáló időszakában tanúsított áldozatos, fáradhatatlan és hősies munkáját egy fantasztikus Spiró előadással köszönte meg.

A pezsgővel és egyéb frissítőkkel fogadott egészségügyi dolgozókhoz Juhász Eszter, a szervezési és marketing osztály vezetőjének kétnyelvű köszöntője után, a színház igazgatója Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész intézett mélységes hálával telt szavakat. Hangsúlyozta, hogy tisztában van vele, milyen nehéz hónapokat tudhatnak maguk mögött, hiszen egy mostanáig ismeretlen „ellenséggel “szemben kellett felvenniük a harcot. Ők azonban a legnehezebb helyzetekben sem adták fel. Fáradtan, kimerülten, elcsigázottan is minden tudásukkal küzdöttek a betegekért, az életekért. „Köszönöm a saját, és mindannyiunk nevében.” – zárta elérzékenyülve beszédét.

A jelen lévő egészségügyi dolgozók nevében a kórház igazgatóhelyettese, Gabriela Filkóová doktornő köszönte meg a színház nagyvonalú gesztusát és a tiszteletükre szervezett díszbemutatót. „Higgyék el, nagyon fontos azt hallani valakitől, hogy köszönöm. Egy gondolkodó szerint: Ha az egyedüli ima, amit elmondasz az életedben, így hangozna – köszönöm, az is elegendő lenne. A jövőben is megteszünk mindent, hogy ez a bizalom megmaradjon. Ahogy Önök is írták a meghívóban, ahogy már nagyon sokszor elhangzott: „Együtt menni fog, együtt sikerülni fog. “

A Kossuth- és József Attila-díjas kortárs író, Spiró György Prah című kétszereplős komédiája Mokos Attila és Molnár Xénia feledhetetlen, egymásra hangolt játékának köszönhetően egy életre szóló színházi élménnyel ajándékozta meg a nézőket. De nem csak a nézőtéren ülőket, hanem magukat a színművészeket is, ahogy arról Molnár Xénia, akit nyolc év után ebben az előadásban láthatnak ismét színházunk színpadán, vallott: „Óriási érzés volt színpadra lépni ezen az estén, és játékunkkal kifejezni az egészségügyi dolgozók iránti hálánkat és megbecsülésünket. Az elmúlt hónappokban láttam, hogy a gyermekem édesapja, a barátnőim, akik szintén kórházi dolgozók, milyen elképesztő teher alatt éltek és sokszor tizenhat órákat töltöttek a betegek mellett, vagy tettek azért, hogy a kórházi ellátó rendszer működőképes maradjon. Mokos Attilával együtt örömjáték volt nekünk ez az este. Az pedig külön öröm a számunkra, hogy a nézőtéren felhangzó kacagásból, nevetésből vagy a döbbent csendekből érzékeltük, hogy a jelenlévők ráhangolódtak az előadásra. Fantasztikus érzés volt. “

Az előadás végén, miközben a nézőtéren felzúgott a tapsvihar, színpadra vonultak a társulat tagjai és a színházi dolgozók, hogy tapssal és meghajlással fejezzék ki tiszteletüket és köszönetüket a komáromi kórház dolgozóinak. Igen, „együtt menni fog, együtt sikerülni fog.”

(komaromonline.sk, JN, fotók: Dömötör Ede)