Bemutatkozik a BAKELIT
Azt mondják, hogy az élet kemény tanítómesterük volt. A kemény élet. Korán megismerkedtek az utca törvényeivel, ami nem csupán egy filmes szleng valamelyik amerikai mozigyárból, hanem a hétköznapi valóság bármelyik város életében. Azt mondják, elsősorban szomorúbb, elvontabb, talán lehangolóbb témákról szövegelnek, mert leginkább ezt látják, ezt tapasztalják, és csak azért, hogy a szélesebb társadalom számára emészthetőbb legyen a kép, még nem fogják megcsalni a stílust, és nem fogják becsapni a rajongóikat, akik nem a szirupra, hanem a tényekre kíváncsiak.
A panel hetedik emeleti lakásában beszélgetünk, Youtuberól rap csorog a vérünkbe, és figyelem a kemény és kicsit talán a körülöttük zajló világban csalódott srácokat. De hopp! Most mégis mosolyra húzódik a szám önkéntelenül, hiszen ezek a fiatalok nagyon is derűlátóak: miközben arról mesélnek, milyen áldatlan körülmények között kellett lakniuk egy külföldi munkájuk során, megosztva szobájukat málló falakkal és rohangáló patkányokkal, nevetve beismerik, hogy mindez remek alapot szolgáltatott újabb dalokhoz.
A Bakelit nevű formációt Molnár Roland és Szitás Adrián alkotják. Mindketten 19 évesek, jelenleg külföldön dolgoznak, így csak hobbi szinten tudnak foglalkozni az igazi szenvedéllyel, a rappel. Sok éve már, hogy szerelmesei lettek ennek a stílusnak, és idén már hatodik éve közönség előtt is bemutatják tudományukat koncertek, freestyle versenyek vagy legújabban videoklip formájában.
Roland: Nem volt sok választásom gyermekkoromban, ami a zenei stílusokat illeti. A nővérem fülhallgatót tett a fülemre, és megfertőzött a rap zene szépségével. Zenében 2Pac áll hozzám a legközelebb. Az igazi old school rap a kedvencem. Jó lenne megtanulni zenét szerezni, mert az általam megálmodott zenei alapok nincsenek mindig összhangban azzal, ami a kész dalban végül megjelenik. Alapvetően igen-embernek tartom magam. Amolyan kiszámíthatatlan fickó vagyok, nem igazán szeretek tervezni, de ha jön egy hirtelen ötlet, az igyekszem azonnal megvalósítani. A rap életem több terén is visszaköszön, volt már, hogy így udvaroltam, és a hatás nem maradt el.
Adrián: Már gyerekkorunktól fogva csavargók voltunk, az utcán éreztük legjobban magunkat. Talán ezért is fogott meg leginkább a rap zene, mert ez az utca stílusa. Kamaszként a tükör előtt állva gyakoroltam be mozdulatokat. Leginkább a freestylet szeretem, bárhol, bármikor és bármit el tudok rappelni. Meglehet, hogy még interjút is könnyebben adnék rapben mint a hagyományos élőszóban. Az életem, a mindennapjaim inkább a sorsra bízom, hiszek és bízok abban, hogy egyszer majd csoda történik.
Párbajoztok rap közben vagy inkább kiegészítitek egymást?
Adrián: Kiegészítjük. Roland inkább lazább, pozitívabb hangvételt üt meg, én pedig a keményebb, bánatosabb, néha kicsit talán erőszakosabb vonalat képviselem, gyakran nyúlok vissza az időben.
Terveitek a közeljövőre?
Roland: Szeretnénk minél több helyen bemutatkozni, minél szélesebb körben megismertetni a zenénket. Jelenleg elsősorban fiatalok, kamaszok és velünk egyidősek alkotják a rajongótáborunkat, de úgy gondoljuk, a zenénk, a mondanivaló minden korosztálynak szól. Mivel mi már elég sok mindennel megismerkedtünk, több olyan hatás is ért bennünket, ami inkább negatívan hatott ránk, a saját stílusunkban akarjuk elmondani, ezzel talán jobb útra terelni az egyébként nagyon könnyen alakítható és befolyásolható fiatalságot. Természetesen szeretnénk még több klipet is gyártani, illetve stúdióba is vonulnánk, kell egy saját album!
Mi az, amit szerettek Komáromban, illetve min változtatnátok?
Amin változtatnánk, az talán a drog lenne. Túl sok itt a narkós, és az ő jelenlétük másokat is lehúz. Az a jó ebben a városban, hogy teli van tehetségekkel! Komárom kis város ugyan, de nagyon sok színes ember lakja, akik igazán megérdemlik a figyelmet. És azok, akik hírnévre tudnak szert tenni innen indulva, igazán büszkék lehetnek, hiszen Komáromban sokkal kevesebb az ugródeszka, összehasonlítva nagyobb városokkal.
(jeges)
https://www.youtube.com/watch?v=6D7XbvjevGc
