Újkori rabszolgatartás tájainkon

Egyre gyakrabban lehet találkozni olyan esetekkel, amikor fedél nélkül maradt, szerény, de aránylag biztos jövedelemmel rendelkező embereket fogadnak be családok; a segítségnyújtás viszont nem önzetlen a részükről. A befogadott személytől elveszik nyugdíját vagy szociális támogatását, és ha az illető megbetegszik, vagy megszűnik bevételi forrása, egyszerűen kiteszik őt az utcára.

A hivatal folyosóján rakták le

„Egy 66 éves nyugdíjas férfit egyenesen hivatalunk folyosóján rakták le, mondván, hogy már nem tudnak róla gondoskodni, ezért idehozták“ – tájékoztatott Mária Döményová, a komáromi városi hivatal szociális osztályának munkatársa. János bácsinak nincsenek gyerekei, se hozzátartozói. A családot, amely magához édesgette őt, a főbérlő kirakta az utcára, mert nem fizették a lakbért. Az idős férfitól pedig, akinek nyugdíjából addig éltek, egyszerűen megszabadult a család. A nyugdíjas férfi nagyon rossz állapotban volt, először is megfürdették a hajléktalanszálló melletti tisztálkodásra szolgáló konténerben, majd tiszta ruhát adtak neki. Ezt követően a bácsi elmesélte történetét. „Magukhoz csalogattak, hogy lakjak velük. Nem volt hová mennem. Nekik adtam a szociális nyugdíjamat, 145 eurót” – mesélte. „Pontosan ennyibe került az albérlet, ahol laktak” – egészítette ki Döményová. Amikor a rokkantnyugdíjas elveszítette a fedelet a feje fölül, más családok kezdtek érdeklődni utána.

Egyik helyről a másikra vándorolt

„Marcelházán is laktam, Laktošéknál, de ott sem volt nekem jó. Aztán meg Bátorkeszin” – sorolta az idős ember. „Úgy tekintettek rá, mint bevételi forrásra” – mutatott rá Döményová. Ha ezektől az emberektől aztán megvonják a szociális támogatást – ami munkavégzéshez kötött –, feleslegessé válnak a rajtuk élősködők számára. Néha azonban még ennél is messzebbre mennek: előfordult, hogy a templom előtt tették ki az idős férfit koldulni, aztán elvették összekoldult pénzét. „Bár tisztában vagyunk vele, hogy ez újkori rabszolgatartásnak számít, addig nem tehetünk semmit, amíg a károsult nem tesz feljelentést” – mondta a szociális terepmunkás.

Félelem és hiányzó bizonyíték

Ezek a szerencsétlen emberek azonban nem hajlandóak vallomást tenni a rendőrségen. Hiányoznak ugyanis a bizonyítékok. „Félnek – magyarázta a hivatal munkatársa. – Évente 4-5 hasonló esetről van tudomásunk.” Jánost végül a hajléktalanszálláson helyezték el, szerencséjére volt még egy szabad ágy. A nyugdíjas otthonok telítettek, és egyébként sem vennék őt oda fel. Még az öregségi nyugdíja sincs elintézve. „Nem tudom, mi lesz vele, orvoshoz kellene mennie” – figyelmeztetett a hajléktalanszállón dolgozó Lilla.

(Drahu Dobrovicsová – noviny.sk, TV JOJ, 2016. március 31 )