MEGOSZTÁS:

A több hónapig tartó, példátlan áradás pontosan ötvenkét évvel ezelőtt tengerré változtatta a Csallóköz nagy részét, 54 000 embert kényszerítve arra, hogy elhagyja lakhelyét. A katasztrófa okozta károk is elképesztő méreteket öltöttek: 4000 lakóház dőlt romba, további 6000 rongálódott meg, az ár 250 kilométernyi úthálózatot és 70 kilométernyi vasutat öntött el, 94 ezer hektárnyi termőföldön ment tönkre a termés.

A vízszint emelkedése 1965. március 20-án kezdődött, és június 9-én már elérte a 688 cm-t (Komáromnál a Duna vízállásának szintje normális állapotban 300–310 cm).  Ekkor az árvíz már másfelől is fenyegette a járást. A Duna már nem fogadta be a Vág, a Vág-Duna, a Zsitva és a Nyitra vizét, sőt kezdte azokat visszafelé duzzasztani. Komáromban az Erzsébet-szigetről már június elején ki kellett menteni 28 családot. A Dunán leállt a hajóforgalom, a komáromi kikötő vasúti sínpályáit ellepte a víz, megkezdődött a város védelmében a kikötő mentén a gátépítés. Az árvízvédelembe és az Erzsébet-szigeti lakosok kimentésébe bekapcsolódtak a komáromi helyőrség utász-hidász alakulatának katonái és gépei is.

A Duna vízszintje június 15-én már elérte a 792 cm-t, de a legnagyobb baj csak ezután következett: reggel 9 óra körül Pat és Zsitvatő között a gát nem bírta tovább tartani a hatalmas víztömeget és átszakadt, így azonnal el kellett kezdeni Pat, Izsa, Marcelháza, Hetény és Gyula-major kiürítését is. A víz már aznap délelőtt elérte Izsát, és másnap elöntötte a Komáromból Érsekújvárba vezető utat. Komárom és Ógyalla között le kellett állítani a vasúti forgalmat is.

Komáromot rövidesen minden oldalról víz vette körül, és egyetlen irány maradt, amerre a lakosságot evakuálni lehetett: Dél-Komárom. Ezreket, elsősorban nőket, gyerekeket és időseket szállítottak a vasúti hídon keresztül az ún. evakuációs vonatok, ellenkező irányból pedig az ellátás érkezett a városba. A hajógyárban is leállt a munka, mindenkit a gátakra vezényeltek, aminek köszönhetően három nap alatt másfél kilométer hosszú új védőgátat sikerült felépíteni. Ez a nyolcvanezer tonna agyagos föld beépítésével emelt új gát védte meg a későbbiek során a várost a fenyegető árvízkatasztrófa elől. A mentésben közel 30 ezer katona és önkéntes, 456 teherautó, 91 autóbusz és 36 kotrógép vett részt.

Június 17-én a vízszint már elérte a 801 cm-t, és ekkor bekövetkezett az, amitől az Alsó-Csallóköz lakossága leginkább rettegett: a közel három hónapja megáradt Duna vize Kulcsod és Csicsó között is átszakította az elázott gátat, kb. 86 méter szélességben. A keletkező hasadékon keresztül a Dunatáji Krónikában közölt adatok szerint közel egymilliárd köbméter víztömeg zúdult a Csallóközre, ami meghaladta az árvai mesterséges duzzasztógát maximális vízkészletét. A kiáradt víz egy-két nap alatt elöntött mintegy 1200 négyzetkilométernyi területet a Komáromi, Dunaszerdahelyi és Érsekújvári járásban.  

Legsúlyosabb volt a helyzet Gútán, ahol az emberek éjjjel-nappal építették az akkor még falunak számító települést védő ideiglenes, 12 kilométer hosszú ún. nyúlgátat, melyet azonban a csicsói gátszakadásból kiömlő áradat június 25-én átszakított. A víz pár óra alatt majdnem az egész községet elöntötte. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, sokan csupán a puszta életüket.

A gátszakadásokat csak június végén sikerült eltorlaszolni, az árt végül egy körgát építésével és hat, sóderrel megrakott uszály elsüllyesztésével állították meg. Felrobbantották a Vág egyik gátszakaszát is, hogy a víz erre folyjon el az elárasztott területekről. Az árvízvédelmi akciók hivatalosan 1965 július 5-én értek véget.

(Forrás: bumm.sk, Gráfel Lajos fotógyűjteménye, a Hét, Dunatáji Krónika, Dobos László:  „…A víznek árja”, Varga Ernő: A nagy árvíz, negyvenöt esztendő távlatából (ujszo.com), Historická povodeň na Dunaji v roku 1965 (sopsr.sk), Az 1965. évi csallóközi árvíz (felvidekitudastar.sk)

1965 – Az árvíz képekben 

– a képek Gráfel Lajos gyűjteményéből származnak –

Gráfel Lajos
MEGOSZTÁS:

Hozzászólások

hozzászólás