Világjárvány külföldön komáromi szemmel

Hihetetlen, szinte szürreális időket élünk. Rengeteg cikk, riport született már arról, hogy mi itt Szlovákiában hogyan éljük meg a világjárványt. Szlovákia sokak szerint szerencsés országnak mondhatja magát, a gyors és szigorú intézkedések miatt, s reméljük az idő minket igazol majd. Ez viszont Európa legtöbb országáról nem mondható el. A fertőzőttek száma rohamosan növekszik körülöttünk. Nagy-Britanniában például április 10-én 73,758 az igazolt fertőzött ek száma, eddig 8,958-an haltak meg, és csak 135-en épültek fel a vírusból. Sőt, még a miniszterelnököt is az intenzív osztályon kezelték. Portálunk ezért úgy döntött, utána jár milyen komáromiként a jelenlegi helyzetben Nagy-Britanniában élni.

Két Glasgow-ban tanuló komáromi diáklányt kérdeztünk arról, milyen külföldön ragadni egy világjárvány idején.  Magyarics Arianna és Szabó Annamária mindketten másodévesek a University of Glasgow idegtudomány és régészet/történelem szakain. Komáromban személyesen nem ismerték egymást, de Glasgow-ban összehozta őket az élet. A COVID-19 -et addig nem igazán vették komolyan, míg az egyetemen fel nem ütötte a fejét.

‘Egyáltalán nem vettem komolyan a koronavírust egészen március közepéig, amikor már az egyetemünkön is elkezdtek diákokat és tanárokat diagnosztizálni a betegséggel. Ekkor egy kicsit megijedtem. Igyekeztem felkészülni a járványra. Szerencsére ez az ijedség mostanra elmúlt, és igyekszem produktív dolgokkal tölteni a napjaimat’ – mesélte protálunknak Szabó Annamária.

Nagy-Britannia sokáig a ‘nyájimmunitás’ elérésére törekedtett, ám március 23-án Boris Johnson miniszterelnök mégis részleges kijárási tilalmat vezetett be. Azóta viszont Johnson üzenetét még postán is eljuttatják mindenkihez.

A brit vezetés üzenetében mindenkit arra kér, hogy csak szükséges bevásárlás esetén, napi egyszeri edzés miatt (pl. futás, gyaloglás, kerékpározás, de csakis egyedül vagy az ugyanazon háztartásban élőkkel), orvosi szükséglet esetén, kiszolgáltatott emberek segítése céljából valamint munkába járáskor, de csak, ha valaki feltétlenül szükséges munkát végez, hagyja el a lakását.

Annamária hozzátette, ‘ jelenleg változás állt be ebben a hozzáállásban és az emberek sokkal óvatossabbak, és követik a kormány utasításait. Azt gondolom, hogy a kormánynak hamarabb kellett volna egy kicsit szigorúbb intézkedésket hoznia. Teljesen lezárni egy országot nem jó ötlet, de például nem szabadott volna megengedi, hogy márciusban még futball meccseket vagy koncerteket tartsanak. ‘

Igaz, a fiatalok eltervezett programjai, kirándulásai nem valósulhatnak meg, mégsem csüggednek. ‘Home office-ban’ dolgoznak az egyetemnek, sokat olvasnak, jógáznak, főznek. Végre van idejük beszélgetni a világ különböző országaiban élő barátaikkal is. Arianna azt azért hozzátette, ‘elég érdekes napokat, heteket tölteni a négy fal között egy olyan városban, ahol évi 340 napot esik az eső, és amikor részleges kijárási tilalmat vezetnek be, kisüt a nap.’

Magyarics Arianna leendő történészként árgus szemmekkel figyeli a történelmi időket, amiben most élünk, hogy mit teszünk, hogyan viselkedünk ebben a helyzetben. Ezt pár évtized múlva a történelem könyveket tanulmányozó fiatalok fogják megítélni. Talán feladat is leszünk számukra: vajon ők hogy küzdöttek volna meg egy ilyen világjárvánnyal? Viszont mindenképpen egy lecke leszünk, amiből a jövő nemzedéke tanulni fog. S nem mindegy, hogy a hibáinkból kell tanulniunk, vagy egy példa leszünk, melyet ők követhetnek, hisz a történelem kísértetetiesen ismétli önmagát.

Arra a kérdésre pedig, hogy mikor jönnek haza, ők sem igazán tudják a választ. Annyit viszont mindketten hozzátettek, hogy sem a maguk, sem pedig más egészségét nem kockáztatnák utazással.

A brit helyzet súlyosságáról II. Erzsébet királynő rendkívül beszéde is tanúskodik. 68 éves uralkodása során mindössze negyedjére intézett beszédet a nemzethez, a szokásos éves karácsonyi beszédeket nem számítva (1991-ben, első öbölháború idején, 1997-ben, Diana hercegné temetése előtt és legutóbb 2002-ben, az anyakirályné halála után).

A fiatalok optimisták. Üzenik haza, hogy bár nem mindennapi időket élünk, és ez sokak számára jelent nehézségeket, gyászt, bizonytalanságot. De ahogy II. Erzsébet királynő is mondta, legyőzhetjük a járványt, ha egységesek és eltökéltek maraduk. Utólag visszanézve pedig mindenki büszke lehet majd arra, ahogy ezekben az időkben viselkedett. Senki sincs egyedül ebben a helyzetben, mert együtt vagyunk ‘egyedül’.

Mindkét fiatal egyetért portálunkon már felvázolt koncepcióval, miszerint ‘most vizsgázunk Emberségből, Intelligenciából és Felelősségtudatból’, és nagyon úgy tűnik, hogy egyikük sem szeretné elbukni egyik vizsgát sem.

(komaromonline.sk, FL; képek: Magyarics Arianna, BBC, www.glasgowlive.co.uk)