Kiss Róbert: Feltámadt, ahogy előre megmondta
Ahogyan az embernek jólesik a fagyos, csípős téli időben átfázott, megdermedt tagjait fölmelegíteni a meleg szobában, a kandalló vígan lobogó tüzénél, úgy a vallásos szív is örül, amikor az angyal bátorító szavát hallja, hogy Jézus Krisztus, aki a megváltás és üdvösség ajándékát hozta, nincs a sírban: „Feltámadt, ahogy előre megmondta!” Mt 28, 6
Ezekben a hetekben a körülöttünk lévő világ markánsan megváltozott. Minden, ami eddig az emberi ellenőrzés és irányitás alatt látszott lenni, a tudomány és technika nagy fejlődése és sikere ellenére kiszolgáltatott helyzetbe hozta és rámutatott az emberiség törékenységére. Ezt a bizonytalan, feszült és sok kényelmetlenséggel járó fájdalmas gyakran halállal járó élethelyzetet Jézus Krisztus a saját halálával és feltámadásával jött gyógyítani. Ehhez nem kér mást, mint az Isten Fiában való élő hitet.
Egyébként az élet bármely szakaszában és körülményében pótolhatatlan szerepe van az Istenbe vetett hitnek. A hit megtartó erő, az emberi lélek számára éltető forrás, cselekedeteinek irányítója. A hívő ember Krisztusba vetett hite visszasugárzik mindennapi életére, áthatja minden gondolatát, döntését, cselekedetét. Régen is szoktuk volt mondani, de most az önkéntes vagy kötelező karanténban, otthonaink falai közé zárva meg is éljük, hogy az élő hit nem szorulhat a templomok szűk falai közé, az élő hitet nem lehet elővenni és eltenni az imádságos könyvvel. Most, amikor a hívek a szentmiséket is csak online láthatják, még hatványozottabban érvényes: észre kell, hogy vegyük azt a fényözönt, melegséget és biztonságot, melyet a hit napja áraszt.
Az egyik katekézisen a misszionárius a következő szavakkal buzdította a jelenlevőket: „A múltad nem tudod már megváltoztatni, de Krisztus oldalán fordíthatsz sorsodon, Krisztus meg tudja változtatni életed. Ő meghalt a kereszten, tehát minden bűnt, amit elkövettél, és minden rossz dolog, amit tettél megváltott. Neked mit kell tenned? Meg kell térned bűneidből. Ez azt jelenti, hogy változtatni kell az életeden. Lehet, hogy nincs erőd megtenni. Talán nincs elég erőd ahhoz, hogy feladd káros szenvedélyeidet. Nincs elég erőd ahhoz, hogy megváltoztasd mindazt, amin változtatni kellene. De ha átadod magadat Krisztusnak, Ő majd megadja neked ehhez a kegyelmet. Jézus Krisztus neked is mondja: „Én vagyok az Út!” Ő megszilárdít és új erőt ad neked, örömöt, békét és életcélt. Minden ember, aki valaha is élt, ugyanígy választhatott: hogy a világra néz és annak örömeire vagy Krisztusra. Rajtad múlik, hogy a mindent éltető és folyamatosan megújító Krisztust választod-e, vagy az olcsó élvezeteket. A bűnös öröm rövidéletű, hamar véget ér, és semmit nem tehetsz ellene, előbb-utóbb megcsömörlik tőle a szíved.
Ezért javaslom, hogy válaszd Krisztust! E döntés nem tűr halasztást, mert minél tovább vársz, annál nehezebbé válik.”
A misszionárius a következő példával próbálta érthetővé tenni gondolatait: „Ha a buszra ma estére van jegyed, és te nem tudsz dönteni, tétlenül ácsorogsz a buszmegállóban, akkor is választottál. A busz nélküled fog elmenni. Mert a döntés megszületett, pedig semmit sem tettél. Az idő fog dönteni, ha te nem akarsz. Amíg nem döntöttél, az idő ellened dolgozik. Ez amolyan küzdőtér a szíved mélyén, ahol az életed legnagyobb csatáját egyedül kell megküzdened. S ennek lényege: Krisztust választani. Ezt senki más nem tehetik meg helyetted, saját magadnak kell megtenned! És az embereknek, akik körülötted vannak, szintén választaniuk kell, és a válaszaik határozzák meg, hogy mi is lesz velük.”
Kell, hogy a keresztény hit, melynek része a szentségekhez való rendszeres járulás, a katolikus hívő ember egész életét átfonja, mint szőlő a feszítődrótot, kell, hogy egész életét irányítsa, mint kormányos a hajót, kell, hogy az egész életét besugározza, mint nap fénye az egész vidéket. Köszönet a rendszeres templomba járó híveknek, hogy minden erejükkel ezen fáradoznak, s most a járvány idején is a feltámadt Krisztusba vetet hitükből merítik az erőt, s egész varosunkért imádkoznak.
Kedves testvéreim! Az Alpok csúcsán a napkelte valami csodás látvány, mikor a napsugarak elöntik a hóval fedett hegyormokat, a virágos völgyeket, a hegyek zöld erdeit. Az ember akkor látja a természet egész szépségét, amikor színt, fényt nyer minden: a hó, a szikla, a fa, a virág, a völgyek templomai, a hegyekről lezuhanó patakok. Mi is csak akkor tudjuk fölfogni, megismerni az emberi élet nagyságát, jelentőségét, szépségét, ha a krisztusi hit napja sugárzik be életünkbe. Ezekkel a szentmisék is próbálják közelebb hozni az emberek felé a krisztusi hit világát. Legyen meg bennünk mindig a bátorság, mely alázat és Isten szolgálata, hogy úgy mutassuk be a hit igazságait, amilyenek, engedmények és félreértések nélkül.
Az egyik kórházban halálos ágyán feküdt egy öregember. Egész életét homokra építette, mitsem törődött Isten akaratával. Még betegen is azt hajtogatta, hogy neki semmi köze Istenhez és nem kér semmilyen papi praktikákból. A plébános mégis meglátogatta a beteg feleségének a hívására. Szelíden köszöntötte, de nem kapott választ. Megpróbált mondani néhány vigasztaló szót, s a beteg figyelmét a szenvedés értelmére fordítani, de az öreg midannyiszor félbeszakította: „Ne fáradjon… Minden szó felesleges!“ A visszautasított lelkipásztor elhallgatott, de nem távozott el a szobából. Csendesen az ablakmélyedésbe húzódott és imádkozott. Helyben maradni, valaki mellett maradni – nagyon sokszor ez az egyetlen beszédmód, Isten is hasonlóan tesz velünk. Végül valami váratlan történt: amíg a plébános imádkozva tehetetlenül igyekezett elviselni a helyzet kínosságát, a beteg egyszerre felült, az ágya végénél imádkozó feleségére nézett, majd felkiáltott: “Hiszek Istenben! … Hiszek!“ S a mondatot már nem volt képes befejezni, hátrahanyatlott és meghalt.
Az Isten világossága segít az istengyermekség lelkületét kialakítanunk. Legyünk hálásak az Úrnak azért a biztonságért, melyet a hiten keresztül a feltámadt Jézus ad nekünk.
(Kiss Róbert)
