Megszólalt a nagyharang – Trianon-emlékharang
A nemzeti összetartozás napján, június 4-én, az első világháború lezárásának emlékére szentelték fel az Erzsébet-híd dél-komáromihídfőjénél az önkormányzat által állíttatott Trianon-emlékharangot. Ugyanezen a napon Egy város, két ország – 98 év, 98 fáklyamottóval fáklyás felvonulással egybekötött megemlékezést tartott az észak-komáromi Te Ügyed Kör Polgári Társulás és az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás, valamint az Endresz Csoport.
A megemlékezés hagyományosan református istentisztelettel kezdődött az észak-komáromi református templomban, ahol a Te Ügyed Kör Polgári Társulás nevében Feszty Zsolt köszöntötte a jelenlevőket.
Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke arról szólt, hogy a magyar nemzet számára a legnagyobb veszteség a száz évvel ezelőtt véget ért I. világháború és az azt követő átkos trianoni döntés volt, amely következtében a győztes nagyhatalmak szétszabdalták országunkat. Úgy véli azonban, hogy a visszaemlékezés nem csupán siralom, de a közös magyar jövő építője is kell, hogy legyen!
Az esemény a Himnusz eléneklése után a Trianon emlékműnél folytatódott, ahol beszédet mondott Vidnyánszky Attila, Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója, aki családja történetén keresztül mutatta be a békediktátum következményeit. Szó esett a szégyenletes bevagonírozásról, a Gulág pokláról és rokonságuk szétszaggatásáról is.
– Próbáljuk tetten érni azt, hogy hol hibáztunk! E nemzetnek még feladata van! Mi, magyarok most ébresztői vagyunk Európának. Ez a mi küldetésünk, s ebbe beletartozik Trianon is. Mi ilyen tekintetben kiválasztott nemzet vagyunk. Az a dolgunk, hogy a világ felé is képviseljük a hitünket. Megmaradásunk szorosan összekapcsolódik hitünk megmaradásával – a kettő egymás nélkül elképzelhetetlen ‒ zárta gondolatit Vidnyánszky Attila.
A koszorúzást követően az emlékezők átvonultak a trianoni határon. Dél-Komáromban a megemlékezés a városrészek összetartozását jelképező Turul emlékműnél folytatódott, ahol Tóth Tibor, Jászai Mari-díjas színművésznek, a Komáromi Jókai Színház igazgatójának beszéde hangzott el, aki szülőfaluja, Szelmenc tragédiájáról szólt.
– A trianoni békeszerződés után mindkét magyarlakta rész Csehszlovákiához került, ekképp megfosztva a falut az anyaországtól. A II. világégést követően a település megkapta a kegyelemdöfést: a szovjet-csehszlovák határral választották el egymástól a falurészeket, a kárpátaljait a Szovjetunióhoz, a másikat pedig Csehszlovákiához csatolták – magyarázta a szónok.
A megemlékezés végül a Sport utca sarkán, a helyi történelmi egyházak elöljárói által felszentelt Trianon-emlékharangnál ért véget. Oláh Kálmán tanár köszöntője után Gál László adott elő részletet Kós Károly: Kiáltó szó című művéből, és szavalta el Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című költeményét. Korpás Éva népdalénekes előadását követően Koltay Gábor filmrendező, Komárom Város díszpolgára szólt az egybegyűltekhez.
Elmondta, az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, amit a történelem ránk mért azt emelt fővel, egyenes derékkal el kell viselnünk és meg kell élnünk. Ugyanakkor belenyugodnunk sosem kell, épp ezért fontosak az olyan kapcsolatok, amelyekre legjobb példa Észak- és Dél-Komárom. E két városrész esetében nem csupán a társadalmi és gazdasági kötelék erős, de az együvé tartozás, a közös cselekvés, az egymás iránti szeretet, megbecsülés és közös gondolkodás is. Ez a folyamatos egymásra figyelés az, amely példaként áll a Kárpát-medencei magyarság előtt, hogy miként kell egymásba kapaszkodni és közös célokat megfogalmazva építeni egy közös magyar jövő!
A megemlékezésen a Concordia vegyeskar és Horváth Márk működött közre, aki az összetartozás új himnuszát, a Nélküled című dalt énekelte a fáklyák fényénél.
A Gombos Miklós harangöntő mester által Őrbottyánban készített harangot dr. Molnár Attila, Dél-Komárom és Stubendek László, Észak-Komárom polgármestere a nemzeti összetartozás jeleként közösen kongatták meg.
(forrás: dkvh a hirek.sk cikke alapján)
