Megnyitották a Timoteus házat

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Komáromi Református Egyházközség 2017. május 6-án szombaton igeszolgálattal egybekötött ünnepi alkalom keretén belül megnyitotta a Timóteus-házat, az idősek otthonát.

A Timóteus névre hallgató ház a Vág-híd után balra kanyarodva található. Közismert nevén a volt “pionírház”. Aki jár arrafelé, az észrevehette, hogy egy nem aprócska épületről van szó, amihez tartozik még más épület és egy méretes terület is. Az utóbbi években a felújításban munkálkodókon kívül kevés ember fordul meg arra. Pedig régen pezsgett ott az élet, és fontos szerepe volt a háborús időkben is.

1932-ben Tóth Kálmán akkori segédlelkész indított el egy munkát, egy foglalkozást, ahol a fiatalok a Biblia köré gyűlve imaórákat tartottak. Beszélgettek, ábrándoztak, ismerkedtek. Ezek az alkalmak idővel rendszeresek lettek, és már saját helyre vágytak, hiszen közben elindultak a vasárnapi iskolás foglalkozások a gyerekek számára is, akik közül utánpótlásként érkeztek a bibliakörbe belecseperedő fiatalok. Később alakult egy bibliakör a tanoncok és egy az alsós gimnazisták részére. A Komáromban tanuló fiatalok otthon, szülőfalujukban is terjesztették az Igét, azt az üzenetet, amit a bibliakörökön hallottak. A növekvő létszám és igények miatt egyre aktuálisabb volt egy központ, ami a Timótheus-palota ötleteként valósult meg. Ez a palota az ifjúság házának épült, ahová összejárhattak és hitükben növekedhettek a Biblia tanítása által a fiatalok. 1933-ban Sókszelőcén megrendezték az I. Ifjúsági Konferenciát, ami nagyon sikeresnek bizonyult, és még sok másik követte. A Timótheus mozgalom első látható eredménye a konferenciákhoz szükséges fabarakk megépítése volt, ami a fiatalok adakozásából épült meg. A mozgalom később összeforrt a kiskoszmályi mozgalommal, így vált tisztábbá a dolog, hogy a Timótheus-palotára szükség van, de árvaházként valósulhatna meg.

A terv 100 árva gondozása volt. 1938. március 8-án kezdődött az építkezés azon a földterületen, amit a város adott a gyülekezet számára. Az egész épületet adakozásból építették fel alig fél év alatt (32 x 16 m, 1 emeletes, 75-80 férőhelyes). Bizony mindenki adott, amit tudott. Volt, aki földjét adta el volt, aki a szekerét ajánlotta fel használatra, volt, aki pénz adott, aki napszámmal adakozott, sőt még a legkisebbek is hozzájárultak. Több levélben olvasható, hogy a kis árvák, akik már nagyon várták a palota felépülését, bélyeg vagy papírgyűjtéssel spóroltak, és azt küldték el a jó ügy érdekében. 1938 őszén 12 személy költözött be, 1942-ben már 60-an lakták, és egyre többen lettek. Sokuk számára egy életen át tartó irányt adott a Timótheus mozgalom, és a palotában eltöltött évek.

A palota sorsa változatos volt, a háború elhívta szolgálatra, így volt többek között laktanya is.  A szocialista államforma nem tűrhette az egyház szellemiségében zajló nevelést, s azt sem, hogy magyar árvákról gondoskodnak ott. Ezért az épületet a háború után elvették, az árvákat szlovák nyelvű otthonokba szórták szét és az épületből betegek menhelye lett, később pionír ház. Ezek után parlagon hevert és várta feltámadását az 1989-es fordulatig. 2004-ben a Komáromi Református Gyülekezetnek lehetősége nyílt arra, hogy visszavásárolja a várostól az időközben teljesen tönkrement épületet jelképes 1 koronáért, azzal a feltétellel, hogy két éven belül elkezdődik az építkezés. Bár a megvalósításhoz nem volt elég forrás, a munkálatokat el kellett kezdeni. Az épület az adakozásnak és a rengeteg pályázati pénznek köszönhetően egyre inkább szépült. Most viszont nem árvaház, hanem idősek otthona lett.

A Timóteus-ház Alzheimer-kórban, szklerózisban, demenciában szenvedőket fogad június elejétől. Az alsó szinten 23 személyt tudnak elhelyezni, a maximális befogadóképesség pedig 38 fő lesz. Már mintegy 20 kérvényt tartanak nyilván, zajlik az alkalmazottak kiválasztása is, a teljes kapacitás elérésekor 17 főt tudnak foglalkoztatni. Bár a református gyülekezeté az intézmény, a lakók felvételénél a felekezeti hovatartozás nem szempont- tájékoztatott Gönczöl Tóth Hilda igazgatónő.

A gyűjtésekből, pályázatokból, koncertek bevételéből befolyt összeget az épület felújítására fordították. Továbbá a projektet holland és német alapítványok is támogatták, amelyből évente 30–50 ezer euró jött össze. A legnagyobb segítséget, 521 ezer eurót, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától kapták. Magyarországról az elmúlt évek során különböző pályázati forrásokból összesen 597 ezer euró érkezett. Az eddigi beruházás értéke 940 ezer euró, ami még nem tartalmazza a berendezést. 

(Szuri András, komaromonline.sk)

[envira-gallery id=”8810″]