Korpás Éva és Sebő Ferenc volt a komáromi Kikötő – Polgári Szalon vendége

2019/11/1

Egy éves lett Bödők Gergely történész, a Clio Intézet munkatársa által megalapított Kikötő – Polgári szalon rendezvénysorozat, melynek keretén belül a komáromi Rév – Magyar Kultúra Házában havonta egyszer találkozhatnak a közélet, a tudomány és a kultúra iránt érdeklődők valamely szakterület egy-egy elismert hazai, illetve magyarországi képviselőjével.

Az október 29-én tartott, tizedik alkalomra, melyről méltán mondhatjuk el, hogy a rendezvénysorozat méltó megkoronázása volt, Bödők Gergely a népzenei élet hazai állócsillagát, Korpás Éva Külhoni Magyarságért Díjas, valamint Fonogram- és Harmónia-díjas énekest és Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenészt-dalszerzőt-népzenekutatót, a Nemzet Művészét kérte fel egy közös beszélgetésre.

Már jóval a kezdés előtt megtelt a RÉV. A komáromi születésű, pedagógusi végzettségű Korpás Évával együtt, mindenki egyre jobban figyelte a percek múlását, az ajtó nyitódását, és várta…várta, mikor érkezik meg a másik vendég Sebő Ferenc és a főszervező Bödők Gergely, akik, mint utólag kiderült a nagypolitika „áldozatai “lettek, ugyanis Vladimír Putyin orosz elnök látogatása miatt az útlezárásokkal és forgalomkorlátozásokkal megbénított Budapestről csak nagy nehezen tudtak kijutni.

De, ahogy a mondás is tartja, minden jó, ha a vége jó, megérkeztek és elkezdődött a tartalmas, emlékezetes és rendkívül szórakoztató beszélgetés az első kérdéssel: „Melyik díjra a legbüszkébbek? „Mindegyik díjamra nagyon büszke vagyok, de a legbüszkébb arra, hogy a múlt évben, augusztus 20-án az Országházban átvehettem a Külhoni Magyarságért Díjat, ami egy állami kitüntetés. Egyébként minden díjnak tiszta szívből és nagyon tudok örülni. “– tudtuk meg Korpás Évától.

Sebő Ferenc, aki művészi munkássága elismeréseként 1985-ben Állami Díjat kapott, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díjával, 2000-ben Budapestért Díjjal, 2003-ban Prima-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Pro Cultura Urbis díjjal tüntették ki, 2012-ben a Kossuth-díjat vehette át, 2013-ban Lajtha-díjjal jutalmazták, 2014-ben az első alkalommal átadott Nemzet Művésze díjban részesült, meglepő választ adott: „ Az egyik ismerősöm, Kocsács Tivadar plébános unokái még 1972-ben, elnevezték a két kiskutyájukat Sebőnek és Halmosnak. Erre vagyok a legbüszkébb. “

Az estek célja, hogy a meghívottaknak ne csupán a szakmai múltját ismerjék meg a jelen lévők, de kicsit, – mégha az ilyen alkalmakon csak nagyvonalakban van rá lehetőség – a családfájukat és az identitásukat meghatározó személyes történeteiket is.

A művésznő elmesélte, hogy értelmiségi családban nőtt fel. Szülei Újlótról származnak, ahol rengeteg időt töltött a nagyszüleinél. Nagyapjának köszönhetően, aki nagyműveltségű, kultúraszerető ember volt, itt szívta magába először a falusi kultúrának minden színfoltját. Kamaszkorában, amikor már orvosnak készült, egy időre eltávolodott a folklór világától és a népzenétől, hiszen a gimnazisták közt ez nem volt túl „menő“. A két bátyja azoban kitartóan próbálta elcsalni a Hajós néptáncegyüttesbe, hiába, míg haza nem hoztak egy muzsikást lemezt. Sebestyén Márta dalait hallgatva megpecsételődött a sorsa, és innentől kezdve fanatikusan keresett minden kapcsolódási pontot a néptánccal és a népzenével. Osztályfőnöke Dr. Kalácska József, akinek Korpás Éva többször is köszönetet mondott, is sokat tett azért, hogy diákját visszaterelgesse „jó “irányba.

A szervező Bödők Gergely részéről rendkívül jó döntés és választás volt, két olyan népzenészt meghívni, akik más-más közegben, más történelmi időkben, más generáció tagjaként bontogatták szárnyukat és vettették meg lábukat a népzene világában és lettek sikeresek hivatásukban.

Sebő Zoltánnak, akinek a felmenői Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia padjait koptatták, és édesapja, vitéz Sebő Ödön, tiszti minőségben történelemkönyvekbe illő hősiességgel védte „a halálra ítélt zászlóaljjal “a Gyimesi-szorost, nagymamája tanácsolta, hogy legyen építész, mondván az építészmérnöki pálya, amiben a tudomány és a művészet találkozik, illik hozzá. A szeretett nagymamának márpedig nem ellenkezik az ember, így lediplomázott, sőt pár évig dolgozott is mérnökként. Egyetemista éveiben azonban megismerkedett a népzenével, és már nem volt visszaút. Vitte, sodorta magával. Megalapította a Sebő Együttest, bekapcsolódott a népzene gyűjtésbe, és Tímár Mihállyal elindította a magyar táncházmozgalmat, melynek köszönhetően a népzene újra visszakerült a köztudatba. Időközben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatának zenetudományi szakán is diplomát szerzett, és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársaként a mai napig tudományos kutatói munkát végez. Életének különböző állomásairól Sebő Ferenc rendkívül színes, humoros, anekdotikus stílusban mesélt a közönség nem kis derültségére.

Két gazdag, rendkívül színes művészpálya és egyéniség bontakozott ki hétfő este a RÉV-ben, miközben városunk szülöttjéről és egyik nagy büszkeségéről, Korpás Éváról és az ő művészi elhivatottságáról is rendkívül sok mindent megtudhattunk.

A közel két órás est végén, hagyományosan ismét volt játék. Az a három szerencsés néző, aki a leggyorsabban megválaszolta a Bödők Gergely által feltett kérdést, Korpás Éva hanghordozójával, illetve Sebő Zoltán könyvével gazdagabban térhetett haza.

Az esemény látogatóinak jelképes 1 eurós felajánlásaiból összegyűlt összeget ezúttal a tehetséges nagymegyeri Zsoldos Viktória fiatal népdalénekes művészi fejlődésének támogatására ajánlották fel a szervezők.

Legvégül pedig az est házigazdája felkérte a jelenlévő két nagytehetségű énekesművészt, hogy a közönséggel együtt dalolja el A borostyán apró kéket virágzik…c. válaszúti népdalt.

Hétfő este a Kikötő – Polgári Szalon fennállásának első évfordulóját ünnepelhettük. A komáromiak részéről tapasztalható igény és érdeklődés a színvonalas, magaskultúrát népszerűsítő rendezvényeikre jubileumi sikert vetít előre mindannyiunk nagy örömére.

(komaromonline.sk, fotók: Tóth Attila PROfoto)