Irodalmi kalandozás a Jókai-legenda nyomában

2019/6/13

Az 56. Jókai Napok második napja mindazok számára, akik szeretik az irodalmat, akiket érdekel városunk szülöttjének, Jókai Mórnak, a romantika korabeli íróóriásnak a munkássága, és annak a kultusznak a háttere, ami még életében kialakult körülötte, a RÉV Magyar Kultúra Házában tartott rendhagyó irodalomóra, melynek vendége Nyári Krisztián író, irodalomtörténész volt, igazi kultúrcsemegének számított.

Nyári Krisztiánnal, aki az Így szerettek ők – 2 című. kötetében külön fejezetet szánt Jókai Mórnak, Lakatos Krisztina beszélgetett. Az első kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy az író hatalmas életműve, hiszen közel kétszáz kötetet (regények, novellagyűjtemények) és megszámlálhatatlan újságcikkek hagyott maga után, nem csupán kifogyhatatlan mesélőkedvének köszönhető, de tudatosságának, kitartásának és elképesztő önfegyelmének is. Rendszeresen reggel hatkor nekifogott az írásnak, és délig dolgozott. A fennmaradt kézirataiban található minimális mennyiségű javításból az irodalomtörténészek arra következtetnek, hogy előre elkészített jegyzeteket használt írás közben, így gyorsan, lendületesen vetette papírra műveit.

Jókairól köztudott, hogy rengeteg időt töltött az előtanulmányok, a jegyzetek készítésével. Mivel anyanyelvén kívül még öt nyelven beszélt, sokat olvasott franciául, latinul is. Rajongott az ismeretterjesztő és a természettudományos művekért, érdekelte a botanika, a csillagászat, az állatvilág, a növénynemesítés, a történelem és mivel egész életében aktívan részt vett a politikai életben, az államtudományok is. Igazi polihisztor volt. Ismereteit aztán írás közben belecsempészte a regényeibe is.

A legnépszerűbb, bár nyelvezete miatt ma már nehezen befogadható és érthető Kőszívű ember fiainak megírásakor még az orosz éghajlati viszonyokat is tanulmányozta. Nyelvezetének gazdagsága Arany Jánoséval vetekedik, de mivel műveiben gyakran használt korabeli szakzsargont, szlenget, mára már kevésbé élvezetes az olvasók számára, mint régen. Jókait már életében írófejedelemnek hívták, méltán, hiszen ő volt az első olyan magyar szerző, aki művei honoráriumából magas színvonalon tudott élni. Elképesztő példányszámban keltek el könyvei, ami annak volt köszönhető, hogy műveit a gazdag parasztság ugyanúgy olvasta, mint az arisztokrácia. Még az is megvásárolta, aki nem igazán volt könyvmoly, mert minden társadalmi réteg úgy vélekedett Jókait „illik “tartani a polcon, vagy az almáriumban.

Nyári Krisztián rendkívül rutinosan, jó mesélőként mutatta be válaszaiban a jelenlévőknek Jókai életének azt az oldalát is, amelyekről sem a hivatalos, sem a google életrajzok nem árulkodnak. Így aztán megtudhattuk, hogy Jókai Mór számára az életben két dolog volt rendkívül fontos, a szabadság és a szerelem. Szerencsés alkat volt, mert nem érdekelte őt mások véleménye, nem másoknak akart megfelelni, hanem önmagának. A forradalom vészterhes időszakában, a kiegyezés majd a dualizmus korában nagy divat volt a színésznők körül rajongása, de azok felvállalása hivatalosan, feleségként már elfogadhatatlan volt. Nemcsak az átlagpolgárok számára, de még a radikális gondolkodású költőből, Petőfi Sándorból is egyből előbújt a nyárspolgár, amikor meghallotta, hogy Jókai Mór a híres kokárdás jelenet után, de lehet már akkor, ott a Nemzeti Színház színpadán, amikor megcsókolta őt Laborfalvi Róza, csakhogy a bebörtönzött Táncsics Mihályt követelő tömeg figyelmét elterelje, beleszeretett a kor legünnepeltebb sztárjába, és elhatározta, hogy feleségül veszi a magánál nyolc évvel idősebb nőt. Petőfi mindent elkövetett, még Laborfalvi házasságon kívüli kislányát is felkutatta és bemutatta az írónak, sőt még annak édesanyját is fellázította és maga mellé állította annak reményében, hogy sikerül megakadályozniuk a frigyet. Nem sikerült. Ettől kezdve Petőfi többé szóba sem állt vele, és csak Laborfalvi Móricként emlegette egykori lakótársát.

Az író azonban megtalálta a színésznő mellett a boldogságát, és az asszony élete végéig nagy szeretetben, s Laborfalvi Róza gyűjtőszenvedélyének és szobamalacuknak köszönhetően, legendás rendetlenségben éltek. A kor ünnepelt művésznője, idővel még az anyósa szívét is meglágyította, és elérte nála, hogy a méltatlan házasságkötése miatt kitagadott fiát visszafogadja. Róza 1886-os halála szó szerint megbénította Jókait, és egy időre még „mesélőkedve “is elhagyta. Második házassága, amikor 74 évesen feleségül vette az akkor 20 esztendős szegény színésznőt, Grósz Bellát talán még nagyobb port vert fel. Olvasói ugyan idővel bocsájtottak neki, de családja soha.

Az est folyamán a sok érdekesség mellett Nyáry Krisztián azt is elárulta az őt faggató Lakatos Krisztinának, hogy véleménye szerint a romantikus széppróza kiemelkedő alakjának az egyik legjobb, és máig viszonylag könnyen befogadható műve, az Aranyember, melynek egyik helyszíne a szülővárosa, Komárom.

Jókai Mór, annak ellenére, hogy nyelvezete, stílusa inkább hétköznapi, ugyanolyan biztos helyet foglal el az irodalmi kánonban, mint a komáromiak szívében, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy mindhárom játékos kvízkérdésre, melyek egy-egy könyvrészlethez kapcsolódtak, amit Szebellai Dániel a Pozsonyi Színművészeti Egyetem hallgatója olvasott fel, gyorsan megszületett a jó válasz és a boldog nyertes. Ők Nyáry Krisztián könyvével, a többiek pedig a rendkívül szórakoztató irodalomtörténeti kalandtúra élményével térhettek haza.

(komaromonline.sk – JN, fotók PE)