„Ilyen még nem volt “- újabb sikerdal a komáromi Josétól – VIDEO

Tíz évvel ezelőtt minden felhajtás és reklámhadjárat nélkül jelent meg a zenei élet színterén a fiatal komáromi rapper. Komoly kérdéseket feszegető, mély érzésekről és társadalmi felelősségvállalásról árulkodó dalszövegeivel és impulzív, egyedi hangzásvilágú „José-s” zenei kifejezésmódjával mégis rövid időn belül meghódította a felvidéki magyarságot. A napokban bemutatott „Ilyen még nem volt” c. új dalát pedig mi más ihlethette volna, mint a bezártság. De vajon miért kezdett el zenélni a harmincegy éves gépészmérnök ifj. Ropog József – José?

Szinte nem is emlékszem olyan időszakra, amikor a zene ne lett volna meghatározó része az életemnek. Anyukámnak (Mgr. Trenčik Katalin óvodaigazgató a szerk. megj.) feltűnt, hogy a muzikalitásom átlag feletti és hatéves koromban beíratott a Komáromi Művészeti Alapiskolába furulya és zongora szakra. Később társult hozzájuk a szaxofon is, egyetemistaként pedig improvizációt és zeneszerzést tanultam František Petrtől, az intézmény jelenlegi igazgatójától. Az első dalaimat még a kollégiumban írtam. Próbáltam kicsit feldobni a napjaimat a nem igazán izgalmas gépészeti szaktantárgyak tanulása mellett. A zenét és a szöveget a mai napig én írom a dalaimhoz, amiknek a hangmérnöki munkálataival is szívesen elbíbelődőm, a rendezés és a vágás viszont egy szolnoki operatőr, Sipos Géza nevéhez köthető.

Ahhoz, hogy valaki tizenhét éven át kitartóan járjon a zeneiskolába, szerintem elhivatott szenvedéllyel kell szeretni a zenét. Közben a Selye János Gimnázium diákjaként tehetséges tagja volt a Gimisz társulatának is. Nem gondolt arra, hogy követi édesapját, Ropog József színművészt a pályáján?

Későn érő típus vagyok. Büszke vagyok az édesapámra és nagyon tisztelem őt, de gimis éveimben meg sem fordult a fejemben ez az eshetőség. Egész kisgyerekként kaptam az első számítógépemet, és mivel panellakásban laktunk, viszonylag sok időt töltöttem „kockulással “. Informatikus szerettem volna lenni. Sikeresen meg is írtam a felvételit a brünni egyetemen, csak akkora volt a túljelentkezés, hogy hely hiányában a „gépi berendezések automatizációja “szakra kerültem be. Hamar rájöttem, hogy ez annyira nem az én világom, de nem bánom, hogy kitartottam és befejeztem.

Össze lehet egyeztetni a komoly mérnöki munkát a rapp-zenész léttel?

Tökéletesen. Jól megfér egymás mellett a kettő. Szerencsés ember vagyok, mert a reggelente örömmel indulok munkába. Hajókonstrukciókat tervezünk számítógépen, ami közel áll hozzám. Ráadásul, nagyon jó a csapat. Ha pedig elfordítom a kulcsot az iroda ajtajában, a nap többi része már az enyém, tudok a zenéléssel foglalkozni, lehetőségem van a művészi kibontakozásra.

Sok munkáltató a vírusjárvány megfékezése érdekében bevezette a „home office “munkavégzést, csak mivel ennek nálunk még nincs igazán kialakult hagyománya, sokan ezt nehezen élik meg. Legújabb, „Ilyen még nem volt “c. dalát hallgatva nekem úgy tűnik, mintha ön kifejezetten jól érezné magát ebben az új helyzetben. Lehet, hogy a nagy rajongótáborral rendelkező rapper José, magánemberként introvertált személyiség?

Gyerekként inkább jellemző volt rám. Elvoltam a magam virtuális világában. Csúfoltak is miatta eleget, de ma már ezt humorral kezelem. Hogy mennyire vagyok nyitott vagy zárkózott? A nagy buliknak, diszkóba járásnak soha nem volta híve, de szeretek a barátaimmal jókat beszélgetni, társasjátékozni. Rúgtam a labdát a gimi csapatában, fociztam a búcsi csapat színeiben, versenyeztem a karvai galamblövész csapatban… Ha úgy hozza a sors szívesen fellépek a színpadra, nem okoz gondot. Idén készültünk a zenekarral (José live a szerk. megj.) a Komáromi Napokra és a MartFestre is. Majd jövőre bepótoljuk.

A nagy elismerést hozó Lesz még nyár c. szerzeményének a végkicsengése, mely szerint a „Felvidéken is lesz még nyár “, az optimizmusáról tesz tanúbizonyságot, míg a tegnap debütáló új dalában és a „Július elsején” címűben zseniális humorát csillogtatja meg. A mindennapi élethelyzetekben, stresszes időszakokban is megtudja őrizni az életigenlő, pozitív beállítottságát?

Igyekszem. A humoromat valószínűleg a szüleimtől örököltem. Néha, egy-egy helyzeten utólag elgondolkodom, és próbálom eldönteni, hogy most optimistán reagáltam vagy simán naiv voltam. A rossz dolgokon nem szeretek hosszú ideig rágódni. Nem kell. Igyekszem mindig a jelenre koncentrálni és minden helyzetben megtalálni a pozitívumot. Globális szinten is. Ezt vetíti előre a Lesz még nyár is. Ha meg egy kellemetlen élmény, történés megpróbál lehúzni, akkor kimegyek a Duna-partra, itt Karván, ahol a nagyszüleimnél élünk immár hetedik éve a barátnőmmel, sétálunk egyet és mire hazaérünk már átírom a viszonyulásomat a helyzethez.

A nyári fellépések elmaradnak. Népes rajongó tábora, hiszen van olyan száma melyet több mint nyolcvanezren nézték meg a YouTube-on, hol találkozhatnak önnel legközelebb?

Személyesen egyelőre nem, de terveim közt szerepel egy cd megjelentetése, melyen 12-14 dalom lesz hallható. Pontos megjelenést azonban még nem tudok mondani.

Hogy szeretné, ha színpadra szólítanák mondjuk öt év múlva egy gálaesten?

Szerintem minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy mint dalszerző-zeneszerzőt.

(komaromonline.sk, JN)