Hiánypótló, átfogó könyv jelent meg Komárom emlékjeleiről
2019/10/2
Október első napján, a komáromi Zichy-palotában mutatták be a Duna Menti Múzeum Baráti Köre és a Pro Museum baráti társulás szervezésében L.Juhász Ilona néprajzkutató/etnológus a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja tudományos munkatársának legújabb, hiánypótló kötetét, mely Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében c. jelent meg.
A teltházas eseményt Komárom polgármestere, Keszegh Béla nyitotta meg. „Örülök annak, hogy a egyre többen érdeklődnek városunk múltja, történelme iránt, és a Duna Menti Múzeum Baráti Köre és a Pro Museum baráti társulás rendezvényei lassan „kinövik“a Zichy-palotát.” Beszédében hangsúlyozta, hogy a város vezetése nagy hangsúlyt fektet a műemlékek és az emlékjelek állagának megőrzésére, illetve felújítására, ami jelenleg is több helyen zajlik egyszerre. Örömmel nyugtázta, hogy egyre több az olyan elkötelezett fiatal, mint a Gráffel Lajos munkásságát folytató Andrej Ozimy, aki keményen küzd azért, hogy a komáromi erődítményrendszer mielőbb az egész régió büszkesége lehessen. Végezetül a város lakóinak és a jövő generációjának nevében is megköszönte a szerzőnek, hogy többéves, áldozatos kutatómunkával számba vette, dokumentálta és közreadta városunk közel háromszáz emlékjelének történetét, a hozzájuk kapcsolódó korabeli sajtóanyaggal együtt.
Ezt követően Galo Vilmos a Duna Menti Múzeum történésze méltatta és mutatta be a röviden a jelenlévőknek L.Juhász Ilona kiemelkedő szakmai munkásságát, aki a haláljelek és halálhelyjelek egyedüli kutatóját hazánkban, és pályája során folyamatosan újabb és újabb aspektusokból közelíti meg a felvidéki magyarság tárgyi-és szellemi hagyománykincsének kutatását.
„Egy kiváló szakmaisággal megírt rendkívül értékes kötettel lettünk gazdagabbak…“- tért át Galo Vilmos a tíz fejezetből (Emlékjelek az idő sodrában, A komáromi vár és erőd emlékjelei, Emlékjelek a templomokban és a környezetükben, Emlékjelek a komáromi temetőkben, Szakrális kisemlékek, Kopjafák és emlékfák, A komáromi színjátszáshoz kötődő emlékjelek, Szobortörténetek, A komáromi zsidóság emlékjelei) álló alkotás bemutatására.
A grandiózus megjelenésű mű, utolsó százötven oldala pedig a rendkívül izgalmas időutazást ígérő lokális és regionális hírlapcikkek forrásgyűjteménye 1821.júniusától kezdve. „Mi emberek inkább történetekben gondolkodunk, és hisszük, hogy az univerzum is úgy működik, mint egy történet a maga hőseivel és gonosztevőivel, konfliktusaival és megoldásaival. Ha az élet értelmét keressük, akkor is egy történetet akarunk. Történeteket nyújtanak nekünk a különböző vallások, a tudományos fejlődésbe vetett hit, az idealizmus, vagy ezek keveréke, és én úgy vélem, hogy Komáromban az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, számos történet találkozott, és ezek akár fennmaradtak, akár eltűntek, itt hagyták nyomaikat emlékjelek formájában. Ha ezeket megismerjük, jobban megértjük azokat az embereket, csoportokat, hatalmakat, akik ezeket állították, és ha megértjük a gondolkodásmódjukat, motivációikat, félelmeiket, egyszóval a történeteiket, akkor máris sokkal tisztábban látjuk magunkat. Ez pedig arra kell, hogy sarkaljon minket, hogy olyan történeteket hagyjunk a jövő generációira, amelyek eredményeként ők már nem fogják elkövetni azokat a hibákat, melyek a múltban annyi véres konfliktushoz és szenvedéshez vezettek. Hogy ezt a képzeletbeli utat könnyebben be tudjuk járni, érdemes elolvasni L.Juhász Ilona könyvét. “ – zárta beszédét Galo Vilmos.
Fellapozva a könyvet azt látjuk, hogy a Komáromi Lapok 1896. október első napjaiban arról számolt be, hogy a nagy mű, ami az összes komáromi lakos számára egyaránt fontos volt, ami mindenki számára ugyanolyan maradandó értéket képvisel, amire egyformán lehetnek kíváncsiak és büszkék, a Klapka-szobor elkészült, és úgy a főalak, mint az oroszlán alakjának öntése kitűnően sikerült.
A tudósítás születése óta jóval több mint száz év telt el, egy egész viharos, történelmi-nemzeti-emberi tragédiákkal teli évszázad, időközben Klapka tábornok szobra is visszakerült eredeti helyére, város főterére, a Zichy-palota tőszomszédságába. Hányatott sorsa már a múlté, már történelme van, ahogy Komárom többi olyan objektumának (emléktábla, kereszt, emlékmű, emlékfa, emlékoszlop/kopjafa stb.), amelyeket valamilyen neves személyiségek vagy történelmi, politikai, társadalmi események, évfordulók emlékére köztereken, valamilyen épületben vagy intézményben, temetőkben és egyéb, bizonyos közösség által használt helyen állítottak. Vagy állítottak volna, de valami miatt a terv meghiúsult és mára már az emlékezetük is elhalványult, mint Masaryk elnök szobrának, amiért a komáromi magyarság enyhe szóval kifejezve, nem rajongott. A pénz 1938 őszére, hatósági gyűjtésnek köszönhetően összegyűjt, Berecz Gyula szobrászművész elkészítette a szobor gipszmintáját, Komárom pedig ismét magyar fennhatóság alá került. – tudhatjuk meg a Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében c. könyvből, sok más lebilincselő, meglepő információval egyetemben.
Hatalmas anyag gyűlt össze, így L.Juhász Ilona, ahogy az est második felében elmondta, úgy döntött, hogy a Dél-Komárom emlékjeleihez kötődő kutatásait egy különálló kötetbe rendezi, ami valószínűleg 2021 tavaszán jön ki majd a nyomdából. Ezzel párhuzamosan készülőben van egy másik könyv is, ami a komáromi zsidóság és a város történelmének összefonódását mutatja majd be. Mindemellett dolgozik a Háborúk jelei c. kötet második részén is.
„Egy olyan téma van, amihez mindezidáig még nem gyűjtöttem anyagot. A jövőben szeretném megtalálni a választ azokra a kérdésekre, hogy az ötvenes években miképpen tudták a semmiből létrehozni Ifjúságfalvát, honnan kerültek oda a lakosok, miképpen alakultak ki az egyes szokások a településen, valamint szeretném dokumentálni az ottani temetőt. Rendkívül izgalmas szakmai kihívásnak tartom.” -válaszolta a kérdésre, hogy milyen témák foglalkoztatják mostanában, L. Juhász Ilona.
Ránézésre a több száz oldalas Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében c. könyv az olvasónak is komoly kihívást jelent, de csak addig, míg el nem jut az első bekezdésig, mert onnantól kezdve magával ragadja a szöveg, az ismerős és ismeretlen történetek, és képtelen lesz letenni.
Jó olvasást kívánunk minden kedves komárominak!
(komaromonline.sk – JN)
