Az állatorvos válaszol: Tanácsok cicák és más “érdekes” állatkák tartásához

Előző cikkünkben a kutyatartásról írtunk (ITT). Most pedig megkérdeztük MVDr. Németh Péter állatorvost, hogy mire kell leginkább odafigyelnünk ha cicát vagy más “érdekes” állatkát szeretnénk otthon tartani. 

Egyre többen döntenek a macskatartás mellett. A kiscicáknál mire érdemes odafigyelni?

A nyugati államokban már hosszabb ideje felerősödőben van a macskatartás trendje, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy kevésbé időigényesek. Érdemes odafigyelni azonban az oltásokra, mert ezek megvédik a cicát az olyan halálos betegségektől, mint pl. a fertőző gyomor- és bélgyulladás vagy a macskanátha. A kiscicákat a lehető legkorábban (általában 2-4-6 hetes korukban) kell beoltatni, mert fiatal korukban nagyon érzékenyek. Abban az esetben, ha valaki kóbor cicát fogad be, és azt tapasztalja, hogy annak váladék folyik az orrából, kötőhártyáiból, akkor ajánlott azonnal orvoshoz fordulni, mert valószínű, hogy az az egyik fent említett fertőző betegségben szenved.  A cicáknál a féregtelenítés ugyanúgy működik, mint a kutyusoknál.

A női magazinokban gyakran hívják fel a figyelmet a macskák által terjesztett toxoplazmózis veszélyességére, mely a nőknél meddőséget okoz.

Tény, hogy a macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy inkább a “leghírhedtebb”, egy nagyon pici egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. A toxoplazmózis veszélyét azonban véleményem szerint a sajtóban igencsak eltúlozzák. Ha az állat gazdája betartja a higiénikus állattartás szabályait, és naponta kicseréli a macskaalmot, akkor a fertőzési kockázat minimálisra csökken, hiszen ezeknek, a kórokozóknak a kifejlődéséhez 3-4 nap szükséges.  Közvetlenül állatról – emberre pedig nem terjednek.  Fontos ügyelni arra is, hogy kerüljék a macska nyers hússal való etetését. Egyébként az esetek egy részében nem is a macskák a bűnösek, hiszen az ember toxoplazmózissal történő fertőződésére több lehetőség is van. A legtöbbször pl. fertőzött, nem megfelelően hőkezelt hússal, valamint szennyezett talaj által (kerti munka, mosatlan zöldség és gyümölcs elfogyasztása) kerülnek a kórokozók a szervezetbe.

Mennyire elterjedt a rágcsálók tartása?

Egyre több van belőlük, hiszen a hobby célra tartott állatok közül, talán a rágcsálók tartása az egyik legegyszerűbb feladat, mivel nem igényelnek túl sok törődést. A kis rágcsálóknál, mint a hörcsög, tengeri malac, nem szükséges még védőoltás sem. De viszont a nyuszikat minden tavasszal be kell oltani kétfajta fertőző betegségre. Egyébként a nyulak érzékeny bélrendszere igen fogékony a megbetegedésekre, melyeket különbféle kórokozók válthatnak ki. Az emésztőrendszer megbetegedésének leggyakrabban jelentkező tünete a hasmenés, ami súlyosabb esetben – ha a bél nyálkahártyája is megsérül – véres is lehet. A hasmenés bármilyen korú állaton kialakulhat, de a fiatal nyulak valamivel érzékenyebbek rá, mint a felnőtt állatok. Megfelelő tartás mellett azonban a rágcsálók ritkán betegednek meg.  Gyakori, hogy gondozási hiba miatt betegszenek meg. Leggyakrabban a nem megfelelő ketrec, a rossz táplálás, valamely tápanyag hiánya, huzat, hőingadozás vagy a megfelelő higiénia hiánya okozza a bajt. Viszont azoknak az embereknek, akik érzelmileg nagyon tudnak kötődni az állatokhoz, nem szoktam ajánlani a rágcsálókat, mert viszonylag rövid az élettartamuk. A kis rágcsálóké átlagban 1-2 év, míg a nyusziké 6-7 évre tehető. 

A kedvtelésből tartott állatok közt egyre több vadászgörény található.

Igen, mert ezek a kis állatok rendkívül jól alkalmazkodnak, intelligensek és rendkívül tanulékonyak. A szobatisztaságra szoktatás sem okoz náluk gondot. Viszont a görényeknek van egy védekezésre szolgáló bűzmirigyük, ami nehezítheti az együttélést. Ezt a problémát az állat kasztrálásával lehet megoldani. A görények viszonylag több törődést, és odafigyelést igénylő állatok. Mivel húsevők, célszerű étrendjüket vitamindús macskaeledellel kiegészíteni.  Ami a védőoltásokat illeti, ugyanazokat, ugyanolyan sorrendben kapják meg, mint a kutyusok. 

Mennyire gyakori, hogy hüllőt hoznak Önhöz kivizsgálásra?

Hát, igencsak ritkán fordul elő. A hüllők közül leginkább „teknős” pacienseim vannak. A teknősök rendkívül ellenállóak, és akár 20-25 évig is elélnek. Náluk a legtöbb gondot a tartási, etetési hibák okozzák. Igen elterjedt, hogy szárított rákokkal etetik őket, de ez csak kiegészítőként alkalmas, mivel a teknős húsevő ragadozó. Arra azonban figyelni kell, hogy ne a terráriumba dobálják be a húst – a legideálisabb halhússal etetni – mert akkor a víz rendkívül gyorsan megbüdösödik. A legegyszerűbb, ha megtanítják, hogy csipeszen tartott húskockából falatozzon. A leggyakoribb gond náluk a szemgyulladás és páncélgyulladás. Az A-vitamin hiány első jele a szemhéjak megduzzadása, szürke hályog kialakulása.  A kalcium-hiány esetén pedig  a páncél és a végtagok csontozata  felpuhul, könnyen benyomhatóvá válik és végül deformálódik. Mindkettő korai stádiumban még könnyen kezelhető. Évente egyszer-egyszer hoznak gekkót, leguánt is, de ezeknél a betegség diagnosztizálása nem könnyű, mivel náluk nehezen megoldható a vérvétel és az ultrahangos kivizsgálás is. Ezeknél az állatoknál, a leggyakoribbak a metabolikus problémák, amelyek nem kiegyensúlyozott táplálkozásra vezethetők vissza. 

A madarak közül melyik a legelterjedtebb?

A madárfajok közül nálunk a legelterjedtebbek a hullámos papagájok. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy ideális társállat, hiszen hazakerülés után szinte rögtön kapcsolatot teremtenek környezetükkel. A hullámos papagáj szereti a társaságot, ezért célszerű neki egy társat beszerezni. Viszont beszédre csak a magányos, elkülönített példányok taníthatók! A táplálásuk viszonylag
egyszerű, hiszen nagy választékban kaphatók magvas, papagáj eleségek, csak arra kell ügyelni, hogy ez soha ne legyen poros, üszkös esetleg penészes. A kintről befogott papagájokkal azonban nem árt óvatosnak lenni. Létezik ugyanis egyfajta bakteriális betegség, az ornitózis-papagájkór, melyet a galambok mellett a papagájok terjesztenek. Ez a baktérium az állatnál nem okoz tüneteket, az emberre nézve azonban veszélyes, mivel atipikus tüdőgyulladást válthat ki. 

Mi az, amire felhívná minden kisállattartó figyelmét?

Talán a legfontosabb, hogy figyeljenek oda az állatra. Ha megváltozik a viselkedése, étvágytalanságot, hasmenést, köhögést, tüsszögést, szőrhullást vagy csillapíthatatlan vakarózást tapasztalnak kedvencüknél, célszerű azonnal állatorvosi segítséget kérni. Az állatok kezelésénél ugyanis rendkívül fontos az időfaktor, ha róluk van szó, nem szabad várni, halogatni.

(komarom.online)