A komáromi kutyamenhely új vezetősége: Minden kutya gazdiról álmodik!

Július 1-től, a Zöldálláson hat éve sikeresen és rendkívül eredményesen működő menhely igazgatónője, Mgr. Ľudmila Servanská vette át a komáromi kutyamenhely vezetését, ami a továbbiakban a Négylevél polgári társulás (4 štvorlístky o.z.) égisze alatt fog működni. Nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen ahhoz, hogy a gadóci telephely olajozottan és jól működjön, nem csupán a menhelyet, de a komáromiak bizalmát is újra kell építeniük. Miképpen tervezik ennek megvalósítását? – kérdeztük a komoly állatvédelemi múlttal rendelkező igazgatónőt.

A komáromi menhely helyzete több szempontból is specifikus. Annak idején a Jelinková által megalapított Dunajka polgári társulás a várossal kötött szerződés értelmében kötelezte magát, hogy a városi ingatlan használatáért cserébe a település területén befogott kóbor ebeket átveszi. A területen lévő ingatlan és a kennelek viszont a polgári társulás tulajdonát képezik mind a mai napig. Mi két évvel ezelőtt, amikor Jelinková asszony bejelentette nyugdíjba vonulási szándékát, hajlandóságot mutattunk a menhely megvásárlására. Az általa meghatározott tizenötezer eurós ár azonban számunkra túl magas volt, így végül Pavol Petrušsal kötött részletfizetési szerződést. Ő azonban nem tartotta be a szerződés feltételeit, így az jogilag érvényét veszítette. Végül az állatok érdekét nézve átadták nekünk a menhely vezetését. Komárom városával pedig megújítottuk a szerződést, amit elődünk felbontott.

Miután létrejött a Petruš Pál által működtetett Végre Itthon (Konečne Doma) és a Dunajka fúziója a gadóci telephelyen, a menhely udvara leginkább egy katasztrófa sújtotta övezetre hasonlított. Ön milyen állapotban vette át a telephelyet, illetve az állatokat?

Az eredeti tervek szerint februárban kezdődött volna meg az új menhely építése, ami teljes mértékben Komárom városának tulajdonát képezte volna. Az építkezési tervek elkészültek, már csak a megfelelő ingatlan kijelölése volt hátra, amikor felütötte a fejét a koronavírus. Jelenleg a megszorítások és a csökkenő megyei-állami támogatások miatt a terv megvalósítására a városnak nincs megfelelő anyagi fedezete. Bízunk benne, hogy a jövő év pozitív változásokat hoz és elkezdődik az új menhely megépítése. Addig a gadóci menhelyet kell rendbe hoznunk, mert az elmúlt évben borzalmas állapotba került ott minden. Az előző bérlő, amit lehetett szétszedett, eladott, a kutyákra és a tisztaságra pedig nem fordított kellő figyelmet. Az elmúlt hónapokban kijavíttattuk a ketreceket, pótoltuk a tetőket, kerítéseket, lomtalanítottuk az udvart és azon vagyunk, hogy visszaállítsuk a menhely eredeti kapacitását. Lassan működőképes lesz, de sok pénzünkbe fog még kerülni.

Milyen kutyákat keresnek önöknél leginkább a potenciális örökbefogadók?

A kölyökkutyák, amíg az oltási programjuk nem fejeződik be, módfelett ki vannak téve a parvo-vírus okozta megbetegedésnek, ami sajnos legtöbbször végzetes a kiskutyákra nézve, ezért őket elkülönítve, karanténban kell a menhelyeken elhelyezni. A gadóci menhely karanténrészlege viszont jelenleg nem alkalmas erre, ugyanis a múlt évben megfelelő fertőtlenítés, takarítás hiányában ellepték a patkányok. Amíg tart a deratizáció, a kölyköket ideiglenes befogadóknál helyezzük el. Többnyire mire betöltik a nyolcadik hetet és gazdikereső korba lépnek, az „idik “már találnak is nekik gazdit. Általában véve a kistestű kutyák azok, akik iránt nagyobb az érdeklődés. A nagytestű-fekete-kanok és az idősebb kutyák sokszor hónapokra, évekre „beragadnak “. Hat-hét olyan mentettünk is van, aki már több mint két éve él a menhelyünkön. Sajnos nyáron, ahogy az elmúlt években is, nagyon visszaesett az örökbefogadási kedv. Nem sok védencünk kezdett új életet.

Ha befognak egy kutyát és kiderül róla, hogy a törvényi előírás ellenére nincs chipje, akkor mennyi ideig keresik az eredeti tulajdonosát? Egyáltalán, az olyan felelőtlen gazdának, aki orvoshoz sem hordta, különben lenne chipje, visszaadják az ebet?

A törvényi előírások szerint, ha befognak egy kutyát és az bekerül egy menhelyre, három hétig nem adható örökbe. Amennyiben nincs chipje, a mi kötelezettségünk ennek a pótlása és amennyiben az egészségi állapota engedi, azonnal megkapja a kötelező oltásokat is. Ha később előkerül a gazdája, aki hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy a kutya az övé, akkor a felmerülő állatorvosi költségeket meg kell térítenie. Ha látjuk, hogy felelőtlen és nem tud biztonságos körülményeket és megfelelő ellátást biztosítani a kutya számára, esetleg bántalmazás nyomai vannak az állaton, akkor megpróbáljuk rábeszélni, hogy mondjon le a kutyáról.

A legtöbb menhely saját kritériumrendszer alapján ítél bizalmat a leendő gazdiknak. Önöknél jelenleg mi az örökbefogadás menete?

Az idősebbeknek, akik számára egy aktív, energikus és örökmozgó kölyök lemozgatása már megterhelő lenne, általában a felnőtt kutyusainkat szoktuk inkább ajánlani. Köztudott, hogy a keverékek szervezete ellenállóbb, mint a szaporított fajtajellegű társaiké, magasabb az átlagéletkoruk is, így még hosszú évekig lehetnek hűséges társai annak, aki bizalmat szavaz nekik. Nyugdíjas korúaknak azért sem adunk kölyköt, mert az állatvédelemben dolgozók általános tapasztalata az, hogy ha a kutya túléli a gazdáját, a rokonok csak nagy ritkán fogadják be. A kutyákat viszont rettenetesen megviseli, ha gazdás lét után, sokszor a kanapéról, egyik napról a másikra egy ketrecben találják magukat. Összezavarodnak, összeomlik a lelkük, befelé fordulnak és feladják, vagy éppen viselkedési problémák jelennek meg náluk. Ezt a kutyák érdekében szeretnénk mi is, ahogy a legtöbb menhely, elkerülni. Igyekszünk minden mentettünknek kiválasztani az ideális gazdát. Egy hiperaktív, pörgő eb, aki nincs tisztában a saját méretével például nem ideális egy kisgyerekes családba. Mivel a komáromi menhely viszonylag kicsi, így mi írásbeli bemutatkozó levelet előre nem kérünk. A jelentkezőket személyes találkozás során próbáljuk felmérni. Amennyiben úgy látjuk, hogy komolyak az örökbefogadási szándékaik és a felelős állattartók közé tartoznak, kimegyünk hozzájuk és megnézzük, hogy milyen körülmények között tartanák védencünket. Ennyi év tapasztalatával a hátunk mögött már elég jól fel tudjuk mérni a helyzetet, de azért néha még mindig érnek minket csalódások.

Az ilyen eshetőségekre számítva önök is kötelezik magukat az állatok visszafogadására?

Persze. Ma már az a kikötés, hogy a kutyát nem adhatják tovább a menhely értesítése nélkül, ha megváltozott egészségi, családi vagy egyéb probléma miatt kénytelenek megválni tőle, vagy esetleg elhalálozott a gazdája, szinte az összes menhely örökbefogadási szerződésében szerepel, ahogy az is, hogy ilyen esetben kötelesek vagyunk ismét magunkhoz venni az állatot.

Milyen egészségi állapotban várják a leendő gazdikat a négylábúak? Vannak hendikeppel élők is köztük?

Amikor az utcáról bekerül hozzánk egy kutya, azonnal megkezdjük vele az egészségügyi köröket. Az első általános kivizsgálás során többnyire különböző parazitákat, élősködőket talál rajtuk/bennük Mirka Haláková doktornő, aki évek óta lelkiismeretesen segíti a munkánkat. Volt, hogy majd száz kullancsot szedtünk ki egy nem igazán nagytestű kutyából. Mivel egyre több a fertőzött kullancs, a babesia és a borreliosis megelőzése érdekében azonnal megkapják a megfelelő kezelést. A féreghajtás nálunk is, ahogy az a családban élő kutyák esetében is ajánlott, háromhavonta történik. Ha bebizonyosodik, hogy egyéb bőrön élő élősködőt is hordoz magán, akkor azok ellen is azonnal lekezeljük. Ha ivartalanítás, betegség vagy baleset miatt valamelyikük műtétre szorul, akkor az újvári kisállatkórházban Vladimír Serafín doktorra mindig számíthatunk. Minden egyes életért a végsőkig küzdünk. Nálunk az altatás csak akkor jöhet szóba, ha orvosi szempontból menthetetlen és már csak szenved szegény. Van például egy vak mentettkénk is, de ő ugyanolyan teljesértékű életet tud élni, mint a többiek. A hendikepje semmiben sem korlátozza. A problémásabb viselkedésűek szocializációjában Hegedűs Gertrúd segít, ha pedig valamelyikük kutyákra vagy emberre veszélyes, akkor valamelyik nagyobb szlovák vagy cseh menhely, ahol a „nehézfiúk” rehabilitációjára van lehetőség, átveszi tőlünk.

Az elmúlt években történt némi javulás vagy még mindig a felelőtlen szaporítók országa vagyunk?

Magyarországgal szorosan a nyomunkban, Csehországgal együtt az európai lista vezetői vagyunk. A legtöbbször borzalmas körülmények közt tartják a szaporítók a kutyáikat, rengeteg az örökletes és születési rendellenességgel küzdő kutya. Az emberek még mindig nem értik mekkora rizikó szaporítóktól vásárolni, mert egy fajtatiszta jellegű soha nem lesz sem olyan egészséges, sem a standardnak olyan megfelelő, mint a fajtiszta, törzskönyvvel rendelkező társaik.

Az ivartalanított házi kedvencekre az ebadó összege kisebb, a társadalom hozzáállása az ivartalanításhoz mégsem változott és sajnos még mindig archaikus téveszmék uralják ezzel kapcsolatban az emberek gondolkodását. Ezzel kapcsolatban terveznek a városban valamilyen felvilágosító kampányt?

Az ivartalanítás nem csupán a felesleges szaporulatok világra jöttének megelőzését szolgálja, de a kutyák egészségét is. Elszomorító, hogy a 21. században még mindig tartja magát az az archaikus téveszme, hogy a szuka kutyáknak ajánlott legalább egyszer lekölykezniük. Az állatorvosok az elmúlt évtizedekben rengeteget vizsgálták, kutatták a feltevést és hosszútávon semmiféle olyan pozitívumot nem találtak, amivel ezt alátudták volna támasztani. Ellenben az ivaros szukák egyik elgyakoribb betegsége, ami gyors orvosi beavatkozás nélkül a kutya halálához vezethet, a gennyes méhgyulladás. A kankutyák életminőségét pedig idős korukban nagyban rontják a különböző prosztata-betegségek, az ezekkel járó inkontinencia, ill. vizelet és székletürítési zavarok, valamint az egyre nagyobb számban előforduló rosszindulatú prosztatadaganatok. Szeretnénk majd több időt fordítani a felvilágosításra, tervezzük, hogy különböző módon népszerűsítsük majd az örökbefogadást, a védenceinket és nagyobb betekintést nyújtunk a menhely mindennapjaiba, de egyelőre erre nincs kapacitásunk. Nagyon le vagyunk már így is terhelve.

Jelenleg hány önkéntes segíti a munkájukat és kik jelentkezhetnek önkéntes munkára?

Az állatok napi gondozását két munkatársunk végzi. Önkéntesnek jelentkezhet nálunk bárki, akinek van affinitása rá. Nálunk nem a kutyás tapasztalat az elvárás, hanem az állatok szeretete. Augusztusban egy alkalommal már meghirdettünk egy nyílt napot, amikor jöhettek volna önkéntesek, segíteni vágyók, de sajnos elmosta az eső. Reméljük, hogy szeptember folyamán sikerül bepótolnunk. Egyelőre az önkéntesek és az örökbefogadók is telefonos egyeztetés után tudnak jönni a menhelyre. A későbbiekben, ha már rendbe teszünk mindent, akkor lesz egy erre kijelölt konkrét, hétvégi időpontunk. Várjuk továbbá ideiglenes befogadók jelentkezését is, mivel nem minden kutyának felel meg a kinti tartás. Természetesen az ideiglenes befogadóknál lévő kutyák költségeit a mi álljuk. Nekik csak időt és törődést kell adniuk a védenceinknek.

Mire lenne a legégetőbben szükségük?

Száraztápra mindig nagy szükségünk van. Arra azonban kérnénk minden jó szándékú és adakozó lelkű lakost, hogy inkább kisebb kiszerelést hozzon jó minőségű, közép árkategóriás termékből, mert a nagyáruházakban kapható saját márkás tápok szinte kivétel nélkül nagy mennyiségű zsiradékot és kevés, a szervezetük számára fontos tápanyagot tartalmaznak, aminek a következménye a kutyák 80%-nál hasmenés ill. elhízás. Aki szeretné négylábú lakóinkat támogatni, az a menhely oldalán megtalálható számlaszámra utalhat is. A legkisebb adománynak is örülünk és az átláthatóság kedvéért a támogatások összegéről és azok felhasználásáról rendre elszámolunk az oldalunkon. Nagy szükségünk lenne még egy jó fotósra, aki önkéntesként lefotózná védenceinket, hogy nagyobb eséllyel találhasson rájuk az álomgazdi, mert ugyan mi törődünk velük, odafigyelünk rájuk, de nem lehetünk velük, mellettük állandóan és ha a gondozók hazamennek, ők magukra maradnak a kennelekben és csak várnak, várnak, ránk és egy igazi Gazdira, aki csak az övék, akivel együtt élhetik meg a mindennapokat, akinek esténként odahajthatják a lábára a fejüket és akinek a tenyerébe belesimulhatnak egy simogatásra. A kutyák társas lények, akik számára az ember, a Gazdi a minden. Nekik családban lenne a helyük. Megérdemlik.

(komaromonline.sk, JN, nyitókép illusztráció)