Megnyílt az “Élet a fecskefészkekben” – fotókiállítás
A PRO ARTE DANUBIÍ, Duna Mente Művészetéért p.t. szervezésében április 22-én nyílt meg Fedor Gabčan “Élet a fecskefészkekben” című szociofotó kiállítása. Fantasztikus gyűjteményében az 1968 – 1972 időszakban a komáromi bástyákhoz épített “fecskefészkekben” lakó emberek életét ábrázoló fotók láthatók, akik szegénységben, de mégis boldogan éltek.
A kiállítást Stubendek László polgármester részvételével Nagy Tivadar, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke és a komáromi Helios fotóklub elnöke, valamint Farkas Veronika, művészettörténész nyitották meg.
Fedor Gabčan az ottélőket fényképein nem szegény, sajnálatraméltó emberekként ábrázolja, hanem olyanokként, akik nem szégyellik sorsukat és a fotózáskor bizalmat éreznek a képek szerzője iránt. A szerző bizalmukkal nem élt vissza, nem ítélkezett felettük és nem a szenzációhajhászás céljából fotózta őket. Egyszerűen csak a legjobb humanisztikus tradíciók szellemében dokumentált. Fedor Gabčan fotóin mosolygós, elégedett embereket ábrázol, akik elégedettek voltak életükkel. Fényképein gyerek illetve idős emberek szuggesztív portréit láthatjuk. Legérdekesebb képei talán a háromgenerációs családokat, elégedett cigány férfit lovával, idős, mosolygós asszonyt, akinek mindkét lába hiányzik vagy a mezítláb játszó gyerekeket ábrázoló fotók – mutatta be a kiállítást Nagy Tivadar.
A kiállítás a komáromi Limes Galériában 2016. június 5-ig tekinthető meg.
Fedor Gabčan magáról:
1940. július 22-én születtem egy festői szlovák falucskában – Jókúton (Kúty). A háború után a megözvegyült édesapámmal Révkomáromba (Komárno) költöztünk. Őt ide helyezték át, mint csendőrparancsnokot. Itt újból megnősült és élete végéig már itt is maradt. Az alapiskolát Révkomáromban jártam ki, majd Kassán (Košice) folytatódtak a diákéveim az Építészeti és Földmérő Ipari Iskolán (Priemyselná škola stavebná a zememeračská), melyet 1958-ban fejeztem be. Az ipari középiskolában szerzett érettségi után Pozsonyban (Bratislava) a Geodéziai Intézetben (Geodetický ústav v Bratislave) dolgoztam, ahol a munkatevékenységem légifelvételek feldolgozásából állt. Miután a sorkatonai szolgálatból leszereltem, az ostravai bányákban végeztem brigádmunkát 4 éven át. Közben grafikával és kerámiával is foglalkoztam. Ez nagy segítségemre volt ahhoz, hogy megtaláljam a fényképészetben – melynek 1964-től szentelem magamat – a saját kifejezésmódomat. Kezdetben a fotóim a bányászélet bemutatására korlátozódtak, mivelhogy ebben a témában voltam igazán otthonos. Első kiállításomra 1966-ban került sor. 1966-tól egy kis nyomdában alkalmaztak, mint kemigrafikus és reprodukciós fényképész. Albumin alapú ofszetfóliák készítésével foglalkoztam, melyek krómsókkal voltak fényérzékenyítve. A 70-es években a RAPID reklámügynökségnek dolgoztam külső munkatársként. Közben 1972-ben felvételt nyertem Prágában (Praha) a Művészeti Akadémia film és televíziós tanszékére – FAMU (Filmová a televizní fakulta Akademie múzických umění), melyet 1976-ban az államvizsga letételével sikeresen befejeztem. Aztán az 1989-es rendszerváltást követően én is megkaptam az érte járó magiszteri címet. Az 1976-78-as években a Cseh Távirati Iroda (ČTK) fotóriportereként tevékenykedtem Ostravában. Majd a 90-es évektől kezdve egészen a nyugdíjba vonulásomig az ostravai Művészeti Középiskolán (Střední umělecká škola Ostrava) tanítottam, ahol megalapítottam a fényképészeti szakot. Ezen évek további munkásságát az ipari tevékenység által tönkretett ostravai táj megragadása képezi. Ezidáig még nemigen érdeklődtem az archaikus fotóeljárások iránt. A nyugdíjba vonulásomnak köszönhetően azonban már több szabadidőm akadt, így aztán a figyelmemet az igényesebb eljárások felé fordítottam. A fényképeim leggyakoribb témái az arcképek (portrék), csendéletek, de az alkotásaimban természetesen az aktfotók is szerepet kapnak. Ma az Ostravai Egyetem Művészeti Karán (Fakulta umění Ostravské univerzity v Ostravě) a hagyományos fényképészeti eljárásokról tartok előadásokat az eziránt érdeklődőknek. Több rangos nemzetközi fotóverseny zsűritagjaként is ismernek. Jelenleg a csehországi Vratimovban élek, de időm nagy részét Révkomáromban töltöm, ma is ugyanazon a helyen, ahol a gyermekkorom éveit. Egy kis kertes házban, melyet annak idején az apám vásárolt és ahol ma is szívesen kertészkedek, a fügefák és a rózsák a kedvenceim.
fotók: Sedliak Pál
[envira-gallery id=”2089″]
