Most távolról vigyázzunk egymásra

Rendeletek jönnek, mennek, változnak, enyhülnek vagy éppen szigorodnak. Kapkodja fejét Európa lakossága, velük együtt mi is, nem meglepő, hiszen most ugyanabban a bizonytalan, billegő csónakban utazunk mindnyájan.

Nem voltunk felkészülve egy világjárványra, se mi, sem az országok vezetői. Biztonságban éreztük magunkat saját kis világunkban, határtalanul, itt a vén Európában. Aztán ha nem is egyik napról a másikra, mindez megingott. Elért hozzánk a koronavírus, ami alapjaiban rengette meg az emberek életét és az országok helyzetét.

Tapasztalat és előre átgondolt, jól kidolgozott stratégia nélkül kellett és kell a politikusoknak döntést hozniuk. Egy rossz döntés, egy rossz időben meghozott döntés, súlyos emberáldozatokkal járhat.

Kormányunk, lehet sokak szerint túl korán, túl drasztikus megszigorításokat hozott, melyeknek legfőbb célja, hogy távol tartsa egymástól az embereket. Az ember azonban közösségi lény, szüksége van a családjára, a szeretteire, a barátaira – nélkülük elveszíti az érzelmi biztonságát, bizonytalan kor bizonytalan gyermekévé válik. Morog, lázad, követel.

Nem jó egyedül! Nem jó szeretteink nélkül!

Maradj otthon! Most ez a legtöbb, amit tehetünk. Egymásért. Mindenkiért. Ma már az összesített adatok alapján tudni lehet, hogy a vírus nem válogat. Veszélyeztetettebbek az idősek, a szüleink, a nagyszüleink, de mi sem vagyunk biztonságban. Most senki sincs.

Itt a húsvét, az egyik legszebb keresztény ünnepünk, amikor megszoktuk, hogy találkozik a család, meglátogatjuk a rokonainkat, a szeretteinket. A legnagyobb öröm és boldogság azokkal tölteni minőségi időt, akiket szeretünk. Akik fontosak nekünk. Akik nélkül üres lenne az életünk.

Nem a vírustól félünk. A hiánytól. A távolságtól. A bizonytalanságtól. A magánytól. Az ürességtől. Attól, hogy nem tudjuk megölelni a másikat, nem láthatjuk szemében a találkozás örömét, nem érezzük szeretetét.

Odakint minden él. Zümmög, csiripel, dalol. A természet ünnepli az életet. És mi ünnepelnénk vele. Velük. Együtt. Erős lesz bennünk a kísértés, hogy elugorjunk, bekopogtassunk, csak pár szóra benézzünk, tényleg csak egy kis időre, egy sütire – egy kávéra, egy locsolóversnyi időre, abból nem lehet baj….

Lehet. Ne tegyük. Maradjunk felelőségteljesek, és vigyázzunk egymásra.

Most ne azt akarjuk érezni, hogy minket szeretnek. Most örüljünk annak, hogy van kit szeretnünk. Mégha távolról is.

Más lesz ez a húsvét. Egy billegő, bizonytalan hajóban utazunk. Ha egyensúlyban tartjuk, biztonságban érhet partot. Mindenkivel.

Tavasszal.

(komaromonline.sk, JN)