Mi lesz, ha bezárják a Speciális Alapiskolát Komáromban?
A napokban meglátogattuk a Kassai utcán található magyar nyelvű speciális iskolát, ahol Nagy Beáta, igazgatónő röviden bemutatta az intézményt. Köztudott, hogy az iskolának, amelybe testi- és szellemi fogyatékossággal küzdő gyermekek, főként a roma közösségből származó kiskorúak járnak, gondjai vannak, melyeket sürgősen oldani kéne. Az iskola épülete túlzsúfolt. Több, mint 100 gyerek járna ide, de “helyszűke” végett csak 75-80 diák van engedélyezve.
Az intézmény fenntartója a Nyitra megye járási hivatala (Okresný úrad Nitra), de az épület, melyet használnak, Komárom város tulajdona. Ez lenne a probléma kiindulópontja. Az intézmény 2006 óta bérli a várostól az épületet, a bért rendszeresen fizetik, elmaradásuk sosem volt. Mivel nem az övék az épület, nem is végezhetnek rajta javításokat, pedig az igazgatónő szerint anyagi gondokkal nem küzdenek. Ennek ellenére csak azt tudták csak „elintézni“, hogy rendszeresen kifestethessenek. Pénz van tehát, a megyei költségvetésből évente kapnak 5-6 ezer eurót, de nem tudják arra költeni, amire kell. A város, mint az épület tulajdonosa, alig végez némi javítást az épületen. Nemrégiben történt, hogy az egyik ablak rámástól beesett az egyik osztályterembe. Szerencsére éppen nagyszünet volt és a gyerekekek nem tartózkodtak az osztályban, különben súlyos baleset történhetett volna. Vajon ki lett volna akkor a felelős?
Ha az intézményünk rendszeresen fizeti a bérleti díjat, akkor a város is visszafordíthatna ebből némi összeget a saját ingatlanjának a karbantartására, hiszen komáromi gyermekek látogatják az intézményt, mégha nem is Komárom városa a fenntartó. Az iskola legnagyobb problémája azonban mégsem ez, hanem a helyhiány. A jelenlegi körülmények között az iskola látogatására 82 tanuló van engedélyezve úgy, hogy 7 autista gyermeknek a szomszédos épületrészben bérlünk osztályokat. A bérlet hamarosan letelik és a Munka Utcai Alapiskola – akihez az épületrész tartozik – nem tudom, hogy meghosszabbítja-e a szerződést további időszakra. Bátorkeszin is van egy kihelyezett osztályunk, ahova 7 tanuló jár. A 82-es létszámot is csak úgy sikerült fenntartanunk, hogy az igazgatói irodát is feláldoztuk és abból lett kialakítva egy helyiség. A Közegészségügyi hivatal minden pillanatban bezárással fenyegetőzik – állítja Nagy Beáta.
A szomszédos épületrészben a Munka Utcai Alapiskola három első osztálya foglal helyet. Az igazgatónő elmondása szerint, ha ezeket a szomszédos helységeket megkapnák, megszűnne minden helyhiánnyal kapcsolatos gondjuk. A város vezetősége azonban nem támogatja őket ebben. Nagy Beáta szerint a szomszédos Munka Utcai Alapiskolával sem valami rózsás az együttműködés. Megtörtént, hogy az év elején a bezárástól csak úgy tudott volna megmenekülni a speciális iskola, hogy (saját tornaterem hiján) tornaterem használatáról szóló szerződést kellett felmutatni a Közegészségügyi hivatalnak valamelyik iskolával, de ezt is elutasították. Így a Szabadidőközpont (CVČ) segítette ki őket, de mivel már az is „megszűnt“, ismét gondban lesznek. A szomszédos iskola azt sem engedte meg, hogy a tíz iskola-konyhán étkező speciális iskolás gyermek az éttermükben étkezhessen. Mindkét esetben kapacitási gondokra hivatkozott . Az ételt így máshonnan hozatják, a Comorra servis hozza ki az iskolába havi 100 euróért. A gyermekek 1 centet fizetnek az ebédért, de az iskola 78 centet fizet a városnak rezsiköltségként.
Mi tehát a lehetséges megoldás?
A Nyitra megyei járási hivatal itt járt munkatársa szerint tulajdoncserével lehetne a problémát megoldani. Nyitra megyének van még néhány nem kihasznált ingatlana a városban, ezekből felajánlaná valamelyiket a városnak , így az intézmény megkaphatná a jelenlegi épületet és elvégezhetné rajta a szükséges javításokat. E lépés megtételében a város vezetése is minden segítséget megígért az iskolának. Aztán valahogy alábbhagyott a lelkesedés.
A másik verzió szerint konténerhelységeket lehetne elhelyezni az iskola udvarán és ezzel megoldódna a helyhiánnyal összefüggő kérdés.
Tényként kell elfogadni, hogy ezt az iskolát segíteni kell, mivel valóban testi- és szellemi fogyatékossággal küzdő gyermekek járnak ide, szép számmal a roma közösség tagjai közül is. Ezekkel a gyerekekkel itt szakszerűen foglalkoznak, mégpedig oly módon, hogy a tanulóknak sikerélményük legyen, kirekesztettség nélkül. Napközben vigyáznak rájuk és akik itt vannak, nem csellengenek az utcán. A tanulókkal az itt dolgozó pedagógusok egyébként fantasztikus eredményeket érnek el, rengeteg versenyt nyernek, vagy eredményesek, amiről az iskola dicsőségfala is tanúskodik. Az igazgatónő minden lehetséges és lehetetlen dolgot megtesz a fenntartás érdekében, de gyakran meg van kötve a keze.
Első kérdés: Vajon mi lett azokkal a gyerekekkel, akiket a pszichológiai jellemzés alapján a speciális iskolába ajánlottak? Terepi tanulmányaim szerint az utcán csellengenek, mert az alapiskolákba nem vették fel őket, tehát beintegrálva nagyon nincsenek. Az iskolák helyhiány miatt elutasították őket, kihasználták azt a törvény adta lehetőséget, hogy kétszer el lehet halasztani a beiskolázást.
Második kérdés: Kinek jó az, hogy a speciális alapiskolába nem jut be egy mentálisan (enyhén vagy jobban) sérült gyerek, akit ráadásul még esetleg kétszer el is utasítanak és kilenc évesen ül be a hatévesek közé az iskolapadba? Mivel az ilyen gyermek minimum kétszer annyi figyelmet igényel, mint egészséges társai, megbontja a tanítás normális müködését. Ezért kell minden lehetséges segítségnyújtással a városnak lehetővé tenni, hogy a speciális iskola befogadhassa az ilyen gyermekeket.
A helyzet megoldása sürgős, hiszen hamarosan újra itt a beíratások ideje és az igazgatónő a helyzet kilátástalansága miatt pillanatnyilag nem tud felelősségteljesen felvenni egy gyermeket sem.
Amennyiben az iskolát bezárják, nincs más megoldás, minthogy több, mint 80 speciális gondoskodást igénylő gyereket a város magyar tannyelvű iskoláiban elhelyezni.
(Tárnok Magda)
