Zalatnay Sarolta: A zene mindenen át tudja vinni az embert
Húsz dalt hoz Komáromba Zalatnay Sarolta
Félteni kell, Nem vagyok én apáca, Fák, virágok, fény, Hosszú forró nyár, Mindig kell egy barát. Együtt énekelheti majd ezeket a slágereket is Zalatnay Saroltával a közönség február 10-én, szombaton a Komáromi Városi Művelődési Központban. Jubileumi nagykoncertje előtt tettük fel kérdéseinket az énekesnőnek.
Bizonyára nem véletlenül választotta jubileumi nagykoncertje helyszínéül az Erkel Színházat.
Szerettem volna a jubileumot és a születésnapomat is egyszerre megtartani, de nem lehetett. A szülinapból decemberben egy csajos buli lett. A jubileumi koncert helyszínéül tudatosan választottam az Erkel Színházat, ahol megnyertem három táncdalfesztivált. Az igazi, nagybetűs Indulásom az Erkel Színházból történt.
Varga Miklós, Takáts Tamás, Koós János, Dévényi Tibor a február ötödikei szuperkoncert vendégei. Miért ők?
Dévényi Tibi a kezdetektől, a Metró-, az Omega-koncertek, a Halló itt Balaton óta jelen van a pályámon. Elneveztem Kucinak, nekem ő Dévényi Kuci. Koós Janival az elmúlt két évben nagyon sokat jártuk az országot határokon innen és túl a táncdalfesztiválos programunkkal. Varga Mikivel is többször felléptem, nagyon szeretem, amit az István, a királyban énekel és az Európát is. A koncerten ő a főszereplője a Hosszú forró nyárnak. Takáts Tominak pedig a kedvenc énekesnője voltam.
Ötvenöt éve aktívan jelen van a pályán. Egyszer azt nyilatkozta, annak idején önök voltak a Kelet Nyugatja.
A keleti országokban azért képviseltük a Nyugatot, mert mi már akkor túl voltunk egy zenei rendszerváltáson. Kezdtük a nyugati zenéket átültetni magyarba. Nagy sikerük volt ezeknek a daloknak mindenütt Kelet-Európában. Fesztiválokon, éves megmérettetéseken mindig ott voltunk a zenei világ legelején. Nyugati zenekarokat nem tudtak meghívni, elsősorban mi mentünk.
A Guardian néhány azt írta, hogy ön a magyar Janis Joplin. Az már nem foglalkoztatja, hogy világsztár lehetett volna, ha néhány kilométerrel arrébb születik?
Ez valószínűleg így van, de azt mondom, hogy nincsenek véletlenek az életben. Az embernek van egy megírt forgatókönyve föntről, az eleje és a vége az, ami nem rajtunk múlik. A világsztárság lehetősége akkor azért volt adott, mert itt kommunizmus volt, ott pedig a Nyugat. Mi a vasfüggöny mögül mentünk, én voltam a Red Sarolta. Attól volt érdekes, hogy az ember itt is tud húzós, kiabálós, rekedtes dolgokat énekelni, miniszoknyát viselni, és nagyon tudja követni a divatot. Ez jó időben jött nekünk, talán meg is tudtuk volna csinálni, ha nem ne kellett volna eljönni, amikor hazarendeltek. Egy idő után ezt az a világ megunta, mondván, hogy egy menedzser pénzt tesz bele ebbe az üzletbe, mert ez akkor ott már régen üzlet volt, és egyszer csak a szereplőt hazarendelik. Ez nem igazán tetszett senkinek a showbizniszben.
Nem is olyan régen Magyar Értékké fogadta önt a Magyar Értékmentők Közössége.
Erre nagyon büszke vagyok, annál is inkább, mert a hazám nem igazán részesített állami díjban, azt hiszem, hogy megérdemelném. A cédém most kint van a Vatikánban. A Pápai Zene- és Képtárban van kiállítva az Ave Mariás bakelitem.
Megható volt a kórus, amint a dalait énekelte.
Különleges nap volt. A református egyház bajai kórusát a budapesti jubileumi nagykoncertre is meghívtam. A koncert utolsó dala, a Mindig kell egy barát alatt színpadra léptek.
Arcomat a fénybe fordítom. Ezt a sort írta a szórólapra. A nagykoncertet édesanyja emlékének ajánlotta. Miért?
Az a sor a Fák, virágok, fény című, 1971-ben nagydíjat nyert dal szövegének az egyik sora. Édesanyám akkor, amikor ez a dal született, rábeszélt, hogy énekeljem el. Én már akkoriban zúzós, rekedtes, kiabálós dalokat énekeltem, nagyon romantikusnak találtam. De elénekeltem. És nem bántam meg, mert örökzöld lett belőle. A koncert egyik fontos dala.
Hétszáz dala van, olvasom az interneten, volt mennyiből válogatnia. Mennyi csendül fel a koncerten?
Húsz. Nehéz volt a választás. Azokat a dalokat, amiket elvárnak tőlem, mindig el kell énekelni. Nem lehet, hogy kimarad a Tölcsér, vagy a Nem vagyok én apáca.
Kísérte már az LGT, az Omega, a Bergendy, a Metró, a Skorpió, a Generál. A Reflex zenekarral hol találkozott?
Miskolciak, ketten-hárman a korai Eddában is megfordultak. Három éve lent voltam egy miskolci előadáson, megkerestek, nem volna-e kedvem úgymond saját zenekart alakítani. Nem sztárgázsiért játszanak, viszont nagyon jól dolgoznak, próbáljuk ki a közös munkát. Kipróbáltuk, nagyon jól sikerült, rájuk esett a választásom. A budapesti koncerten fellép még három vokalista lány, négy fúvós, még egy billentyűs és tizenkét hegedűs.
Komáromban, ahol a vendége Koós János lesz, milyen koncert várható február tizedikén?
Fúvósok, vonósok nem lesznek. Ezenkívül minden ugyanolyan lesz.
Meg sem kérdezem, hogyan készül, mert egyszer azt nyilatkozta, edz a koncertjei előtt. Február harmadikán is koncertje volt.
Nagykátán voltam, az azt megelőző napon pedig Miskolcon, a kocsonyafesztiválon. Igen, edzek. Kaptam a barátnőmtől egy vadonatúj szobabringát. Sokat mozgok. Sajnos, ilyen időben nem tudok teniszezni, pedig azt szeretem a legjobban. Futni nem szeretek, de minden mozgás jöhet.
Izgul a koncertjei előtt?
Most fokozottabban, mert ez tényleg egy nagy megmérettetés. Minden koncert előtt izgulok. Szerintem nincs olyan színpadi ember, aki miután mindent szívből és élőben csinál, ne lenne lámpalázas. A lámpaláz azután a színpadon elmúlik és plusz energiát ad.
Hol tart a régi terve, hogy zenés filmet forgasson az életéről? Megírta már a forgatókönyvet, vagy az élet írja azt?
Egyrészt az élet írja, másrészt tényleg évek óta nagyon szeretném a filmet, hátha megtetszik az ötlet egy rendezőnek, egy tévének. Mostanában nagyon komoly nemzetközi sikereket érnek el a magyar filmek, díjakkal és mindennel. Az anyagiak gátolják a filmtervet. Amennyiben ez megoldódik, biztosan azonnal rácsapunk.
Van valami, amit megbánt eddigi élete során?
Nincs semmi. Úgy érzem, a sikerek meg a szenvedés ott végződtek, hogy a zene mindenen át tudja vinni az embert. Az évek múlásán, a hangulatok változásain. Gyógyító ereje van. Semmit nem bántam meg.
(komaromonline, fotók: ZS archívuma)