MEGOSZTÁS:

Szívem szerint csak jó és szép dolgokról szerettem volna írni, de sajnos a valóság nagyon kiábrándító és megdöbbentő. A múltkori írásomban említettem, hogy az Erzsébet híd és a volt határátkelő területe városunk és egyben országunk déli kapuja.

Ezen a kapun érkezik városunkba a fizetőképes külföldi turisták döntő hányada. Sajnos amit itt látnak és tapasztalnak az inkább elrettenti és  taszítja, minthogy vonzaná őket.

Engedjék meg, hogy elmeséljem az egyik  barátom történetét. Egy turistahajón dolgozik  kormányosként. Amikor a hajójuk a délkomáromi kikötőben vesztegelt, mint városunk szülötte, jó szívvel azt tanácsolta a turistáknak, hogy látogassanak át városunkba. Mikor a turisták visszatértek a hajóra rákérdezett, hogy miként tetszett városunk, nagy meglepetésére és döbbenetére azt válaszolták, hogy mikor átjöttek az Erzsébet hídon és látták  az elhanyagolt, koszos, szemetes és pusztulásban lévő „városkaput“, még a hídon inkább visszafordultak és Dél-Komáromban költötték el a pénzüket. Biztosan nem voltak tisztában azzal, hogy városunk egyik fő prioritása a turizmus fejlesztése.

Hát igen, ez a mai komáromi valóság. Ez a terület, amely valamikor a fegyelem,  a törvények szigorú betartatásának a helyszíne volt, napjainkra átváltozott a káosz, a pusztulás, a kosz és főleg  közlekedési szabályok megcsúfolásának helyszínévé. Itt büntetlenül lehet a zebrán,  a kereszteződésben meg a tilosban parkolni, össze-vissza forogni, mindez a kutyát sem érdekli. Elmodhatjuk , hogy itt a nemnormális a normális.

Az egészben az a legborzasztóbb, hogy ennek nem kellene így lennie, mivel a megye szándékában állt – saját kötségén – a terület rendbetétele. Volt szerencsém látni a tervrajzot, (amelyet az alábbiakban láthatnak). Majdnem leesett az állam a csodálkozástól! Egy nagy körforgalom a Pokol előtt, egy másik kisebb az Erzsébet híd feljárójában. Parkolók, fák, zöld terület.

Igen, ez lenne méltó egy 750 éves városhoz és az országunkhoz! Hogy miért nem valósulhatott meg? Ez ügyben több féle verziót hallottam. Például olyat, hogy nem illett a város  koncepciójába. Jó vicc!  Ki gondolta volna, hogy  ennek a városnak van valami koncepciója! Azután azt is hallottam, hogy a területtel szomszédos “üzletembereknek” nem tetszett a dolog, mivel nekik más terveik voltak, s vannak a területtel. Azt is hallottam, hogy a város nem akart anyagilag beszállni pár parkoló kialakításába a terület észak-nyugati részén. De nem ez a lényeg, hanem az elhalasztott lehetőség. Félreértés ne essék ez az  elmúlt választási időszakban az úgynevezett Marek-érában történt, ami azt jelenti, hogy úgy Isten igazából meg sem lepődhetünk az egészen.

Lehet, hogy sokuknak  szöget ütött a fejébe, hogy mi a jó Istennek kell oda két körforgalom, főleg az, hogy minek kell körforgalom az Erzsébet híd feljárójához. A válasz nagyon egyszerű. Azért, hogy igénybe tudja venni a határátkelő területén kialakított  parkolókat, mivel a parkolás befejeztével át kellene haladnia Magyarországra, hogy szabályosan meg tudjon fordulni. Higgyék el más lehetőség nincs, ez nem csak az én véleményem, hanem a közlekedési szakemberek véleménye is. Ráadásul az egész a megye pénzén lett volna megvalósítva. De nekünk, pontosabban a város urainak nem kellett. Igen, ilyen az igazi komáromi virtus.

Így maradt a megye fennhatósága alá tartozó híd tövébben a bozótos, amely lehet, hogy Malájzia eltűnt repülőgépének a roncsait is rejtheti, a rozsdás megdőlt korlát, a gaz, a piszok, a szemét meg a félig szétvert és teleragasztgatott “Szlota emlékmű”.  Ez nagy szégyen a mindenkori, de a mostani “vezetőinkre” is!

Üdvözöljük, Komáromban!     Welcome to Komarno!

(Fügedi Jenő,  komaromonline.sk)

 

 

 

MEGOSZTÁS:

Hozzászólások

hozzászólás