Ovi- és iskolakezdési tanácsok szülőknek
Szeptember… nem csak egy új évszak, hanem az iskolakezdés ideje is. Sok óvoda- és iskolakezdő gyermek néz egy új világ elé. Bizony ezek óriási változások az egész család életében, hiszen egy lépcsőfokkal feljebb lépett a csemete, el kell engedni a kicsi kezét. Hogy ne rettegve, aggódva kezdődjön, megkértem óvoda- és iskolapedagógusokat, adjanak néhány tanácsot, biztassák a szülőket.
Barta Csilla
“Már csak pár nap és az iskola kapuja tárt karokkal várja tanulóit, köztük az „újonc” elsősöket. Egész nyáron már a szülők többsége valószínűleg azon aggódik, hogy gyermeke miként fog teljesíteni az oktatás során. Egy valamit viszont jól szem előtt kell tartanunk, ők még mindig csak gyerekek. Első hetekben a sok élmény, az új környezet, a tanulásra való felkészítés nagyon lefárasztja a gyermeket, ezért szülők részéről otthon be kellene biztosítani a nyugodt légkört, és a megfelelő mennyiségű pihenést. A gyermek számára az együtt eltöltött idő felbecsülhetetlen. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermeki jókedv, a kikapcsolódás, a játék még mindig fő tevékenységi körük marad. Így minden egyes nap szánjanak időt a közös kikapcsolódásra. Hiszen egész nap gyermekük megpróbál folyamatosan teljesíteni, figyelni a tanórák folyamán. Egy iskolás gyermek egész nap oda teszi magát, megpróbál „megfelelni” az elvárásoknak, a társadalmi beilleszkedésben, az oktatás során. Tulajdonképpen a nap nagy részét az iskolában tölti. Napközis tanító néniként kellő odafigyelést szentelek arra, hogy a gyermek a délutánokat derűs légkörben töltse, és a játék központi tevékenységünk maradjon az iskolai élet során. Közös célnak tekintem, hogy a gyermek jól érezze magát környezetében. Szeressen iskolába járni, és ez mind a szülő, mind a pedagógus céljainak is tekinthető. Így a közös együttműködést, a folyamatos kommunikációt sem szabad elhanyagolni – úgy kell tevékenykednünk, hogy a gyermek az iskolát a „második otthonának tekintse”. S így fejlődése is játszva, észrevétlenül és eredményesen fog végbe menni.”
Magyar Tímea
“Az óvodakezdés, az első igazán fontos elválás talán az anyukáknak még nehezebb, mint a gyerekeknek. Ez egy teljesen új világ mind a gyermeknek, mind az anyának. Már időben kezdjék el szokni a gondolatot, hogy a gyermekük óvodába fog járni. Örüljenek vele együtt, hogy már ilyen nagy, és megteszi az első önálló lépését egy új közösség felé. Már az óvoda előtt beszélgessünk az óvodáról, az óvodai életről. Próbáljunk az óvodai élethez hasonló napirendet kialakítani. Segítség lehet az is, ha az óvodával kapcsolatos meséket, esetleg saját tapasztalatainkat meséljük a gyereknek. De legfontosabb, hogy a gyermek azt érezze, jó helyre kerül. Ha ezeket mind végiggondoljuk, felkészülünk rájuk, feltesszük a kérdéseinket, akkor a NAGY NAP már nem fogja készületlenül érni a gyermeket, az anyuka pedig szívében-lelkében megnyugodva engedi el gyermekét erre a szép útra.”
Farkas Ilonka
“Minden kezdet nehéz: szülőnek, gyermeknek egyaránt. Új arcokat, új helyet és egy új napirendet kell megszokni, ezért szükséges a türelem és a biztonságos háttér az újdonsült iskolásnak. Hogy a későbbiek folyamán is örömteli legyen az iskolai munka, minden nap segítsék gyermekeiket a felkészülésben, nyugodtan, szeretettel mutatva a helyes utat. Dicsérettel és biztatással ösztönözzék őket a jobb eredmény elérésére, a kitartó munkára. Szeretetükről akkor is biztosítsák gyermeküket, ha nem olyan teljesítményt nyújt, amelyet maguk szeretnének. S nem utolsó sorban fontos az is, hogy elfogadják a gyermeküket tanító pedagógus személyét, tanítási stílusát. Higgyenek benne, hogy ahogy dönt, amit tesz, az a gyermekük javát szolgálja! Türelmet és sok sikert kívánok minden elsős szülőnek!”
Egyed Mária
“A gyerekeknek és szüleiknek sem egyszerű ez az időszak. De türelemmel, együttérzéssel, folyamatos pozitív motivációval megkönnyíthető a beiskolázási időszak. Fontos, hogy a szülő partnere legyen a pedagógusnak, meghallgassa és alkalmazza a tanácsait. A beszoktatási időszak a legnehezebb, még ha játékos formában is igyekeznek megoldani a pedagógusok. Az iskola ugyanis egész más szabályok szerint működik, mint az óvoda. Megszűnik az alvási időszak és intenzívebben kell követni illetve véghezvinni az utasításokat. Más szóval mérhető teljesítményt kell nyújtani. Nem szabad megijedni… segítő kezet kell nyújtani, hogy ez az időszak gördülékenyen, elmúljon. A gyerekek azután hamar akklimatizálódnak, megszokják az újat – persze nem egyformán – ezért kell a folyamatos kapcsolattartás a szülők és pedagógusok között, hogy pontosan tudják, milyen szinten vannak, és hogy együtt tudjanak hatékonyan segíteni, ott ahol hiányosságokat észlelnek…”
Gyakorló anyukaként még annyit fűznék hozzá jó tanácsként – főleg az óvodát kezdőknek – hogy legyenek határozottak, de kedvesek, nyugodtak. Ha a kicsi azt érzi, hogy anyuci ideges, amikor az oviba mennek, ő is az lesz. Gyors búcsúzkodás, még akkor is, ha pityereg. Nem fog megnyugodni, ha fél órát vigasztalja… Sőt. Nagyon nehéz otthagyni, de higgyék el, a gyerkőc hamarabb megszokja, mint a szülő.
Kliment Andrea – KreAndi 
