Nem megbélyegezni, integrálni kell a hajléktalanokat
Nincs város, ahol ne találkozhatnánk hajléktalanokkal. Szlovákiában pontos adatok nincsenek arra nézve, hogy hányan tengetik az utcákon a napjaikat és a nap végén hány embernek nincs hová hazamennie. Annyi azonban tudható, hogy a hajléktalan szállókat és éjszakai melegedőket országos szinten több mint tizezer ember veszi igénybe. Róluk az önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. Már ha hagyják.
Komárom városában sincs ez másképpen, tudtuk meg Koncz Adriannától, a városi szociális osztály vezetőjétől – „Egész évben minden erőnkkel próbálunk segíteni nekik és gondoskodni róluk. Az önkormányzat által működtetett hajléktalanszálló 2020 elejére lett felújítva és 35 fős kapacitásra kibővítve. Állandó lakóink szerződéses viszonyban, minimális összegért vehetik igénybe a szolgáltatást, melynek keretén belül használhatják a higiéniai vizesblokkot és a mosodát is. A járvány megjelenése érzékelhetően megnehezítette a helyzetüket is, de az önkormányzatét is. Fokozottan oda kell figyelnünk arra, hogy betartsák a járványügyi előírásokat, rendszeresen tesztelve legyenek Covid-19-re, valamint a szálló fokozott fertőtlenítésére. Abból kifolyólag, hogy városunk hajléktalan térképén jelenleg 50-en vannak jegyezve, kialakítottunk egy ingyenes éjjeli menedékként szolgáló melegedőt is, hogy abban az esetben, ha mindenki egyszere szeretne bejönni, egy rászoruló se szoruljon ki az utcára. Teltházra azonban még nem volt példa. Vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a megszokott, szabad életformájukhoz. Róluk a szociális osztály terepmunkásai gondoskodnak. Hetente egyszer ugyanúgy kapnak tartós élelmiszercsomagot és pékárut, illetve igény szerint tiszta ruhát, mint a szállón élők. “
A zord, hideg téli napokon hangsúlyosan fontos, hogy az ember magasabb kalóriatartalmú, tápláló, meleg ételhez jusson. A rendszeres meleg étel a legtöbb hajléktalan számára azonban csak álom luxuskivitelben. Városunkban sem volt ez másképpen egészen addig, míg több társadalom peremére sodródott ember sorssá vált életét megismerve Kollár Zoltán, Pro Urbe-díjas vállalkozó az otthontalanok megsegítésére el nem indította civil kezdeményezését, melynek keretén belül megszólította a helyi éttermek tulajdonosait, akik az első szóra csatlakoztak a kezdeményezéshez, és vállalták, hogy telente meleg ebéddel látják el a kiszolgáltatott embertársaikat.
Példájukat egyre többen követték (Apáli, Apetit, Art Cafe , Allegra pizzéria, Bandérium, Bástya csárda, Bella, Cleopátra , Danobius center, Gusto, Hubert , Litovel pub, Klapka , Milles , Mezupa, Fiesta , Földes pékség, Olymp, Panoráma hotel, Ring bár, Wrap). Mára a megmaradt menük kiosztásában, valamint a hajléktalanok társadalmi integrációjában rengeteg elkötelezett civil önkéntes és a városi rendőrség is segít.
Ők azok, akik saját szabadidejüket feláldozva igyekeznek elviselhetőbbé tenni az utcán élők életét, és ők azok, akik, ha vészhelyzet van, akkor azonnal ugranak. Idővel a kezdeményezés mellé állt a városban működő öt egyházi intézmény vezetősége is.
Idén kegyes volt a tél azokhoz a hajléktalanokhoz, akik inkább az utca magányát választották. Pár nap és pár éjszaka kivételével nem azzal a félelemmel kellett betakarózniuk összeguberált vackukon, hogy talán ez lesz az utolsó éjszakájuk, vagy a dermesztő hidegekben, a csontig hatoló fagyos szélben menedéket keresni, egy zugot, ahol van némi esélyük a holnapra, az ébredésre.
„Sajnos vesztettünk életet, viszont sokat mentettünk is, – mondja Svanczár Róbert, akinek a múlt évben, tíz fárasztó év után Kollár Zoltán átadta a stafétát. – Most, hogy véget ért egy újabb téli szezon, kicsit mi is fellélegezhetünk. Nagyon hálásak vagyunk Komárom városának, a polgárőröknek, akik elvállalták ez együttműködést, valamint minden egyháznak, étteremnek, akik részt vettek az ételek megfőzésében. Pihenni azonban biztosan nem fogunk, mert amint a járványügyi rendelkezések enyhülnek, egy új projektet szeretnénk elindítani, melynek célja, hogy a hajléktalanokat bevonjuk a közmunkába. Célunk, hogy ők is a társadalom hasznos tagjának érezzék magukat, olyan embernek, akinek a munkájára szükség van. Jelenleg is többen dolgoznak közmunkásként, vagy vállalnak alkalmi munkát. Már ha találnak, mert egy lecsúszott ember nehezen talál a mai világban magának munkát. Ahhoz azonban, hogy ismét „normális “életet éljenek, ez elengedhetetlen. Tíz éve dolgozom Kollár Zoltánnal, akinek rendkívül hálás vagyok és ezúton is köszönöm a bizalmat, hogy engem választott utódjának, és ez alatt sokszor láttam, hogy mennyire megtöri az utcán töltött idő az embereket, hogy távolodnak el önmaguktól, a társadalomtól és nagyon szomorú, de azt kell mondanom, attól a belső tartástól, erőtől, méltóságtól, önbecsüléstől, ami Emberré tesz minket. Bízok benne, hogy kellő motivációval sikerül őket újra szocializálnunk, újra hozzászoktatni a munkához és ahhoz, hogy nekik ugyanúgy vannak kötelességeik, mint mindenki másnak. Önmagukkal és a várossal szemben. Az egyik ilyen kötelességük pedig az, hogy tisztán tartsák saját életkörnyezetüket. “
A hajléktalan gyakran vált ki környezetéből előítéletet, az emberek gyakran gondolják, hogy a hajléktalanságért nem a külső körülmények, hanem az emberek maguk a felelősek. A velük szemben mutatkozó előítéleteket egy idő után ők maguk is elfogadják, és hatására elveszítik önbecsülésüket. És fokozatosan egyre jobban elszigetelődnek, elveszítik társas kapcsolataikat és szép lassan saját életük felett az uralmat.
Innét pedig már csak egy fok választja el őket a feladástól, a beletörődéstől. Egyre rosszabb helyzetbe, egyre mélyebb lelki krízisbe kerülnek, egyre erősebb bennük a szégyenérzet, a bűntudat és a kudarc érzése, amit sokszor alkohollal (egyéb addiktív szerekkel) igyekeznek oldani, míg az önsorsrontásuk el nem hatalmasodik rajtuk. Itt, ezen a ponton már nehéz rajtuk segíteni. De, akin még lehet, azon az új projekt keretén belül Svanczár Róbert és mindazok, akik támogatják a kezdeményezést, köztük Komárom városa, most megpróbálnak segíteni.
Az Európai Parlament 2020. november 24-én elfogadott állásfoglalásában felszólította az EU-t és tagállamait, hogy 2030-ig számolják fel a hajléktalanságot. Javasolta egy keretrendszer kidolgozását a nemzeti stratégiák harmonizációért, és felszólította a tagállamokat, hogy dekriminalizálják a hajléktalanságot, és mozgósítsanak komoly összegeket a probléma kezelésére. Továbbá arra kérte a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyenlő hozzáférést az olyan közszolgáltatásokhoz, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás és a szociális szolgáltatások.
De miért kell erre még majd tíz évet várni?!
(komaromonline.sk, JN, fotók Svanczár R).
