Nehezen kezelhető polgártársak

Itt az idő, hogy megszabaduljunk a berögződéseinktől, sztereotípiáinktól. Ideje, hogy felhagyjunk az alibizmussal meg másokra mutogatással. Lejárt a mellébeszélés, a ködösítés ideje. Rá kellett döbbennünk, fel kellett fognunk, hogy valamennyire mindannyian elkorcsosodtunk, hogy most már nincs helye a másságra, a más nyelvre, bőrszínre, etnikumra való hivatkozásra. Mert a nehezen kezelhető polgártársak már nem csupán a társadalom perifériáján tengődő, beilleszkedésre képtelen népcsoportok. De nem ám! Ők már csak a jéghegy csúcsa. A hegy erejét és gyomrát mi alkotjuk. Mi meg a szomszédaink, utcabeliek. Ugyanolyanok, mint én, te, ön. Ránézésre semmi különbség. Hogy mégis van, ez csak később derül ki. Mondjuk épp akkor, amikor mindenre fütyülve egyetlen pillanat alatt válik nehezen kezelhető polgártárssá.

A Víz utca egyébként jó környéknek számít. A belváros 10-12 perces sétával közelíthető meg. 15 percre a kórház, ugyanennyire a sürgősségi rendelő. Tíz percre az utcától található több nagyobb bevásárlóközpont. Magában az utcában is van egy élelmiszerbolt, illetve gyógyszertár is. Szinte karnyújtásnyira magyar és szlovák nyelvű óvodák, iskolák. Sok potenciális lakásvásárló keresi épp ezt az utcán, az itt található tömbházakat.

A városi közterület-fenntartók rendszeresen takarítják a környéket, a szeméttárolókat az elmúlt évek során zárt ketrecbe szorították. A lakók kulcsot kaptak: egyfajta biztosítékot arra, hogy a jövőben már nem fordulhatnak elő a korábbi áldatlan állapotokhoz hasonló jelenségek, amikor a nehezen kezelhető polgártársak álságos ténykedése miatt a szemét a kukákból az utcára, a zöldövezetbe, a lépcsőházak közvetlen közelébe került. A város vezetősége pedig nem kevés pénzt fektetett eddig a lakosok kérésére a zárható kukatárolókba, de ennek ellenére még mindig vannak “kiskapuk” a kukák kitúrására.

Sajnos azonban a helyzet így sem javult: továbbra is nagyon sok a szemét, mivel egyesek nem veszik a fáradtságot, hogy azt valóban a kukákba dobják. Vagy esetleg a város vagy a járás más részeiről hozzák zsákszám a szemetet, amit aztán épp itt dobnak ki: nem törődve az általuk okozott rendetlenséggel, kosszal. Nagy szomorúság, hogy a szeméttel együtt egyenes arányosságban növekszik a nehezen kezelhető polgártársak száma is.

(komaromonline.sk, vata)