Ma lenne hetven éves Holocsy István

Néhány éve jártam a sírjánál. Azon a ragyogó nyári napon, gyönyörű bárányfelhők alatt Illésházáról írtam riportot. A községháza után, az első utunk fotós kollégámmal a temetőbe vezetett. Holocsy István sírjánál állva felidéztem néhány emléket.

Azt, amikor a színház portáján álltam, éppen a Csókos asszony nagyoperett első szünete volt. Holocsy István meglátott, és mivel tudta, hogy már harmincszor láttam az előadást, komoly arccal arra kért, menjek be harmadik lakájként a második felvonásban, mert a lakájt alakító színész éppen megbetegedett. Persze, nem mentem. Holocsy István ilyen volt: minden percben a színház dolgait oldotta.

Évekkel a halála után, egy másik nyáron, amikor szellő is alig fújdogált, özvegyével, Verával beszélgettem a házuk hűvös verandáján. Néha most is hallom, mondta Vera, ahogy késő este fordul a zárban a kulcs, amint a színházból, vagy tájelőadásból érkezik. Abból, ahogy mondta, éreztem a síron túl is tartó szerelem erejét.

És eszembe jutott az a tíz évvel ezelőtti tavaszi pillanat, amikor 2010. április 16-án Holocsy Katalin és Holocsy Krisztina, a színész két lánya leleplezték édesapjuk mellszobrát a Komáromi Jókai Színházban. Dráfi Mátyás A színész halála című verset szavalta, Tóth Tibor színházigazgató méltatta az életművet, Tóth László színháztörténész tartott előadást.

Hát, ezeken töprengtem Holocsy István sírjánál Illésházán. A fotós kolléga már indult, sok volt a dolgunk a riporttal. Követtem. Útközben még bevillantak a darabok, amikben láttam. A Noszty fiú esete Tóth Marival még a Szakszervezetek Házában, és a havazás, amelyben mentünk hazafelé az előadás után. A padlás, amint abba a hatalmas tükörbe néz. És persze, a CAliguLÓ. Azt hányszor megnéztem!

Holocsy István 1950. február 18-án született Illésházán. 1967-ben érettségizett Pozsonyban. 1973-ban szerzett színészi oklevelet Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Kazimír Károly osztályában, majd a komáromi Magyar Területi Színház tagja lett. 1981-től művészeti vezető, 1994. június 1-től a Komáromi Jókai Színház igazgatója volt. Vendégként játszott a kassai Thália Színházban, a Kisvárdai Várszínházban. 1996. július 27-én, 46 éves korában hunyt el.

1997-ben in memoriam Nyitott Európáért Díjban, 1998-ban pedig az MK művelődési és közoktatási miniszterének posztumusz Pro Cultura Hungarica Emlékplakettjében részesült.

Gálvölgyi János és Reviczky Gábor voltak az osztálytársai a főiskolán. Özvegye, Vera mesélte, többször eljöttek hozzá Komáromba. Holocsy István megtehette volna, hogy Budapesten marad, de más utat jelölt ki magának. Hazajött, a komáromi színházba. Negyvenhat évének éppen a felét, huszonhárom esztendőt töltött színpadon. Ma lenne hetven éves. Nem feledjük mosolyát és örök vidámságát.

(Bárány János, forrás és fotók: jokai.sk)