Kuciak-emlékest Komáromban
Két évvel ezelőtt egy ország hallgatta megrendülve a híreket, hogy kegyetlen gyilkosság áldozata lett Ján Kuciak oknyomozó újságíró és jegyese, Martina Kušnírová. Haláluk második évfordulóján Komáromban a Klapka-téren tartottak, ahogy azt a szervezők hangsúlyozták, apolitikus megemlékezést.
A csontig hatoló hideg szél ellenére közel kétszáz ember hallgatta a tiszteletadó esemény első résztvevőjének, Laboda Róbert tanár, költő, slamer előadásában Cseh Tamás Csönded vagyok c. dalát, melyt követően Zuzana Bútorová és Miklós László moderátorok felszólalásukban hangsúlyozták, hogy a korrupció és törvénytelenség ellen harcoló fiatal újságíró és menyasszonya halála után már soha nem lesz Szlovákia az a biztonságos ország, aminek előtte egy nappal hittük. Hiszen a gyilkosok itt jártak köztünk, valószínűleg többször is megfordultak a bűntársuk, Andruskó Zoltán pizzériájában, mellyel szemben, szimbolikusan kifeszítették a Ján Kuciakot és Martina Kušnírovát ábrázoló molinót a szervezők.
Jozef Černek, a Matica-ház igazgatója megrázó, erős beszédében kiemelte, „Elfelejteni valamit annyit tesz, mint újra átélni azt, ami a mai korban, amikor három generációnyira van csak tőlünk mindaz a borzalom, amit a fasizmus zúdított Európára, ismét felütötte a fejét, és egyre erőteljesebben van jelen. A mi nagyszüleink a fasizmus ellen harcoltak, és annak áldozatai voltak. Ján és Martina a maffia ellen küzdött és ezért az életükkel fizettek. Áldozatot hoztak, és ezt nekünk nem szabad elfelejtenünk. “
Dékány Nikolett
Ezt követően Dékány Nikolett színművésznő lépett a mikrofonhoz. Beszédét azzal kezdte, hogy számára Ján Kuciak, aki az igazság felderítésére tette fel az életét, tisztességes fiatal volt. „Halálával sok ember számára vált hőssé, de én úgy gondolom, már előtte, életében, az volt. Hős, mert azon dolgozott, hogy polgártársaival, azaz velünk egy tisztességes országban élhessen. Marian Kočner pont ebben az országban font egy hatalmas pókhálót, melynek egy fonalát kezdte felgombolyítani Ján Kuciak, ami halála után vezetett el minket az igazsághoz. Hálával tartozunk neki. “
Daniela Kapitáňová írónő arra figyelmeztetett, hogy a bűnösök ugyan elnyerik méltó büntetésüket, de a gyilkosok nyomát, akik itt jártak köztünk, minden lehető eszközzel, szimbolikus és „mágikus” módon meg kell próbálnunk eltüntetni, és kiűzni a „gonoszt” városból.
Befejezésül Urbán Péter a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának kutatója és civil aktivista, a rendezvény egyik szervezője meghatódva beszélt arról, hogy az egyetemes tisztesség döntés kérdése, és ahogy Ján Kuciak emellett döntött, úgy mi felvidéki magyarok is a tisztességet akarjuk választani. „A jó mellett kiállni és jót tenni, mindenki személyes döntése, és ennek a döntésnek a szabadságát soha senki nem veheti tőlünk el. “– mondta befejezésül.
Záróakkordként a jelenlévők nagy része kegyeletét gyertyagyújtással rótta le a meggyilkolt fiatal pár molinója előtt.
Mindazokat, akiket részletesebben is érdekelt a fiatal oknyomozó újságíró tragédiájának hatása a társadalmunkra, az ország politikai viszonyaira, és az eseményekkel kapcsolatos sajtómegjelenések hatására, a felvidéki magyarság reagálására a történtekkel kapcsolatban, a társadalmi felelősségvállalásról stb., egy rendkívül magas színvonalú, a témát több irányból megközelítő beszélgetésre várták a szervezők a RÉV – A Magyar Kultúra Házába.
A Vasárnap magazin munkatársával, Vrabec Mária újságíróval, Langschadl Mátyással a Ma7 szerkesztőjével és Gazdag Józseffel a Pátria Rádió munkatársával, a Rangadó közéleti magazin szerkesztőjével és Madách Imre-, Bródy Sándor- és Talamon Alfonz-díjas szerzővel Urbán Péter beszélgetett.
(komaromonline.sk, FL, fotók: Prezmeczky Péter)
