Komáromi ninja Laci, a világ legnehezebb akadálypályáján

Három évvel ezelőtt, amikor először indította el a TV2 csatorna a Ninja Warrior Hungary ügyességi vetélkedőt, már szurkolhattunk Farkas Lacinak. Akkor, határon innen és túl, több millió tévénéző nézhette végig, ahogy sérülten, óriási fájdalmakkal küszködve igazi sportemberhez méltón végigküzdötte magát a pályán. Nem adta fel. Október 25-én ismét felcsendült a főcímzene, megtelt versenyzőkkel az akadálypályává alakított hatezer négyzetméteres stúdió, és kezdetét vette a verseny. Mi pedig ismét izgulhatunk és drukkolhatunk, a komáromi ninjáért. De hogy lesz egy eredeti foglalkozása szerint szakács fiúból személyi edző és az extrém sportok szerelmese?

Kiskoromban is örökmozgó voltam. – meséli Laci

– A suliban azokból a tantárgyakból, amiket szerettem, jó voltam, de akkoriban még nem igazán láttam át, hogy mennyire fontos a tanulás. Rajongtam minden „nyaktörő” sportért. Hála egy jómódú osztálytársamnak, aki nekem ajándékozta a régi gördeszkáját, korán próbára tehettem ügyességemet ebben az igazán kreatív extrém sportban. Sajnos hiába éreztem rá, ragadott meg ez az életérzés, miután tönkre ment a deszka, mi már nem tudtunk újat venni. Nagy álmom azonban a break tánc volt. Ellőtte 2 évig capoeiraztam, ami megadta a tánchoz az alap mozgást. Az egyik télen, késő délután a hetesen keresztül mentem haza, akkoriban a kettes lakótelepen laktunk, és megláttam, hogy a Szabadidő Központ kivilágított ablakai mögött breakelnek. Bekopogtattam, és legközelebb már köztük gyakorolhattam. Rengeteg időt szenteltem a breaktáncnak. Fantasztikus évek voltak. Hét évig jártam a csapattal fellépni. Sajnos akkor lesérült a csuklóm, amit később meg is kellett műteni. Street workoutnak, valamint a saját testsúlyos edzésnek, a calisthenicsnek köszönhetően mostanra szépen megerősödött. Ebből edzői képesítést is szereztem. Felnőtt fejjel jöttem rá, hogy az embernek nem csupán a testét, az erőnlétét, ügyességét kell fejlesztenie, hanem az intellektusát is, hiszen az önmagunk felett uralkodni tudás, ami a sportban nélkülözhetetlen, szellemi síkon zajlik.

Először 2017-ben indulták a megmérettetésen. Mi motivált abban, hogy jelentkezz a versenyre?

A Ninja Warrior a világ egyik legnépszerűbb műsora, mostanra a világ több mint negyven országában szervezték meg. Külföldön jóval korábban indult hódító útjára. Rengeteg felvételt néztem meg a videómegosztó portálokon, és közben mindig arra gondoltam, de jó lenne, ha egyszer részt vehetnék egy ilyen versenyen. Amikor meghirdették, úgy éreztem, eljött az én időm. Több ezer jelentkező közül választották ki azt a 360 versenyzőt, akik a kamerák előtt is megmutathatják tudásukat.

Mi vonzott benne?

Egyrészt az, hogy az akadálypályák úgy vannak megtervezve, hogy az embernek minden készségét, képességét, tudását próbára teszik. Ennek a teljesítéséhez a jó erőnlét és a gyorsaság nem elég. Ismerni kell az akrobatika és a falmászás technikáját, valamint jól kell tudni használni a saját testünket, pont úgy, mint a street workoutnál. És még így is rengeteg a hibalehetőség, hiszen egy igényes akadálypályát kell a lehető legrövidebb időn belül teljesíteni és eljutni a piros gombig. Amikor először indultam, 2017-ben az elődöntőben egy rossz leugrásnál megszakadt a keresztszalag a térdemben. De sikerült így is eljutnom „gombig”. Bejutottam a középdöntőbe is, ahol egy darabig jól teljesítettem, de aztán a nagy fal ki fogott a térdemen és kiestem. Hatalmas fájdalmaim voltak, a térdem tele volt vízzel és vérrel, később meg is kellett műteni, de feladni nem akartam. A sport ugyanis, véleményem szerint, elsősorban önmagunk korlátainak és határainak a legyőzéséről szól, és csak után a győzelemről. Persze, az emberben ott van, hogy bizonyítani szeretne. És motivált a győztesnek járó jutalom is.

Tavasszal hirdették meg a Ninja Warrior Hungary harmadik évadát. A jelentkezés előtt volt benned némi bizonytalanság, vagy azonnal, gondolkodás nélkül belevágtál?

Tavasszal, a reggeli kávé mellett beszélgettünk a barátnőmmel, és mondtam neki, hogy milyen jó lenne, ha indítanának harmadik szériát. Úgy gondoltam, tökéletes időzítés lenne, mert a komáromi Horváth Attila doktor úrnak köszönhetően, rendbe jött a térdem is és minden téren jó passzban vagyok. Jó lenne végre megmutatni mire vagyok képes. Másnap megcsörrent a telefonom. A szervezők hívtak, hogy elindítják a válogatást és mivel az első adássorozatban jól teljesítettem és érdekes személyiségnek találtak, ezért szeretnék, ha indulnék a versenyen.

Mi miatt tartottak téged érdekesebb személyiségnek másoknál?

A válogatás és a verseny részét képezte egy interjú is. Ott is felvállaltam, hogy én a sportnak köszönhetek mindent. Hátrányos helyzetű családban nőttem fel. Édesanyánk, jobbára egyedül nevelt minket a négy testvéremmel. A középső öcsémet, aki súlyos egészségkárosodással született, tizenhárom éven át, míg örökre itt nem hagyott minket, áldozatosan ápolta. Mégis jutott figyelme, energiája ránk is. Mindannyian megtaláltuk a helyünket az életben. A két fiatalabb öcsém követte a példámat, sportolnak. Látják, hogy az ember a saját erejéből is boldogulhat, viheti valamire. Csak azt az egyet soha nem szabad elfelejtenie, honnan indult. Igaz, nekem szerencsém van, mert sok ember bízik bennem, sokan támogatnak. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az évek során rengetegszer találkoztam olyanokkal, akik megpróbáltak lehúzni, akik nem értették meg, hogy ha van egy jó szakmám, ha ipari alpinistaként és sok más szakmában is megálltam már a helyem, akkor miért nem akarok „hétköznapi” emberként élni. Meg kellett tanulnom távoltartani magamtól a negatív, a lehúzó embereket és azokat, akiknek csak akkor volt rám szükségük, ha nekik segítség kellett. Hogy ezt megtudjam tenni, rengeteget kellett tanulnom. Motivációs trénerektől, könyvekből.

A világ legnagyobb akadálypályájára, hogy lehet felkészülni?

Ez egy jó kérdés. Sokan faggatnak ezzel kapcsolatban. Fizikailag, ugyan sok munkával, de fel lehet. Ez a könnyebbik oldala. Agyban már nehezebb. Hihetetlen koncentrációt igényel a pálya teljesítése, amit a kamerák, a fények, a zsibongás és a hatalmas lámpaláz megnehezítenek. Centiken múlik minden. Itt nem lehet megjátszani semmit. Tiszta játék. A jobbik győz. A győzelemhez azonban kell egy nagy adag szerencse is. Sokat jelent nekem, hogy a párom, Both Nicole, akivel múlt évben ünnepeltük kapcsolatunk tizedik évfordulóját, csak az esküvőt a járvány miatt elhalasztottuk, támogatja a terveimet, az elképzeléseimet. Kezdet-kezdetén még kételkedett benne, hogy a sportra alapozva biztos egzisztenciát tudok magamnak teremteni, de ahogy erősödött a szakmai nevem, ahogy elkezdett személyi edzőként megtelni a határidőnaplóm, hívtak reklámfilmekbe forgatni, úgy erősödött meg az ő bizalma és támogatása is. Sokat köszönhetek a fő szponzoromnak, a komáromi Pálmai Dánielnek, aki az évek alatt végig segítette az utamat. Az újvári Mercedes szalon igazgatójának Robert Zaukonak, is köszönöm a támogatást.

A győztes húsz millió forintot vihet haza. Ha megnyernéd a versenyt, mire használnád fel a nyereményedet?

Nagy álmom, hogy egyszer legyen egy saját edzőtermem. Készülőben van egy saját sportmárkám, aminek a logóját még régebben a karomra tetováltattam. Szeretnék egy önálló saját brandet felfuttatni. Mindeközben családot alapítani és dolgozni önmagamon tovább. Ennek egyik állomása az érettségi, amire a Gútai Magyar Magán Szakközépiskolában készülök. Rengeteg tervem van, de most a legfontosabb, hogy sikerüljön igazi ninjává válnom.

(komaromonline.sk, JN)