Kiss Róbert: Építsük Isten országát

Húsvét van, Jézus Krisztus győzött a halálon. „Ezt a napot az Úristen adta, örvendendjünk és vigadjunk rajta” (Zsolt 117) – ismételjük, s újra hálatelt szívvel énekeljük az alleluját.

Az öröm elsősorban az Úr Jézusnak szól. Az ő szenvedése és keresztje győzedelmes örömmé, megaláztatása dicsőséggé, gyengesége hatalommá változott. Azért jött a földre, hogy szenvedésével és halálával visszaszerezze az életet, megszabadítson minket a bűntől és a kárhozattól.

Akit igazán szeretünk, annak fájdalma – öröme a mienk is. Ha a családban súlyos betegen fekszik a családfő, s az orvos csak kis reményt nyújt a felgyógyuláshoz, a feleség a gyermekekkel könnyes szemekkel, lábujjhegyen járnak a betegágy körül, s virrasztva figyelik a beteg szükségleteit. S ha másnap vagy harmadnap a várakozás ellenére pozitív fordulat következik be a beteg állapotában, s az orvos bizakodva kijelenti, hogy a krízisen túl vannak, mindenki fellélegzik, a szemekben felragyog az öröm, az arcok kivirulnak, s a szívek eltelnek hálával. Nagypénteken az Úr Jézusban drága halottat siratott az Egyház, húsvétvasárnap pedig boldogan szemléljük a mindenható Isten hatalmát, aki megdicsőítette Szent Fiát. Krisztus feltámadásának megújító erejében nekünk is részünk van, feltámadása ugyanis biztos záloga a mi feltámadásunknak.

A Mennyei Atya öröktől fogva megtervezte, hogy az örök Ige emberré legyen, és mi az ő fogadott fiai legyünk. Jézus Krisztus a szentség egyetlen mintaképe jön, mint közvetítő, hogy lelkünket megszentelje. Elégtételével és érdemeivel ő fizette meg üdvösségünk árát. Feltámadása számunkra nemcsak egy jövőbeli reménység, hanem már e földön is a boldog beteljesedés. Már most élvezhetjük a kegyelemnek és istenfiúságnak boldog életét, mely majd a mennyországban teljesedik ki. Az Élet felé tartó első nagy lépés a Krisztus istenségébe vetett hit.

Egy szerzetes atya beszélte egy idős férfiről, aki egész életében vallásos volt, s amikor halálos betegségben feküdt, készült az utolsó útra. Miután megkapta a betegek kenetét és magához vette a szent útravalót, a lelkiatya megkérdezte őt: – Készen áll a nagy útra? – Teljesen készen, atyám. – Nem fél? – Én, félni, ugyan mitől? – felelte, s a keblére mutatott, ahová előtte pár perccel betért a föltámadott szentségi Jézus az Oltáriszentségben.

Mi se éljünk félelemben. A feltámadt Krisztus a nagypénteki szenvedés minden szomorúságát, bánatát, bizonytalanságát egy csapásra el tudja oszlatni. Ujjongó örömmel legyünk az ő tanúi. Lássa meg mindenki, aki csak találkozik velünk, hogy mi a feltámadt Krisztustól kapjuk az erőt, a bátorságot, hogy szembenézzünk a jelen élet nehézségeivel. Tudjuk, hogy ez a világ egyszer elmúlik, de Krisztus él és vele együtt mi is élni fogunk. Ahol vagyunk Isten kegyelméből ott építsük Isten országát szeretetszolgálataink által. Mindenkinek békés húsvéti ünnepeket kívánok!

(Kiss Róbert, kanonok, esperes)