Hogyan tovább katolikus temető?

Fel! Támadunk!
Szappanopera lesz-e a komáromi temetődrámából?

Csütörtök délután Keszegh Béla polgármester kezdeményezésére találkozóra került sor a komáromi katolikus temető új kezelője, a Somnia nonprofit szervezet képviselőivel Kajan Péter és jogászukkal, a katolikus egyház képviselőjével Kiss Róbert kanonokkal és Komárom város képviselőivel. A találkozó fő témája a temető új „működési rendje” volt, amelyről a képviselők a legközelebbi testületi ülésen fognak szavazni. A polgármester a közeljövőben hasonló találkozót szervez városunk lakosságával.

Alapszituáció.
A komáromi temető katolikus része ugyan a város területén fekszik, ám tulajdonjogilag a katolikus egyházhoz tartozik. Az egyház pedig meghatározott időre kezelőnek adja ki a temetőt, aki fenntartja azt, szolgáltatásokat biztosít a lakosság számára. Húsz éven át a Földes Sándor vezette Cintoríny Komárno látta el ezt a feladatot, 2023. december 31-én lejárt a szerződése. A 470/2005-ös törvény 26-os paragrafusának 8. pontja kimondja, hogy amennyiben megváltozik a temető üzemeltetője, az általa vezetett teljes nyilvántartást át kell adnia a településnek (tulajdonképpen a tulajdonosnak kéne, ám a törvény települést határoz meg, mivel a legtöbb esetben az önkormányzatok töltik be ezt a feladatkört). Na. És itt kezdődik a komáromi katolikus temetődráma, ugyanis Földes Sándor sem a nyilvántartást, sem pedig a kasszában lévő – sírhelybérleti befizetésekből származó – összeget nem adta át. Sem Komárom önkormányzatának, sem a helyi plébániának, sem pedig az új kezelőnek, a Somnia nonprofit szervezetnek.

Bonyodalom.
Hogy miért olyan nagy probléma ez? Utóbbi – a pénz át nem adása – egyértelmű: felújítási, karbantartási munkálatokat kell elvégeznie az új üzemeltetőnek, ráadásul bért és bérköltséget kell fizetnie, hiszen alkalmazottakkal dolgozik. Előbbi, a nyilvántartás hiánya, még komolyabb problémákat vet fel: ellenőrizhetetlenné válik, ki, mikor, hány évre előre fizette már be a sírhely bérletét. Hogyan lehet ezt rendezni? Új működési, rendezési tervet dolgoz ki az új kezelő, digitalizál és hivatalos bérleti szerződéseket ír alá. Nyilvántartás nélkül? Hogyan lehetséges ez? Egyszerű: mindenki kap egy teljesen új szerződést, új feltételekkel, új, befizetendő csekkel. És itt jön a fő probléma: mi van akkor, ha az illető már befizette tízéves sírhely bérletét az előző kezelőnek, ám az új fenntartó azt kéri tőle, hogy szolgáltatásaiért cserébe fizesse be újra?

Kibontakozás.
A Somnia sz. vezetője, Peter Kajan prezentációban tárja az egybegyűltek elé, milyen áldatlan állapotok várták a temetőben. A ravatalozó és a fenntartó kis háza azonnal teljes körű felújításra várt, biztosítani kellett a közvilágítást, a kamerarendszer kiépítését, tereprendezést. Mindez komoly anyagi ráfordítást igényelt.
A tulajdonos katolikus egyház részéről Kiss Róbert kanonok úr jelezte, 2016-os Komáromba érkezése óta igyekezett zöld ágra vergődni az előző kezelővel, sajnos sikertelenül. Mindazonáltal jelzi, hogy lelkiekben is fontosnak tartja, hogy Komárom ismét a Felvidék mekkája legyen, méltó környezetet és lelki töltetet adjon a temető is.
Komárom város önkormányzata, élén Keszegh Béla polgármesterrel, kifejezi nemtetszését, amiért a városlakóknak, akik sírhelyet bérelnek a katolikus temetőben, kétszer kéne kifizetniük azt a szolgáltatást, amit azonban csak egyszer kapnak meg.
A városlakó, aki sírhelyet bérel, amit tíz évre előre kifizetett, most mégis újra azt várják tőle, fizessen?
Földes Sándor a volt üzemeltető talán tudna adni magyarázatot arra, hol van a nyilvántartás, melyet törvényből fakadó kötelessége lett volna átadni. Vagy talán arra, miért köttettek a valóságtól teljesen elrugaszkodott szerződések, akár 50 évre előre is. Vagy arra, hol vannak azok a pénzek, amiket a városiak befizettek, hogy nyugodtan és meghitten használhassák a sírkertet.

Tetőpont.
A majd kétórás vita, adok-kapok, érvek és ellenérvek során kiderül, hogy valahogy minden megjelent félnek igaza van. Az igazából meg nem igazán szeret engedni az ember. Valahogy mindenki mástól várja a megoldást. Az új üzemeltető új szerződéseket kötne, új feltételekkel, újra befizetett teljes összegekkel. Az egyház az üzemeltetőre bízná a megoldás megkeresését, megtalálását, hiszen épp azért „alkalmaz” kezelőt, hogy kezelje a fennálló helyzetet. A város pedig igyekszik tűzön-vízen át védeni a lakosság érdekeit, azzal együtt, hogy tudják, nincs javaslati lehetőségük. Két dolog között választhatnak: elfogadják az új üzemeltető új működési szabályzatát, annak minden feltételével együtt – ezzel a lakosok nemtetszését váltva ki, vagy nem szavazzák meg, ezzel egy regiment újabb gondot szakajtva a városlakók nyakába.

Végkifejlet: katasztrófa vagy megoldás?
A város kompromisszumot javasol, amit azonban mindegyik félnek el kell fogadnia. A temető tulajdonosától egy nyilatkozatot vár, az üzemeltetőtől a hivatalos, érvényes dokumentumok elismerését, a lakosságtól kompromisszum készséget, a testülettől pedig felelősségteljes döntést és megoldási javaslatokat. Az érdekek minden oldalról világosak és egyértelműek. A felek hajlékonysága már korántsem. S miközben ők minden diplomáciai készségüket igyekeznek bevetni, hogy mielőbb rendeződjék a komáromi katolikus temető ügye, az előző üzemeltető, aki miatt az egész dráma megszületett, vígan éli mindennapjait. A végére már csak egyetlen kérdés merül fel: ha valaki késve fizeti be a szemétdíjat, emiatt szinte elkerülhetetlen, hogy levelet kapjon a végrehajtótól, akkor miért nem lehet azonnal anyagi felelősségre vonni azt, aki más emberek pénzével sáfárkodik – törvénytelenül?

(komaromonline.sk, vata)