Gasztrobumm újra a Révben

Fekete Gábor állítja, hogy kultikus ételük a babgulyás volt. Ott volt a pinceklub születésekor, átívelt éveken, évtizedeken, látott mindenféle rendezvényt, és most, a jubileumi, negyedévszázados, rekordokat döntő kiállításmegnyitón is fő fogásként örvendeztette a látogatókat. Gábor szerint leáldozóban van, ahogy sok más nehezebb, kiadósabb egytálétel is. Hát, talán a menzán. Meg a Michelin-csillagos éttermekben. Meg a mindenmentes büfékben. De egy szórakozóhelyen, ahol a legkülönfélébb zenei stílusok adnak egymásnak randevút, ahol a legjobb a színházi előadások akusztikája, ahol még Vitray Tamásnak is rögtön a gyermekkori emlékei ugrottak be, ott mindig lesz helye és kereslete a babgulyásnak.

Bevallom, nekem még a zsíros deszka is a Révben ízlett a legjobban. Korsó sörrel, miközben szólt a népzene, és csapzottak voltunk a moldvai körtánctól. Amikor menüztetett a Tiszti pavilon alagsorában lévő étterem és rendezvényhelyszín, a kolozsvári káposztáért rajongtam. Azért, mert nem volt benne a káposzta agyonmosva. Úgy, élénken, egészségesen: savanyúan, ahogyan a hordóban érlelődött. Hogy kicsit csípje az ajkaim meg a nyelvem hegyét. Belé kovászos kenyérvéget tunkolva. (Az egyetlen dolog, amit a tunkolások közben sajnáltam, hogy töpörtyűt nem szolgáltak fel. Kis agyagtálakban, enyhén megsózva – az lett volna még királyi partnere az említett kenyérvégnek!) És a kezdeti időkben, amikor volt étlap is, ebéd és vacsorakínálattal, folyton a „Kommunista disznót” kértem. Úgy volt abban sütve a hagyma, amiről gyermekkorom legszebb nyarai ugrottak be. Elég a nosztalgiából! Azzal nem lehet jóllakni! Nem úgy a világ leveseivel, melyeket a Rév – Magyar Kultúra Házának gasztro-fenegyereke, Fekete Gábor mer öblös kerámiákba – szélesre tárva a hely kapuit újra az éhes komáromiak előtt.

„Van egy nagyon jó szakács barátom, Gulner Gyula, aki tíz-tizenöt évvel ezelőtt megpedzette, mennyire jó lenne nyitni Komáromban egy levesezőt. Kaptam az ötleten. Készíttettünk már kiváló PHO levest, sok gyömbérrel, rizstésztával, friss korianderrel. Burgonyakrémlevest csiperkegombával, vagy akár a gyakran csak regényekből, filmekből ismert borscsot. Volt már terítéken vöröslencse, sütőtök, póré, sőt sült fokhagymakrémleves is, pirított spenótos gnocchival” – sorolta Fekete Gábor, miközben a szomszéd asztaltól elismerő, elégedett hangok érkeztek.

Ott éppen a tárkonyos marharagut fogyasztották, előttem a színében is látványos karottaleves pompázott, mentalevéllel és parmezánnal. Gábor aktuális kedvence a tom yum leves. Egész éjjel fő a marhaborda-, csirke-, sertéskaraj csont hármas. Ebbe az alaplébe kerül rengeteg zöldség, friss, finom paradicsom és gyömbér is. A sűrítés kókusztejjel történik.

„Lehet, hogy Komárom még nem érett meg egy csak leveseket kínáló étteremre. Bár az étkezési szokások megváltoztak: most már kevesebből is jóllaknak az emberek, és az egészséges életmód került fő helyre. Azonban, hogy a helyi igényeket mindenképp kielégítsük, lesz néhány különlegesebb főétel is” – árulja el Gábor, feltálalva a Chicken tikka masalát, ami előre pirított, joghurttal sült csirkemell, rengeteg friss gyömbérrel, leturmixolt gyökérzöldséggel, póréval, kurkumával, curryvel, római köménnyel, chilivel meg még néhány titkos hozzávalóval.

A soron következő gasztrorendezvény egy borvacsora lesz februárban, ahol a zenét Ferenczi György és az Első Pesti Rackák szolgáltatják. A menüsorba burrata saláta, kocsonya, kacsamell, sertésszűz, marhaszegy, sőt sós karamellás brownie is bekerül. Kísérőként harmonizáló borok, garamkövesdi és kisújfalui borászok pincéjéből.

(komaromonline.sk, kcs)