komaromonline.sk
INTERJÚ
Gál Réka Ágota: Én is színész szeretnék lenni
  •   

Filigrán termetű, élénk tekintetű fiatal lány: Gál Réka Ágota, a Selye János Gimnázium 2. osztályos tanulója. A szép, esztétikus külső még értékesebb belsőt takar. Réka mosolygós, nyíltszívű, segítőkész; mikor megszólal, kedvessége, intelligenciája szembetűnő. Iskolánk jelenlegi legsikeresebb szavalója.

Gál Réka Ágota, a Selye János Gimnázium tanulója

Réka, nem lesz könnyű a kérdésem. Fel tudod sorolni eddigi eredményeidet?

Az összeset és a pontos helyezéseket nem nagyon. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen négyszer vagy ötször lettem 1. helyezett, kétszer 2., 3. is talán kétszer. Voltam különdíjas is. A Kaszás Attila-szavalóversenyen többször voltam arany sávos, különdíjas; kétszer lettem fődíjas, mindkét kategóriában Kaszás Attila-díjas lettem. A Kultsár-szavalóversenyen Pozsonyban háromszor végeztem az 1. helyen, a Pislákoló mécsesen is többször voltam 1., ill. 2. helyezett. Tavaly a Reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett szavalóversenyen az országos 1. helyen végeztem, majd a Kárpát-medencei döntőt is megnyertem.

Igaz, hogy az idei tanévből még fél év sem telt el, de már mögötted van egypár verseny, kitűnő eredmény.

Még a tavalyi tanév végén jelentkeztem a Nemzeti VERSenyre. A háromfordulós verseny első feladata egy vers elszavalása volt, melyet a youtube-ra kellett feltölteni. A második fordulóban szintén a youtube-ra kellett feltölteni egy produkciót – egy kisfilmet. Ez még a nyáron történt, s a zsűri ennek alapján juttatta tovább az utolsó fordulóba a versenyzőket. A döntő kétnapos volt. Mind a két nap más-más zsűri előtt kellett bizonyítani; egy szabadon választott verssel kellett készülni – én a Juhász Gyula és Bella István költeményeiből készült versösszeállításomat, a Szívhangokat szavaltam. Kötelező versként egy Arany János-művet kellett előadni. Választásom a Ráchel siralmai c. versre esett.

Hogy érezted magad a versenyen, milyen eredményt értél el?

A budapesti Nemzeti Színházban szavalni csodálatos érzés volt; hozzáértő, nagynevű színészek, szakemberek értékeltek. A verseny védnöke Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező volt, a zsűritagok a két nap folyamán: Szabó László, Olt Tamás, Fehér Ildikó, Kiss László, Lutter Imre, Bakos-Kiss Gábor, Nagy-Kálózy Eszter.

A verseny 3. helyezettje lettem, elégedett vagyok az eredménnyel, hisz – amatőrök versenye volt ugyan – egyetemistákkal, félprofi felnőtt előadókkal kellett megmérkőznöm. A legidősebb versenyző egy 94 éves néni volt, nagyon megható volt látni-hallani őt a színpadon.

Réka, ez volt november 11-12-én. A következő héten Győrött a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban is versenyeztél

Igen, a gimnázium által kétévente megrendezett Z. Szabó László Versmondó Versenyen voltam, ahol különdíjas lettem. Nagyon jó volt, hogy készülhettem, izgulhattam, szóval versenydrukkban lehettem, hisz a következő hétvégén (nov. 25-én) már az Arany János Szavalóverseny Kárpát-medencei döntőjére készültem. Még októberben volt ennek a versenynek az országos fordulója, ahol 1. helyezett lettem. A Kárpát-medencei végső döntőt szintén az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében rendezték – 26 döntős szavaló versenyzett. Nagy örömömre elnyertem az 1. díjat.

Azt azért áruljuk el az olvasóknak, hogy ízig-vérig művészcsaládból származol. Édesanyád, Kiss Szilvia színésznő, édesapád, Gál Tamás szintén színész – mindketten a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végeztek. Tagjai voltak Felvidék mindkét kőszínházának, a Csavar Színház saját alapítású társulatuk, rengeteget játszanak magyarországi színházakban, filmekben. Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre? Mennyire befolyásol a családi örökség?

A verseket mindig én keresem, választom. Néha kikérem anya véleményét a műválasztással kapcsolatban. Majd az elképzelésem szerint értelmezem, „megcsinálom” a verset; aztán a szüleim leülnek meghallgatni és – kritizálnak (nevet). Különböző tanácsokat adnak – melyeket néha megfogadok, néha viszont nem –, anya inkább az érzelmesebb, a temperamentumosabb előadásmódot kedveli, apa a letisztultság mellett kardoskodik. Elő is szokták adni, ki-ki saját meggyőződése szerint, ebből azért jó kis veszekedések – mondjuk inkább, szakmai viták – szoktak kerekedni (ismét nevet). Mindig eljön az a pont, amikor úgy érzem, már enyém a vers, ezután többször már nem mondom el nekik, csak versenyeken hallják a kész produkciót. Legnagyobb kritikusom azonban a legfiatalabb testvérem, Virág. Hiába próbáljuk őt távol tartani a próbától, ő be-befutkos a szobába, és megfellebbezhetetlen biztonsággal ad tanácsokat.

A család: Kiss Szilvia és Gál Tamás színművészek és a gyerekek: Réka, Ádám és Virág.

Ennyi versenyeredmény egy egész tanévre is elegendő, pedig még csak december eleje van. De neked biztos vannak további terveid!

Most egy kicsit pihenek, nem célirányosan olvasgatok, sokat pótolok, tanulok. Lassan elkezdem a felkészülést a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre. És közben készülök a táncversenyekre, tagja vagyok a gimnázium diákszínjátszó csapatának, a Gimisznek is, mellyel készülünk a Tompa Mihály Országos Versenyre a lírai színpadok kategóriájában, ill. a Jókai Napokra.

A tánc mióta van jelen az életedben? Melyik vállfaját műveled?

Már kilenc éve táncolok versenyszerűen, ebből négy éve foglalkozom a színházi látványtánccal. Többször is kijutottam/kijutottunk az Eb-re, a 2. és a 3. helyezésen túl háromszoros 1. helyezettek voltunk. Áprilisban kezdődik a szlovák bajnokság – csoportos és szóló produkcióval is készülök. A cél most is az Eb-szereplés és az érmes helyezés.

Másodikos vagy… Gondolkodtál már a pályaválasztáson?

Azt hiszem, színész szeretnék lenni.

Mintha egy kis bizonytalanságot éreztem volna a hangodban.

Nem, nem, sőt a színész szak mellett a koreográfusi szakot is el szeretném végezni a Színművészetin. Csak én testközelből élem meg és át a színészlét minden szépségét és gyötrelmét. Belelátok a szüleim munkájába, életébe; látom a szép, felemelő pillanatokat, de a csalódásokat, a gáncsoskodást, a féltékenységet is, amely nagyon meg tudja keseríteni az életet. Sem anya, sem apa nem akar le- avagy rábeszélni erre a pályára, meghagyják nekem a döntést. Azt látom, hogy egyszerre csodálatos és ugyanakkor borzasztóan „munkás” a színészélet. Csodálom anyát és apát azért a rengeteg munkáért, energiáért, amellyel megteremtették mindazt, amiben élünk: a csodás, hatalmas házunkat, a lovainkat, de legfőképpen azt a szeretetet, amelyben élünk. Nem mindennapi a családunk napirendje, időbeosztása. Néha ritkábban találkozik az öttagú család, de amikor együtt vagyunk – kertészkedünk, lovaglunk, beszélgetünk stb. –, érzem, hogy a család, az egymás tisztelete és szeretete a legfontosabb dolog a világon: ennek a megteremtéséért és megtartásáért vagyok a leghálásabb a szüleimnek.

Két éve már hoztál egy döntést a továbbtanulással kapcsolatban: a komáromi Selye János Gimnázium diákja lettél. Jó döntés volt?

Igen, nagyon. Jó a közösség, a gimislét, rengeteg versenyre mehetek, melyekre vagy a magyartanárom hívja fel a figyelmemet, vagy önállóan jelentkezem. Hálás vagyok tanáraimnak, hogy támogatnak, figyelembe veszik, ha hiányzom a tanításról. Igyekszem, hogy csak ritkán kérjek egy kis haladékot a tananyag pótlására, de mindig elfogadják a jelentésemet. Jónak találom az igazgató úr marketingjét – nagyon jólesik, hogy figyelemmel kíséri a versenyeket (nem csak az enyéimet), megdicsér, és próbálja a lehető legtöbb fórumot terjeszteni az elért sikereket.

Réka, köszönöm a beszélgetést, és sok sikert, kitartást, szerencsét kívánok életed minden területén.

(Spátay Adriana)


  •   

Hozzászólások

hozzászólás

About the author

komaromonline.sk

Like Us On Facebook