Eredményes volt Szabó István “COCÓ” 2018-as éve is
Szabó István „COCÓ“ komáromi motoros gyorsulási versenyző 2018-as beszámolója.
– Hol is kezdjem? Talán az év első versenyénél, ami a kiskunlacházi (HU) pályán volt a gyorsulási versenyen, mely március 31-én volt megrendezve. Itt még a KAWASAKIval hosszított villával álltunk a rajthoz, melynek köszönhetően nem maradt el a 8,8-as idő a 402 méteres távon. Sebesség is 250 km/óra fölött volt, mely a 257 LEnek tudható be. Még pár versenyen ezzel a géppel a SUPER D1000-es kategóriában álltam a rajthoz, ahogy pl. május 1.-én a Slovakia ringen is. A szomorú helyzet az, hogy itt nálunk, Szlovákiában nincsenek kezelt, felgumizott, ragacsozott pályák, tehát ezek a hosszított motorok csak kaparnak, nincs meg a kellő tapadás, s emiatt a váltásoknál is gondban van az ember.
Ha nincs leterhelve a hátsó kerék, el tud csúszni az aszfalton, felpörög, akkor a váltóelektronika sem tud kellőképpen működni és alkalmanként nem vált a motor a következő sebességbe. Ennek ellenére 2.lettem az SK Ringen, ahol az első és a harmadik helyezett is osztrák volt. Kis technikai érdekesség miatt buktam el az 1.helyet, de ebbe most nem mennék bele, van róla egy videófelvétel. Akit érdekel, az több videómat is megtalálja a YouTubeon COCÓ DRAG RACING név alatt. Magyarországon mindkét pályán, ahová jártam, Kiskunlacházán és Kunmadarason is ez a probléma meg van oldva, kezelik a pályát, s így a többezer lóerős autóknál és a többszáz lóerős motoroknál sincs ezzel probléma. Az utcai motorok esetében erre nincs szükség, azok általában, ha jó minőségű és megfelelő keverékű hátsó abronccsal rendelkeznek, tökéletes a tapadásuk.
Az év második felében úgy döntöttem, hogy a mocit visszaépítem teljesen utcai kategóriára. Ezek után teljesen alkalmas utcai használatra is. Bár, mivel az összes időm, ami fölösleges plusz súly, visszakerült a gépre, így már nem tudja kiadni magából a maximumot. Maradt viszont az első lehúzató, ami a versenyeken pár perc alatt felszerelhető, s a motor eleje lehuzatható, ezzel visszafogva némileg a motor egykerekezési szándékát a hirtelen elindulásoknál a rajtban. Ugyanúgy maradt a hátsó magasságban állítható futómű, melynek köszönhetően többek között a motor légellenállása is csökken. Ezekkel a dolgokkal a teljesen gyári állapotú motor, miután újra megszoktam ezt a beállítást, több alkalommal is bizonyította, hogy simán tud az én 100 kilós testemmel is 9,33-as időt futni a 402 méteres távon. A sebessége is 255 km/óra fölé tud menni. Ez nem számít rossznak ahhoz képest, hogy a motor ebben az állapotában kb.250 kg, tehát a teljes összsúlyunk eléri a nehézbombázói 350 kg-os tömeget.
Ebben a sportban, ennél a teljesítménynél számolhatunk 15 kilónként 1 tized másodperccel, ami azt jelenti, hogy ha ugyanerre a motorra egy 70 kilós ember ül, aki érzi is a gépet, legalább 2 tizeddel jobbat, azaz 9,1-et tudna menni még ezzel a nehéz motorral is. Az év folyamán visszavettem a versenyekből. Az elmúlt években átlagosan 20-21 versenyen vettem részt. Nem titok szerintem senki számára, hogy ez rengeteg anyagi, időbeli és energiai ráfordítással jár. 2001-ben kezdtem el ezt a sportot, anno a HUNGARORINGen az éjszakai versenyeken. Utána pár év kihagyás következett, de 2006-tól újra jártunk itt-ott versenyekre. 2009-től, mely alapján az idei már a 10.szezon, kezdtem járni az éves szériás versenyekre, Fertőszentmiklósra. 10 év alatt sok versenyen vettem részt és eddig 124 serleget sikerült begyűjtenem ebben a sportban. A legbüszkébb a 2015-ös évre vagyok, amikor minden versenyen szereztem díjat, összesen 21-et, s ebből 1 harmadik, 5 második és 15 első helyezés volt. Állhattam BAJNOKként az éves díjátadókon Szlovákiában és Magyarországon is több alkalommal.
Ezért a sorsnak nagyon hálás vagyok! Idén az év 2.felében lábon mentem versenyekre, de úgy döntöttem, hogy mindenáron, ha esik, ha fúj, nem megyek versenyre, csak ha időm engedi és szép az idő is. Pont emiatt csúsztam le az egyik szlovák kupasorozat 3.helyéről. A két utolsó versenyen, azon a héten csak szombat reggelre szakadt le az ég, s nem tudtam elmenni a versenyekre. A 6 versenyből csak kettőn vettem részt, így is a 3.helyen végeztem, de nem lettem kiértékelve, mivel a szabályok alapján legalább a versenyek 50%-át abszolválni kell. A másik szlovák kupasorozatban is hasonló a helyzet, az éves díjazásban ott sem vagyok benne. A magyarországi Kunmadarson csak egy versenyen voltam a négyből, tehát ott sem, a kiskunlacházi versenyen viszont 5 alaklommal ott voltam a 6-ból és itt az első helyen végeztem.
A tavalyi hosszúvillás 8,801-es top időm sajnos nem lett megjavítva, de az utcaiban az új rekordom 9,33 sec. Sebességben már volt 256-om is, tehát abban sincs javulás. Az idei végeredmény: 11 versenyen vettem részt, ebből öt alkalommal voltam 3., két alkalommal 2. és négy alkalommal állhattam a dobogó legfelső fokára, az 1.helyre! November 3.-án volt a kiskunlacházi díjátadó, melyen átvehettem az éves eredményeimért az arany serleget. Ez már több éve tradicionálisan Budapesten kerül megrendezésre egy sétahajón. Az átadó után egy svédasztalos vacsorával kedveskednek a versenyzőknek, s utána végighajókázunk a Dunán gyönyörködve a város éjaszakai pompájában. Sajnos ez a sport is sokban pénzfüggő, tehát fejlődés csakis folyamatos fejlesztések után várható.
Én legutóbb 2015-ben fejlesztettem, épp itt lenne az ideje, de ahogy írtam, egy időre lazább kapcsolatot szeretnék ápolni a sportággal és meglátjuk, mit hoz a jövő! Addigis további sok sikert kívánok versenytársaimnak, Barátaimnak a pályákon! Jó idő esetén találkozunk 2019-ben! Akkor is jövök majd újabb beszámolókkal, melyek leggyorsabban a facebook oldalamon lesznek elérhetők, mint eddig is: COCÓ DRAG RACING FUN PAGE.
(Szabó István “COCÓ”)
