Elképesztő remekművek születtek házi feladatként a Jókai sulisoktól

Talán a Földön nincs egy ember sem, aki számított volna rá, felkészült volna arra az eshetőségre, hogy egyszer csak jön egy aprócska vírus, ami némi túlzással „lelakatol” mindent és mindenkit. Maradj otthon! – hangzott jobb híján az életmentő jó tanács, és ennek jegyében, többek közt bezárták az iskolákat is. Az oktatás azonban nem szünetelhet, a tananyaggal haladni kell, ki hogyan oldja meg az online térben, azt már a pedagógusok felkészültségére, rugalmasságára és kreativitására bízták. Ez utóbbiból pedig nincs hiány, ahogy arról PaedDr. Varga Tamás, a komáromi Jókai Mór Alapiskola tanárának hetedik osztályos tanulói „házi feladatai” is árulkodnak.

„Az informatika adta lehetőségeket már korábban is igyekeztem kihasználni. – kezd a válaszadásba készségesen Varga Tamás – Fő célom az volt, hogy a szokásostól eltérően, most ne egy megadott oldalon nyissák ki a tankönyvet, ami hetedik osztályban az ősköltészettől a romantika koráig kalauzolja végig őket az irodalomtörténeten és műveken, hanem barátkozzanak a tartalmával más megközelítésből, barátsággal lapozgassák. Bármelyik illusztrációs festményt, portréképet, irodalmi alakot megszemélyesíthették azoknak az eszközöknek a segítségével, amit otthonukban vagy az anyukájuk szekrényében találhatnak. Gyakran inspirálódom például a pinteresten, hogy koruknak megfelelő feladatokkal színesíthessem a tanórákat. A szóban forgó feladatot azonban történelmi képek újragondolásával épp a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola tanulói valósították meg.”

Az ország pedagógustársadalmát hideg zuhanyként érte a rendelet, mivel Szlovákiában az oktatási rendszer informatikai hálózata nem digitális oktatásra lett kifejlesztve, de a kényszer nagy úr, így az internet különböző kommunikációs csatornáin keresztül mindenkinek sikerült megoldania az oktatást. A nevelést már nem lehet pótolni. Ahhoz, kell a személyes „élő” jelenlét.

„Gyakran előfordul, hogy látom valamelyik kisdiákomat nyomasztja, bántja valami, akkor lecsípek az órából és közösen „lelkizünk”, azaz kicsit osztályfőnökizünk. Igyekszem az élet velejáró gondjait azokon az irodalmi műveken keresztül elmagyarázni nekik, ami a tananyag része és mindannyian olvasták. Nem azért, mert kötelező lett volna, nálam az nincs, csak ajánlott irodalom van. Azzal dolgozunk is, a szövegből kiragadott részekből kapnak olyan feladatokat, amik segítik az értő olvasás elsajátítását, mert anélkül az irodalom csak üres, semmitmondó szöveg maradna a számukra. Az órákra rendszeresen készítek a tananyaghoz kapcsolódó prezentációkat, amelyeknek a segítségével a gyerekek könnyebben tudják megoldani a feladatokat nagyjából harminc perc alatt. Ennél hosszabb időt igénylő feladatot nem adok, mert nem szeretném őket túlterhelni. Véleményem szerint a XXI. században nem lehet úgy tanítani, hogy játékosságot, humort ne csempésszen bele az ember az óráiba.” – zárja a beszélgetést Varga Tamás.

Becsengettek! – a digitális térben és az otthonaikban egyaránt, a diákság pedig várja a „tanítóbácsi” bejelentkezését.

(komaromonline.sk, JN)