Belső gondok? Rendelés a Nap utcán!
Kerékpár, bringa, bicaj, canga, cajga, drótszamár, keró, bicó, kétkerekű, drótkecske, kenyérgőzös, vasszamár, vasparipa. Már csak a szinonimák gazdagságából és színességéből is látszik, hogy a kinti szabadidősportok egyik legnépszerűbb, legközkedveltebb eszközéről van szó.
Történetünk, ha lenne rá időnk, 1817-ben kezdődne, Karl von Drais von Sauerbronn báró műhelyében, aki megalkotta az őst: két kerék, kormány, bár pedál még nem volt, lábbal kellett előre hajtani. Ma úgy mondanánk: tingli-tanglizni. De rohanó világban élünk, ahol még a futárok is inkább a tekerést választják, mert azzal aztán bármikor meg bárhová. Történetünk emiatt nem 1817-ben kezdődik, hanem 2025-ben, Komáromban, a Nap utcában, Kešiar Zsolt – azaz a BikeDoki – műhelyében. Kisfia, Kešiar Félix még nincs 2 éves, de már sorolja, egymás után a hátsó lámpára mutatva: bicikli-bicikli-bicikli. Ez volt az első szava? – kérdezem az édesanyját. Majdnem – nyugtázza.
„Ott van a biciklid a falon. Az a BMX a tiéd!” – szól Zsolti a fiának. „Egy komáromi lomtalanításkor találtam, kidobva, természetesen leharcoltabb állapotban. Rendbe raktam, most már olyan mint az új. Körülbelül húsz-huszonöt évvel ezelőtt ezek a gyerekbiciklik slágernek számítottak.”
Most már igazán nem extra dolog kitalálni, hogy a soron következő komáromi vállalkozó, akit bemutatunk, kerékpárszervizt üzemeltet. Jól menőt: sokszor bizony időpontot kell foglalni, olyan is előfordult már, hogy hárman-négyen ácsorogtunk nyitás előtt a kapuban, várva a mestert. Tessék rögtön elfeledni az egykori kerékpárszervizek látványát, hangulatát. Nincsenek olajos felületek, poros alkatrészek, csavarok, gumibelsők, láncdarabok a talajon. Maga a járófelület sem repedezett, színét vesztett beton! A műhelyben rend, tisztaság, óriástévé, kanapé, és kapszulás kávéfőző, ami épp egy feketét csorgat a csészébe. A kanapé fölött keretezett képek, a középsőn egy úriember épp egy „Pincsit” startol.
„Ő a nagyapám, Németh Sándor, tőle örököltem a bicikliszerelés szeretetét. Ő egy komáromi boltban dolgozott, negyven éven át, ahol bicikliből háromfajtát árultak: pirosat, zöldet meg kéket. Szerelte is, én meg ellestem tőle. Hatéves koromban már kerekeket fűztem, centíroztam. Még ma is nemegyszer megállítanak az utcán, felidézik sokan az emlékeiket, hogy nagyapámnál vették a biciklit, és akkor az még bizony milyen jó darab volt!”
– s ha már eddig jutottunk, rákérdezek a múltra. A klasszikus, nagyapáink, apáink által használt „orosz bicikliről” jó véleménnyel van a szervizes. Azt mondja, jól összerakott gépek voltak, hatalmas kerékkel, gyorsan lehetett velük közlekedni. Szóba jön a Sobi 20, ami szintén kultikus darab, ennél különleges testtartást igényelt a magasra nyújtott kormány. Aztán nosztalgiázunk még a Camping bringáról, tudják, az összecsukhatóról. Zsoltinak is volt egy, mára már bánja, hogy eladta. És természetesen szóba kerül a falán, a BMX fölött pompázó Favorit versenybicikli. Néha leveszi, meghajtja a gépet. Na, ezt viszont nem adná el semmi pénzért. Ez már szerelem.
„Szerencsére egyre többen vannak, akik tekernek. Komáromban és környékén most már kiváló bringautak vannak, szép környékkel. Hozzám elsősorban akkor járnak, ha fel kell készíteni a kerékpárt a szezonra, illetve természetesen a klasszikus javításokkor: defekttel, csapággyal, fék- és váltórendszerrel. Előfordult már nem egyszer, hogy olyan biciklit hozott be a kuncsaft, amiről le sem tudtam venni a szemem. Kerek perec tettem egy ajánlatot, hátha eladná”
– meséli Kešiar Zsolt, hozzátéve, hogy egyébként garázsában már eleve szép számú gyűjteménye van. Kincsek. Március vége végre meghozta a jó időt. Süt a Nap, enyhe a lég, a szél sem rettenetes. Nyeregbe, magyar! Ha meg gond van, hívd a Bike Dokit: szükségben még a helyszínen is beavatkozik.
(komaromonline.sk, kcs)
