Átadták Komáromban a Jókai-díjat – II. Magyar Széppróza Napja

2019/2/17

A komáromi Duna Menti Múzeum udvarán Molnár Imrének, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának a nyitóbeszédével vette kezdetét a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület valamint a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Jókai Emlékbizottsága szervezésében a II. Magyar Széppróza Napja, melyet a decemberben elhunyt Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, egyetemi tanár Grendel Lajos emlékének szenteltek.

Molnár Imre megnyitójában kitért arra, hogy a Magyar Írószövetség Választmánya kezdeményezésére 2018-ban elindított széppróza ünnepének, melyet minden évben Kárpát-medence-szerte Jókai Mór születésnapján, február 18-án tartanak, milyen nagy nyelvi, társadalmi összetartó ereje van.

A program a Kultúrpalota dísztermében Kulin Eduárd, a Komáromi Művészeti Alapiskola zenetanárának magával ragadó szólóhegedű koncertjével folytatódott. J.S. Bach és Glinka művei remek választásnak bizonyultak, a zene mondandója torokszorító egységben volt és utat nyitott annak a gondolatiságnak, melyet később az „Egy perccel rövidebb a nappal “c. Grendel Lajosról készült portréfilm részletében hallhattunk: “Írásaimat mindig az a vágy fűtötte, hogy közelebb kerüljek a valósághoz és magamhoz. Mélyebben megismerjem a világot másoknál, hiszen mások csak benne vannak a valóságban, míg én nem csak benne vagyok, hanem bizonyos értelemben fölötte is. “

Keszegh Margit, aki immár több mint tíz éve a Jókai Egyesület elnöke, beszédében köszöntötte a kultúrát szerető közönséget, az író özvegyét Grendel Ágota újságírót, valamint a hazai és külföldi vendégeket, köztük Varga Tamást, Komárom város alpolgármesterét, Bajkai Jánost, az Iskolaügyi és Kulturális Főosztály vezetőjét, Kiss Róbert, kanonok urat és Fazekas László, püspök urat, Magyarország Nagykövetsége képviseletében Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját, Nick Ferencet, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnökét, a Magyar Kultúra Lovagját, az alapítvány Jókai Emlékbizottságának képviseletében Tárkányi Imrét,   és Végh Józsefet, a Magyar Kultúra Lovagjait, Pomozi Pétert, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docensét, Moritz Lászlót, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Anyanyelvi Konferencia alelnökét és Csütörtöki Józsefet, a Dunamenti Múzeum igazgatóját. Majd sajnálatát fejezte ki, hogy Gál Sándor József Attila-díjas költő – a Magyar Széppróza Napjának az ötletgazdája – egészségügyi okokból idén nem lehet jelen. Levelét azonban, tolmácsolta. „Én a magyar nemzetet, a magyar irodalmat csak egy egészként tudom elképzelni…hiszen a magyarság legfőbb attribútuma a magyar nyelv.”-zárta e szép gondolattal üzenetét a költő.

Ezt követően az elnökasszony átadta a szót Bajkai Jánosnak, a Városi Hivatal illetékes osztályvezetőjének, aki az egyéb teendői miatt távollévő polgármester, Keszegh Béla ünnepi beszédét interpretálta.

Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, Grendel Lajos pályatársa, arra emlékezett vissza, hogy múlt évben az I.Magyar Széppróza Napján tartották az író Bukott angyalok című könyvének bemutatóját, mely talán írói pályájának legmegrázóbb alkotása. Majd felveti, hogy mostantól a Magyar Széppróza Napján minden évben mutassák be egy-egy felvidéki magyar író munkásságát.

A Magyar Művészeti Akadémia Grendel Lajosról készült portréfilmjének részletében az író szól hozzánk. Látva, hallgatva őt, fájdalmas szembesülni a hiánnyal, amit családapaként, emberként, barátként, alkotóként hagyott maga után.

Furcsa módon azonban az örökösen kérdező író megválaszolatlan, nyitott kérdéseket nem hagyott ránk. Utolsó könyvének, a Bukott angyaloknak az elején felveti: Mit lehet a múlttal kezdeni? Isten nélkül merre fejlődik az erkölcs, mivé válik az ember? „Egy szem állandóan, az örökkévalóságból figyel. Ez a szem nem egy konkrét szem, de mindent lát, még a gondolataidat is, a gondolkodásodat is ismeri, a legtitkosabb ösztöneidet is, egy szem, amely oly távoli, mint az Isten. Ez a szem a lelkiismeret. Lát, de nem avatkozik közbe. A lelkiismeret azonos Istennel, amely, egyesek szerint nem létezik. Lát, és azt gondolja, elég, ha látok, előbb-utóbb úgyis minden összefut bennem.” És a könyv végén megkapjuk a választ, az utolsó, egy életművet lezáró grendeli kérdésre.

Majd régi, jó barátja Tóth László József Attila-díjas költő, színház- és művelődéstörténész, akinek első, halk szavaiból érezni lehetett, hogy a közös emlékek még túlságosan élők, még túl közeliek, még nem volt idő „albumba “rendezni őket, lépett a pulpitusra. Nem emlékezni akart, hiszen emlékezni csak arra lehet, aki már nincs itt, nincs velünk. Grendel Lajos azonban „ma is a legelevenebb valóság és a legvalóságosabb jelenlét. Az általa leírtak még sokáig időszerűek lesznek itt, Abszurdisztánban…“

Hangsúlyozta, hogy Grendel Lajos méltán kapta meg viszonylag fiatalon, 51 évesen a Kossuth-díjat, munkássága ma már irodalomtörténeti tényező. Ő az egyetlen szlovákiai magyar író, aki a szlovák irodalomi kánonnak is részévé tudott válni, és akinek regényei majdnem egy időben jelentek meg magyarul és szlovákul.

A rendezvény első résznek záróakkordjaként Boráros Imre Kossuth-díjas színművész olvasott fel Grendel Lajos Rossz idők járnak című könyvéből, majd Kulin Pastorek Cyntia a Komáromi Művészeti Alapiskola tanára lépett fel egy magyar dalcsokorral.

A program második részében Keszegh Margit és Nick Ferenc a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriumának elnöke ismertette a jelenlévőkkel a „Komárom irodalmi vonatkozásai a 18. és 19. században” című irodalmi pályázatra beérkezett szerzőket. Sajnálatos módon idén a felvidékről senki sem küldött be pályaművet. Összesen öt külföldi szerző pályázott, de az alapítók által felkért nemzetközi bírálóbizottságnak így is nehéz volt, mivel tartalmilag, nyelvileg és szerkezetileg mind kimagasló színvonalú volt. Végül, ha nehezen is, de megszületett a döntés. Idén a Jókai-díjat – immár másodszor – a kolozsvári Böjthe Pál nyerte el. Rőszerné Fodor Ágnes, mártfűi középiskolai tanár pedig kiemelkedő munkájáért különdíjban részesült.

Pomozi Péter, az ELTE BTK oktatója és a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének kutatója a Magyar nyelvű otthon c. könyvsorozat már megjelent köteteit adta át a díjazottaknak. A sorozat közeljövőben megjelenő negyedik részéből, mely a Felvidékről szól, 2 500 példányt adományoznak majd az itteni szervezetekhez, intézményekhez. Az eredményhirdetés után a győztes pályaműből Szarka Beáta, a Selye János Gimnázium diákja olvasott fel részleteket. Majd Kustyán Ilona nyugalmazott gimnáziumi tanár és Tárkány Imre értékelte ki a beérkező alkotásokat.

Remélhetőleg a jövő évi díjátadáson már találkozhatunk komáromi pályázókkal is, akik Jókai városában, Jókai szellemiségét követve bíznak saját magukban és saját tehetségükben, hiszen „Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell saját csillagában.“

(komaromonline.sk-JN)