Átadták a Pro Urbe–díjakat, valamint a díszpolgári címet
A mai napon, június 12-én, Kustyán Ilona, a Selye János Gimnázium nyugdíjazott tanára és Kollár Zoltán vállalkozó ünnepélyes keretek közt Pro Urbe-díjban részesült. Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök Komárom város díszpolgári címét vehette át.
A városvezetés az elmúlt „történelmi “időszakban úgy gondolta, hogy idén 1992 óta először talán elhalasztják a Polgármesteri díjak, a Pro Urbe-díjak és a díszpolgári elismerés átadását, amire tradicionálisan április 26-án, vagyis a Komáromi Napok kezdődátumán került volna sor. A „járványszünet “utáni első önkormányzati gyűlésen azonban a képviselők ragaszkodva városunk szép hagyományához, megszavazták az idei díjazottakat. Polgármesteri díjakat idén nem adományoztak.
A megszokottól eltérően a Klapka-étteremben tartott díjátadó ünnepséget Keszegh Béla Komárom polgármestere nyitotta meg. Köszöntő beszéde után Bajkai János, a Komáromi Városi Hivatal oktatási főosztályának vezetője vette át a szót, aki a rangos elismerés átadását, mindenre kiterjedő figyelemmel vezette le.
Komárom városa által odaítélt Pro Urbe-díjat azon személyek kaphatnak, akik a helyi közösség és város érdekében kiemelkedő tevékenységet végeznek. A méltatásokból megtudhattuk, hogy a díjazottak gazdag életpályájuk során folyamatosan azon dolgoztak, hogy jobbá, szebbé, tartalmasabbá tegyék a környezetükben élők életét és jövőjét.
Kustyán Ilona tanárnő neve sok száz gimnazista számára jelent egyet az igazi pedagógus egyéniséggel. Hatására számtalan diák szerette meg az irodalmat és kötött életre szóló barátságot a könyvekkel, a regényekkel és a versekkel. A mai Selye János Gimnázium épületéhez kötődik életének szinte minden szakasza, hiszen az általános iskolát is itt kezdte 1956-ban, ide járt gimnáziumba, s 1981-től az iskola magyar-latin szakos tanáraként az épület falai közt dolgozott 2013-ig. 1986 és 1991 között, majd 2001-től nyugdíjba vonulásáig az igazgatóhelyettesi tisztséget is betöltötte. Tizenkét éven keresztül vezette a magyar nyelvet és irodalmat tanítók munkaközösségét, közben a magyar nyelv és irodalom országos tantárgybizottságának is tagja volt. 1992-től a Szép magyar beszéd versenye kerületi fordulóinak szervezésében is vezető szerepet vállalt. A Calvin János Teológiai Akadémián és megalakulása után a Selye János Egyetemen is oktatott latin nyelvet. A tanárnő pedagógiai munkája mellett a város kulturális hagyományainak, történelmi múltjának ápolását is felvállalta. 2000-2005 között az újrainduló Jókai Egyesület elnökségében is vállalt feladatokat, s jelenleg az egyesület titkáraként vesz részt Komárom Város kulturális életében, az egyesület által szervezett rendezvények aktív szereplője. Munkája elismeréseként Komáromban 2005-ben Polgármesteri díjban részesült és 2009-ben a pedagógus életpálya kategóriában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját is megkapta.
„Rendkívül örülök, hogy ma itt lehetek és átvehettem a Pro Urbe-díjat. Számomra ugyanis ez azt jelenti, hogy az emberi hitelességnek, a hűségnek és a tanulók iránt érzett szeretetnek még mindig van értéke. A tanításra mindig úgy tekintettem, mint életem nagy ajándékára. Nagyon hálás vagyok Keszegh Margitnak, a Jókai Egyesület elnökének, hogy önkormányzati képviselőként felterjesztett a díjra, és a képviselő testületnek, hogy odaítélték. Hatalmas megtiszteltetés. Csupán azt sajnálom, hogy Szénássy Zoltán tanár úr, aki utat mutatott nekünk, lokálpatrióta lelkületű komáromiaknak, hogy miként tudjuk megőrizni és tovább adni azt a szellemi örökséget, amit városunk nagyjai ránk hagyományoztak, már nincs köztünk. Ahogy a szüleim és azok a pedagógusok sem, akik annak idején elhivatottságukkal, empátiájukkal, elfogadásukkal, emberségükkel, hatalmas tudásukkal példát mutattak számomra, s arra neveltek, amit Koncsol László úgy fogalmazott meg- „Mindig a mélyből meríts, a felszín csak játszik, csak lényeget tekintsd, ne azt, ami látszik.” – nyilatkozta meghatódottan a tanárnő a díjátadás után.
Kustyán Ilona mellett a másik díjazott Kollár Zoltán vállalkozó volt, aki munkája elismeréseként Komáromban 2014-ben Polgármesteri díjban részesült, és már a múlt évben is fel volt terjesztve a Pro Urbe-díjra.
Ahogy az a laudációban elhangzott: Kollár Zoltán, a városunkban élő nehéz sorsú, fedél nélküli emberek segítője 1954-ben született Komáromban. Miután leérettségizett a gépipari szakközépiskolában, dolgozott a hajógyárban, az idegenforgalmi vállalatnál, vezette a pati fürdőt és üzemeltette az Amfiteátrumot. Ma kereskedelemmel foglalkozik és a képviselőtestület mellett működő szociális, egészségügyi és lakásügyi bizottság aktív tagja. Kollár Zoltán szerint mindenki a saját lelkiismerete, saját értékrendje szerint alakítja a saját életét. Az ő étfilozófiája: „ott segít az ember, ahol tud”. Ezt tettei bizonyítják a legkifejezőbben: 2012 óta szervezi a hajléktalanok számára az „előkarácsonyi ebédet”, amihez azóta sok támogatót is talált. Elérte, hogy a városunkban működő öt egyházi intézmény együtt folytatja a hajléktalanok érdekében végzett karitatív szolgálatot, és tizenhárom étterem tulajdonosa is segíti a munkájukat. A pillanatnyi segítségnyújtáson kívül nagy igyekezettel segíti a hajléktalanok polgári életbe való visszailleszkedését is. A nagycsaládososok számára szervezett különböző gyűjtések koordinátoraként is dolgozik, az általa vezetett élelmiszerboltokban pedig bármikor lehetőség van élelmiszert adományozni a rászorulók számára. A helyi zsidó hitközség aktív tagja és támogatója. Szívügyének tekintette és sokat dolgozott a Menház helyreállításán is. Rendszeresen támogatója a város kulturális életének, a Jókai Színház bronz fokozatú mecénása. Több önkéntessel együtt részt vett a singellői park felújításán, támogatta a kettes lakótelep közvilágításának kiépítését is.
„Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy Less Károly képviselő felterjesztése alapján a képviselőtestület megszavazta részemre ezt az értékes elismerést. Hálás vagyok érte nagyon, de úgy gondolom, ha nem lennék szerencsés, és a sors nem küldött volna mellém olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én és nem lenne számukra is ugyanolyan fontos a rászorulók megsegítése, akkor az általam elindított civil összefogás nem valósulhatott volna meg. Valójában mindez egy csapatmunka eredménye. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítik a tevékenységemet. A díjjal járó pénzjutalmat pedig szeretném felajánlani egy rászoruló családnak.“ – nyilatkozta a díjátadó után szerényen Kollár Zoltán.
A város legrangosabb elismerését Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök vehette át, aki 1954-ben érettségizett a jelenlegi Selye János Gimnázium jogelődjében, és ahogy azt portálunknak egy korábbi interjúban is elmondta – „Szívesen emlékszem vissza az itt eltöltött évekre, mert kiváló, nagyszerű tanáraink voltak. A gimnázium az első magyar iskola volt, ahol a háború után megkezdődött az oktatás. Amikor bekerültem ebbe a nagymúltú intézménybe, úgy éreztem, még az épületnek is szellemisége van. A falak közt harangoz a múlt. Az egész országból verődtünk mi itt össze, egy nagyon különleges, színes társasággá. Mint később kiderült, sok-sok tehetség került akkor e falak közé. Életre szóló barátságok szövődtek. Amit itt, ebben az iskolában kaptam, amivel itt gazdagodtam azt a mai napig szeretettel hordozom magamban.” A püspök urat egykori alma materének jelenlegi igazgatója, Andruskó Imre és Batta György közösen terjesztették be a díjra.
Erdélyi Géza Kövesdi Károly újságíró megfogalmazásában „a szó legjobb értelmében vett közösségi, közösségépítő ember”, 1937-ben Abarán, lelkészcsaládban született. 1951-ben került a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumba, ahol 1954-ben érettségizett le. Prágában, a Károly Egyetem teológia karán, később pedig a prágai Cseh Műszaki Egyetemen művészettörténetből szerzett diplomát. 1960 őszén Rimaszombatba, a Zsinati Elnökség sajtótitkári posztjára került, de fiatal segédlelkészként, gyülekezeti szolgálatot is végzett. A hetvenes éveket Rozsnyón töltötte, ahol a lelkészi szolgálat mellett a betléri Andrássy kastély könyvtárát rendezte és sokat tett a kastélymúzeum idegenforgalmának föllendítésért is.
1996-ban került a Szlovákiai Magyar Keresztyén Egyház élére, ahol két cikluson át dolgozott az egyházkerület újjáépítésén, a gyülekezeti birtokok, épületek, templomok visszaszerzésén, az iskolák renoválásán, menházak alapításán. 2001-től a Magyar Református Egyházak Konzultatív Zsinatának elnöke. Céltudatos tevékenysége nagyban elősegítette a Calvin János Teológiai Akadémia létrejöttét, majd 2004-ben történő betagozódását a Selye János Egyetem struktúrájába. Ezáltal a magyar nyelvű lelkészképzés feladatát az egyetem Református Teológia Kar vette át, bebiztosítva a képzés állami akkreditációját. Sokoldalú közösségépítő szolgálatát számos elismerés, kitüntetés is jelzi. Többek 2018-ban Magyar Örökség-díjban részesült. – hangzott el a méltatásában.
(komaromonline.sk, JN)
