Állótapssal ért véget Barkó Sára Ragyogj kékben! c. koncertje a Tiszti Pavilon dísztermében

2019/4/3

Első alkalommal csatlakozott Komárom a nagysikerű, nemzetközi “Ragyogjon kékben!” kampányhoz, melynek célja, hogy segítsen felismerni, megérteni és elfogadni az autizmus spektrumzavarral élő embertársainkat. Annak ellenére, hogy a betegséget a görögök már Hippokratész idejében leírták, pontos okát ennek az átható fejlődési rendellenességnek a mai napig nem sikerült a kutatóknak feltárniuk. Mivel az „Esőemberek “száma világviszonylatban évről-évre nő (hazánkban a becslések szerint 60 000 élnek ezzel a hendikeppel), az ENSZ 2007. december 18-án tartott nagygyűlésén április 2-át jelölte ki az Autizmus Világnapjának.

Városunkban azon kívül, hogy az esti órákban kék fénnyel világították meg a Tiszti Pavilon épületét, több „kék “program is zajlott. A legkiemelkedőbb ezek közül a fiatal, nagytehetségű dél-komáromi Barkó Sára zongora és hegedű koncertje volt, melynek szervezését Bujna Zoltán mérnök, városunk képviselő-testületének tagja vállalta magára, fővédnöke Dr. Kövér László a Magyar Országgyűlés Elnöke volt, akinek köszöntő sorait Somorjai Ágnes, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke adta át, fellépővendégként pedig a nemzetközileg elismert zongoraművészt, Teleki Gergőt köszönthettük.

„Az első figyelmeztető jelzés felénk Sára megkésett beszédfejlődése volt. Három éves koráig „csak “énekelt. Szépen, kristálytisztán. Mivel a férjemmel mindketten abszolút hallással és zenei előképzettséggel rendelkezünk, biztosra vettük, hogy rendkívüli muzikalitással született, ami később a zeneiskolai tanulmányai alatt be is bizonyosodott, hiszen párhuzamosan tanul két hangszeren, zongorán és hegedűn is játszani. “– osztotta meg velünk a kezdeti évek történetét édesanyja, Barkó Márta.

A nagyszerű kezdeményezés háziasszonya Dezső Marianna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, nyitóbeszédében hangsúlyozta, mennyire nagy a pedagógusok felelőssége, hiszen elsősorban az ő feladatuk a Sárához hasonló tehetséges gyerekek képességeinek, adottságainak, tehetségének felismerése és fejlesztése. Ehhez azonban kellő odafigyeléssel, elfogadással meg kell találniuk a megfelelő módszert, a közös nyelvet, ami nem más, mint a zene.

A koncert programját rendkívüli változatossággal állították össze, és még ha Satrov, Leonardi, Mozart, Chopin, Schubert, Webber műveiben elsőre nincs is túl sok közös, hiszen mások a témák, mások a formák, egy dologban megegyeznek, mindegyikben benne a szerző abbéli szándéka, hogy megmutassa nekünk, hallgatóknak, hogy igenis a zene túl léphet a puszta szépségen, és általa megtapasztalhatjuk lelkünk mélyén a zene misztériumát.

Ehhez azonban nem elég egy jó hangszer, megfelelő technikai tudás, ehhez az is kell, hogy az ember benne éljen a muzsikában, ráérezzen a zeneszerző szellemiségére, megértse annak üzenetét, az utókornak szóló személyes vallomását, ahogy Sára. Mégha tanárai, Balázs Béla, akivel Bartók Duók c. hegedűdarabját mutatták be közösen, és Andrássy Zsuzsanna zongoratanárnő láthatóan izgultak is érte.

Az elmúlt ötven évben, amióta a Komáromi Művészeti Alapiskolában tanárként tevékenykedem, az összes diákom koncertjét végigdrukkoltam. – meséli mosolyogva Andrássy tanárnő – Szerencsére csak én izgulok, mert Sára annyira élvezi a zenélést, hogy amint leül a zongorához és leüti az első billentyűt, benne azonnal megszűnik mindennemű lámpaláz. Nyolc éve oktatom, és már az első naptól kezdve megnyilvánult a tehetsége. Bámulatos gyorsasággal képes megjegyezni az összetett, ígényes darabokat és egyik óráról a másikra kotta nélkül interpretálni. Pályám során sok tehetséges diákom volt, de hozzá fogható egy sem. Ő a zenében él. És sokáig ez volt kettőnk közös nyelve, szavak helyett ez kötött minket össze. Büszke vagyok rá, hogy ahogy a versenyeken, ahonnan rendre díjazottként tér haza, úgy most is helyt állt. Miközben ennyi igényes darabot egymás után előadni rendkívül megterhelő és fárasztó.

Abban, hogy Sárának a több mint egy órás koncert alatt legyen egy kis ideje kifújni magát, Teleki Gergő zongoraművész segített, aki első szóra azonnal elvállalta a vendégfellépést, és Róma, Hága, Amszterdam, Helsinki, Peking, Torontó, Brüsszel, Bécs, Budapest és így a világ számos pontja után Komáromban hallgathattuk meg elnyűgöző előadásában Liszt A Villa d’Este szökőkútjai és Chopin Cisz – moll Fantaisie Impromptu című művét.

Rendkívül jó választásnak bizonyult Joplin egyik legnépszerűbb alkotása a Maple Leaf Rag záródarabként, amit a Tiszti Pavilon teltházas közönsége állva, vastapssal jutalmazott.

Biztosak vagyunk benne, hogy mindannyian emlékezni fogunk erre a fantasztikus koncertre, ami a két város Dél-Komárom és Észak-Komárom szellemi összetartozása, és a két város vezetőségének egymás iránti elköteleződése nélkül nem jöhetett volna létre.

Jövőre, április 2-án lesz ismét az Autizmus Világnapja. Egy év múlva. Addig azonban ahogy ránk, úgy az autizmussal élőkre is várnak a szürke, nem mindig könnyű hétköznapok. Könnyítsük meg nekik. Elfogadással, odafigyeléssel, türelemmel.

(komaromonline.sk – JN)