A Szent András-templom kriptája – EXKLUZÍV FOTÓK

A Szent András-templom kriptáját méretére tekintve hosszú távra tervezték. Korának legnagyobb méretű temetkezési helye volt – a körülbelül három méteres belmagasságból következtetve.

A sírkamrák három szinten helyezkednek el, egy ilyen sírkamra hossza 2,36 méter, szélessége pedig 1,6 méter. A benne lévő sírok száma 500-ra becsülhető. Magát a kriptát több kisebb helyiségre tagolták, és ezeket hosszú járatok kötötték össze. A legkeskenyebb ilyen folyosó szélessége 1,93 méter. A három szinten elhelyezkedő sírhelyek többségét viszont sosem használták. Körülbelül 12%-ukat használták temetkezési célra, és mintegy 15 jezsuita atyát temettek ide. A kriptába a XIX. század elején temettek utoljára, tehát alig több mint fél évszázadon át használták.

A Szent András-templom és a rendház közül először a Nyitrai Régészeti Intézet végeztetett ásatásokat. Az ásatás során kiderült, hogy már az első, régebbi templom körül is volt temetkezés. A maradványok kora feltételezhetően a 16-18. századra tehető. Később a 18. században, a jezsuita rend ittléte alatt, ők használták temetkezési helyként. Viszont akad olyan temetkezési bejegyzés is, ami a régi kriptára vonatkozik, ugyanakkor a sír fellelhető a jelenlegi kriptában is. Ilyen például az 1745-ben elhalálozott Leopold Mechtig jezsuita atya, valamint az 1750-ben elhunyt felsőgelléri Haynal Ádám atya is. Az új templomban már 1755-ben zajlott egy temetés, ami azt bizonyítja, hogy még a templom ismételt felszentelése előtt használatba vették a kriptát. Viszont ezt az új temetkezőhelyet már nem csak rend tagjainak építették.

A jezsuita rend ittléte idején, miután a koporsókat befalazták, díszes sírfelirattal látták el. Ezekből mára csupán 25 olvasható és értelmezhető latin nyelven, természetesen nem teljes díszében. Érdekességként mondható el, hogy a kriptában jezsuita atyák sírja található 1773 utánról is, ami azt bizonyítja, hogy a rend feloszlása után sokan a városban maradtak. Az itt eltemetett nemesi családok közül érdemes megemlíteni a Komjáthy, a Pyber, a Hunyadi és a felsőgelléri Haynal családok tagjait is. A templomban három igazán ismert jezsuita atya nyugszik. A hittérítő Zachariás János, Bertalanfi Pál gimnáziumi tanár mellett a kriptában lelte véső nyughelyét egy nemesi család sarja is, az önkéntes túsz, a fentebb már említett felsőgelléri Haynal Ádám atya.

A jezsuita illetve bencés rend feloszlása után a kriptát nem gondozták és vélhetőleg a sírokat kifosztották. Szinnyei József írja a naplójában, hogy már az ő gyermekkorában is elfogadhatatlan állapotok uralkodtak a templomban és a kriptában egyaránt. A kriptában, leírása szerint, mindenütt emberi maradványok voltak szétszórva, és széttört koporsókkal is találkozni lehetett. Ezt egyfajta turistaattrakciónak szánták, mivel nagy élvezettel vezették le a kriptába azokat a látogatókat, akik múmiákat kívántak látni. Szerencsénkre azonban ezt a kriptát nem számolták fel, mint sok más temetkezési helyet.

(…folytatjuk…)

(Magyarics Bernadett Arianna, a Marianum Egyházi Gimnázium 3. osztályos tanulója, részlet a “Jezsuiták Komáromban” c. tanulmányából, fotók: Mizséri Kata – 2014)

[envira-gallery id=”7325″]