Civil és városi összefogás indult a félig lebénult hajléktalan megsegítésére

Hajléktalan senki sem lesz jószántából. Aki egyszer lecsúszik a lejtőn és a társadalom peremére kerül, annak nem csak hatalmas önfegyelemre, kitartásra, de szerencsére és segítő kezekre is szüksége van ahhoz, hogy sikerüljön visszakapaszkodnia és újra beilleszkednie a társadalomba. Sajnos ez nagyon keveseknek sikerül.

Komárom városának hajléktalan térképén jelenleg 53 személy szerepel. A nagy többség igyekszik zegzugos helyeken meghúzni magát, de vannak, akik egyik-másik lakótelepen vertek tanyát. Ők akaratukon kívül is, megosztják a társadalmat. Vannak, akik elítélik őket és vannak, akik igyekeznek segíteni nekik. Magánszemélyek, civil szervezetek és a komáromi szociális osztály terepmunkásai is.

Az egyikük a II-es lakótelep és a Bauringok közti „senki” földjén tengeti életét közel tíz éve. Kezdetben társával együtt húzták meg magukat a bokrokban, télen a fedett konténertárolónál. Három éve azonban az akkor már nyugdíjas korú, idősebbik örökre eltávozott. Akkor társa lelkében valami végleg eltört. Feladta. Már nem reménykedett, már nem várta a holnapot, csak a végső felmentést. Innentől kezdve hiába próbáltak neki segíteni, – Kollár Zoltán vállalkozó, Svanczár Róbert erőemelő bajnok és személyi edző, akik évek óta szívükön viselik a hajléktalanok sorsát, a városi szociális osztályának dolgozói, valamint az együttérző lakosok – elutasította. Ahogy az utóbbi időben egyre gyakrabban utasította vissza a meleg ételt és törődést.

A kiszolgáltatottság az időjárás viszontagságainak, a szélben, hóban, fagyban utcán töltött éjszakák és az egészségtelen életmód aláásta az egészségét, és két héttel ezelőtt pár nap után távollét után, az egyik felére lebénulva bukkant fel. Minden lépés egy El Camino volt már a számára. Február 8-án az egyik lakos eszméletlenül találta a kora délutáni órákban. A mentő bevitte a kórházba, majd pár óra múlva „hazahozták “.

Pénteken délben a Facebookon kért segítséget számára az egyik lakó. Ezt látva Kollár Zoltán azonnal a helyszínre érkezett, Tárnok Magda városi képviselő pedig felvette a kapcsolatot a szociális osztállyal. Ahogy az előző napon, a mentő most is elvitte, majd a kora esti órákban megint visszahozták az utcára. A félig lebénult, önellátásra képtelent embert kitették a nedves, hideg betonra.

A kórház megtette, ami jogilag a kötelessége, akut ellátásban részesítette. Hivatalosan nem hibáztak. Nem kötelességük átvevő szervezetet, szociális intézeti ellátást intézni a számára, vagy felvenni a kapcsolatot a város illetékeseivel. Papírforma szerint pontosan betartották az eloírásokat.

Este 19:40 -kor kérte meg Tárnok Magda városi képviselő, Svanczár Róbertet, hogy amennyiben tud jöjjön segíteni. „Több sem kellett, felöltöztem, és mentünk terepre. A helyszínre érkeztek a Komáromi Városi Rendőrök, ill. parancsnokhelyettesük Ujj Ernő is, akik előtt le a kalappal. Elmentünk tiszta ruhákért, pelenkáért Magdival és Zolival, és mire a rendőrök a melegedőre vitték szerencsétlen embert, addigra mi is odaértünk, és kezdődött a fürdetése… tisztába tétele…Biztosan nem élte volna túl szélütése után félig lebénulva a 0 fokban…Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a mentésben. Egy embernek tudtunk újabb esélyt adni az életre. “– számolt be az eseményekről Svanczár Róbert a közösségi portálon.

A harmincöt fő befogadására alkalmas Komárom városa által működtetett hajléktalan szállón, melynek vezetője Vendégh Mónika, jelenleg huszonöt fő tölti az éjszakákat, de szükség esetén a férőhelyek száma bővíthető lenne. Egy évvel ezelőtt befejeződött be a hét személyes éjszakai melegedő felújítása is, ami kemény fagyok idején nappal is várja a rászorulókat, de teltház esetén sem küldenek el senkit. A város vezetőségének célja, hogy a hideg, téli éjszakákat senkinek ne kelljen a szabad ég alatt töltenie.

Hetente három alkalommal pedig a helyi vállalkozók és a városunkban székelő öt egyház ( a katolikus, református, evangélikus, baptista egyház és a Zsidó Hitközség ) összefogásának köszönhetően meleg ételt osztanak a fedél nélkül élőknek.

„Igyekszünk nekik segítő kezet nyújtani. Nagy szükségük van rá, ugyanis abban a pillanatban, amint valaki az utcára kényszerül, elkezdenek lazulni a családi kapcsolatai, megszűnik körülötte az érzelmi-erkölcsi-anyagi védőháló. Nincsenek többé valódi emberi kapcsolatok, nincs személyes tér, nincs értelme a napoknak, elvesznek a célok, a jövőkép. Vegetálnak. Egyetlen dolog válik fontossá, a túlélés. Ennek pedig egyik eszköze sokuknál az alkohol, vagy a drogok. Persze vannak, akiknek már eleve a szenvedélybetegségük miatt fordított hátat a családjuk. Általánosítani azonban nem lehet. Minden sorstörténet más, mindegyikük élete más ponton siklott félre. Van köztük olyan, aki negyvenvalahány évet becsületesen ledolgozott a hajógyárban, rendkívül nehéz munkakörben, majd pár átgondolatlan hitelfelvétel miatt végrehajtási eljárás indult ellene és nyugdíjas korára az utcára került. Van, aki egy csúnya válás következtében vált nincstelenné. Nem hiszem, hogy a mi dolgunk lenne ítélkezni ezek fölött az emberek fölött.” – osztotta meg gondolatait velünk Kollár Zoltán.

Jönnek a hideg nappalok és a fagyos éjszakák. Figyeljünk oda egymásra, és ha közterületen éjszakázó, krízishelyzetben lévő emberről szerzünk tudomást, azonnal a hívjuk a Komáromi Városi Rendőrség 159-es segélyhívó számát.

(komaromonline.sk, FL, fotók S.R FB)